A SAPARD nem megváltás

Múlt pénteken lejárt az első körös SAPARD-pályázatok beadási határideje. Zöldréti Attila, a hivatal elnöke szerint a néhány héttel ezelőtt akkreditált programot nem a beérkezett pályázatok száma minősíti. A pályázatok szigorúságáról Zöldréti úgy vélekedett, hogy a magyar SAPARD-terven lehet változtatni, az unió által támasztott követelményeken azonban nem.

Múlt hét pénteken lejárt az első körös SAPARD-pályázatok beadási határideje, milyen eredményre számít?
– Az a pályázatok számától független, hiszen nem csupán erről szól a SAPARD-program, hiába hiszik sokan azt, hogy meg lehet vele váltani a világot. Nem az a lényeg, hogy hány pályázat érkezett, itt az indulásnál az eredmény, hogy egyáltalán lehet pályázni. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy ebben a programban voltak csúszások.
– Nem is kevés, legalább két év.
– A SAPARD minden tagjelölt országban részben rajtuk kívül álló okokból csúszásban van. A programnak hármas célkitűzése van, hiszen azon túl, hogy támogatást ad az EU, cserébe megköveteli egy olyan intézményrendszer kiépítését is, amely képes lesz az EU-s pénzek kezelésére a belépést követően azonnal. Harmadik cél, hogy a gazdaság szereplői gyakorlatot szerezzenek az EU-konform pályáztatásban. A politika és a média viszont a három közül egyet mindig előrángat, ahelyett, hogy ezt a hármas célkitűzést együtt kezelné. Azt tudni kell, hogy a SAPARD nem elég sem a mezőgazdaság, sem a vidékfejlesztés gondjainak megoldásához. E hármas célrendszert sokan összekeverték, és úgy ítélték meg, hogy az elnyerhető összeg sem valami nagy, nem igazán törődtek a programmal, és emiatt késett az intézményrendszer kialakítása. Azt persze be kell látnunk, hogy vannak olyan feltételek, amelyeket az uniós elvárások miatt kell teljesítenünk, és van egy másik halmaz, amely a SAPARD-terv sajátosságaiból fakad. E program küldetése a végén kerül értékelhető fázisba. Tehát az, hogy első alkalommal hány pályázat van, nem minősíti a program egészét. Szerencsénkre azt az unió is belátja, hogy egy, a pályázatok befogadását követő mintavétel és annak kiértékelése után hozzá lehet látni a SAPARD-terv átalakításához és a rendszer továbbfejlesztéséhez. Azt már elárulhatom, hogy 2004. január 1-jével nem fejeződik be a SAPARD-program.
– Várhatóan meddig?
– Az a tárgyalásoktól függ. Úgy néz ki, hogy 2005-ben is folytatódik a program, de ismétlem, ez még változhat. Az említett hármas célkitűzést együtt kell nézni, de természetesen az is cél, hogy a program által nyújtott anyagi támogatásokat a céloknak megfelelően kifizessék. A többi tagjelölt országban, ahol hamarabb elindították ezt a programot, ott nehézségekbe ütközik a kifizetések szervezése. Remélem, hogy ez ránk nem vonatkozik majd.
– Miért reménykedik?
– Magyarországon évek óta kialakult rendszere van a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés támogatásának. Évek óta pályázni kell a támogatásokra a komoly jogszabályi háttérnek megfelelő feltételekkel. Ehhez képest nem túl sok új elemet tartalmaz a SAPARD pályázati kiírása az érvényben lévő nemzeti támogatások igénylésével szemben.
– Melyek ezek az új elemek?
– Az üzleti terv – amelyet eddig is el kellett készíteni bizonyos pályázatokhoz – és az utófinanszírozás, ami a Széchenyi-tervet is jellemezte. A gyengeség egy másik oka a többi tagjelöltnél, hogy eddig nem volt megfelelő a tájékoztatás.
– Eddig, úgy tűnik, itthon sem.
– Ezt cáfolom. Magyarországon a SAPARD régóta a média homlokterében van, mi viszont tudatosan hallgattunk róla, és csak az akkreditációs folyamat elindulásával kezdtük el szervezni kommunikációnkat. Több tízezer emberhez jutottunk el. Ma nem az a probléma, hogy a potenciális pályázók ne ismernék a program lehetőségeit. Az a baj, hogy néhány felelőtlen ember – valószínűleg jól definiálható érdekei miatt – finoman szólva butaságokat beszél a programról, és elriasztja azokat a potenciális ügyfeleket is, akik most is élhetnének a program nyújtotta lehetőségekkel.
– Lehetőségeiken belül milyen változtatásokat szeretnének elérni?
– E javítási folyamatnak egy eleme már a programmeghirdetés előtt megvalósult. A meghirdetett összegek már inflációval növeltek. Ezen túl szeretnénk a támogatás mértékét növelni, és a tapasztalatok alapján megvizsgáljuk, hogy milyen területeken lehet kezdeményezni a SAPARD-terv módosítását.
– Mennyi időt vehet ez igénybe?
– A minisztérium már dolgozik rajta, de tapasztalati tényekkel alátámasztva kell az unióhoz fordulni – ez elvárás. Úgy gondolom, hogy januárban már tárgyalhat erről a minisztérium.
– Ha nem érkezik elég pályázat, mondjuk a 2000-es keretre, és a hivatal csak tízmilliárdot tud megítélni a pályázóknak, akkor a maradék pénzzel mi lesz? Visszakerül az unióhoz, egy következő évi kerethez csatolják, vagy más úton-módon felhasználhatjuk?
– Vannak pénzügyi megállapodásaink az unióval, amelyek meghatározzák az egyes évekre vonatkozó pénzügyi keretet. Most rendelkezésünkre áll a 2000-es és a 2001-es keret, és hamarosan a 2002-es évi okmányait is aláírjuk. A 2000-es forrásokat 2003. december 31-ig lehet felhasználni. Semmi problémát nem jelent, hogy ezt a 2000-es keretet nem tudjuk az idén teljes egészében felhasználni. Ha esetleg a határidőig sem leszünk képesek felhasználni ezt a keretet, akkor az is elképzelhető, hogy a felhasználás határideje módosul. Bár én azt hiszem, hogy meglesz az eredménye a tájékoztatási stratégiánknak, és az igénylők kialakuló rutinjával, illetve a magyar bankrendszer segítségével a támogatási pénzeket a támogatási céloknak megfelelően képesek leszünk a pályázóknak közvetíteni.
– Hogyan ítéli meg a pályázatok nehézségi fokát? Itt van például, hogy állattartó telepek csak abban az esetben létesíthetők, bővíthetők, ha a beruházás eredményeként megyei szinten nem jön létre kapacitásbővülés. Ennek a pályázók hogyan képesek megfelelni?
– Amit példaként felhozott, az egy uniós elvárás. Az unió ugyanis nem ad támogatást kapacitásbővülésre, mikor maga is túltermeléssel küzd.
– A tárgyalóink ugyanakkor a kvótáink bővítéséért küzdenek.
– Meg kell nézni azokat a célokat, amelyekre a program támogatást ad. Az unió a már meglévő kapacitások bővülését is támogatja bizonyos feltételek mellett, elsősorban azonban a korszerűsítést támogatja, annak érdekében, hogy megfeleljünk az uniós normáknak. Amit idéz, pont azt mutatja, hogy nem merev az unió, de arra figyelni kell, hogy megyei, illetve országos szinten ne jöjjön létre pluszkapacitás. Hogy a rendszernek a rugalmasságára is rávilágítsak: az olyan pályázatok esetén, ahol építési engedélyt is kell csatolni a beadáshoz, nem feltétel az engedély megléte, elég az engedélyeztetés megindításának igazolása. A jogerős építési engedély csak a támogatási szerződés megkötésének a feltétele.
– Ez érthető, de ha én létesíteni akarok egy százas sertéstelepet, akkor az építési engedély beszerzése mellett szükségem van az illetékes állat-egészségügyi hatóság jóváhagyására is. A szervezet viszont csak akkor adja meg ezt az engedélyt, ha csatolok mellé egy igazolást, hogy ugyanekkora állattenyésztő kapacitás megszűnt a megyében, és az állattartás céljára szolgáló épületeket is felszámolták.
– Magyarországon eddig is voltak problémák, el kell olvasni, hogy mi a célja a SAPARD-programnak. Nem más, mint a korszerűsítés, a versenyképesség javítása. Ez nem szociális támogatás, sokat kell tenni az általa nyújtott pénzért. Az unió nem támogatja a kapacitásbővülést, arra viszont támogatást ad, hogy ha megyünk, akkor már korszerű technológiával lépjünk be. A program célja a tartástechnológia korszerűsítése, az élelmiszer-biztonság és a higiénia, az állatjólét és a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés támogatása.
– Miként ellenőrzik, hogy kell-e kapacitásbővüléstől tartaniuk?
– Az egyes pályázati lehetőségekhez kapcsolódó felhívások, illetve pályázati egységcsomagok útmutatói egyértelmű iránymutatást adnak, hogy milyen hatóságtól milyen igazolást kell beszerezni. Ezen dokumentumok alapján tudjuk megítélni, hogy a pályázatban foglalt beruházás eredményez-e kapacitásbővülést, vagy sem.
– Nem gondolja, hogy rossz kommunikációs stratégiát követtek?
– Soha nem lehet elég jó a kommunikáció. Mi azonban tudatosan nem kezdtük korán a kampányt, mert senki nem akarta elveszíteni a szavahihetőségét, ezért a pályázatokat csak a nemzeti akkreditáció után, szeptember 26-án hirdethettük meg. Biztos vagyok azonban abban, hogy kampányunk minden potenciális pályázót elért. Mindeközben készülünk a további öt intézkedés bevezetésére és a csatlakozás utáni feladatainkra is. A belépés után az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) révén nyújtott támogatások kezelésére is készülnünk kell.
– Hogy alakul majd a SAPARD és a nemzeti támogatások „kapcsolata”?
– A minisztérium odafigyel arra, hogy a nemzeti és a SAPARD-támogatások harmonizáljanak egymással. Ahol lesz SAPARD-támogatás, ott nem lesz nemzeti támogatás, illetve ha mégis, annak feltételrendszere harmonizálni fog az uniós rendszerrel.
– Ez azt jelenti, hogy – maradva a most lejárt pályázatnál – jövőre nem lesz hagyományos géptámogatás?
– Ez olyan, mint egy egységes organizmus. Össze kell hangolni a dolgokat, és ezeket össze is hangolja a minisztérium. Vegyük például a most lejárt pályázatot, ami a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiágazat technológiai fejlesztéseit preferálja. A nemzeti támogatások viszont más állattenyésztési ágazatokat helyeznek előtérbe.
***
Zöldréti ATTILA 1982-ben előbb gépészmérnöki, majd 1984-ben gazdasági mérnöki oklevelet szerzett a Miskolci Egyetemen. 1992-ben megkapta közgazdász doktori oklevelét a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, 1997-től a közgazdaság-tudomány kandidátusa. 1989-től egyetemi adjunktusként a Miskolci Egyetemen oktatott 1993-ig. 1996 és 1998 között a Budapest Bank Rt. szentendrei fiókjának igazgatója, majd 2000-ig osztályvezető a Fundamenta Rt.-nél. 2000-től 2001-ig a Agrárintervenciós Központ elnökhelyettese, 2000-től a SAPARD-hivatal elnöke.