Az ég rózsája volt

Móser Zoltán
2002. 11. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem tudom megmagyarázni tegnap hajnali korai ébredésem okát, s azt sem, hogy félálmomban miért jelent meg előttem egy különös középkori templom kerek ablakának a képe. Azt viszont tudtam, hogy két évtizede Csíkmenaságon láttam, s azt is, hogy hozzá hasonlót azóta sem sehol. Lassan megértettem az okok egy részét. Előző nap beszélnem kellett az ismert és ismeretlen jelképekről, s szóltam a keresztről is mint a legismertebb, legelterjedtebb, sok változatban élő és eltérő jelentéseket hordozó jelről is. Annak előtte pedig a kalászról, a kenyérről és a kalácsról írtam egy kisesszét. Az előző éjjel pedig ez a kettő – mint a filmben – egymásra úszott, és valóban előhívott egy elfelejtett képet. Ezek után csak ki kellett nagyítanom, és megkeresnem hozzá a templom történetéről szóló könyveket. Ennek rövid összefoglalását most Endes Miklós és Orbán Balázs alapján másolom ide.
A menasági templom Csík egyik legérdekesebb, várfallal övezett műemléke. „A mai templom építési kora a XV. század második fele; a régi korból való a kicsiny sekrestye is csúcsívmetszetű boltozatával. A templom belseje szépséges freskóival egy régen letűnt kor poézisteljes és gazdag lelki életének emlékeit sugározza reánk… Diadalíve csúcsíves, a belső ív mezejében freskók vannak, apszis mennyezetének szép hálóboltozata van. A boltgyámkövek kehely idomúak, s mind más formájúak és díszítésűek. A hajó megnyújtatott, barokkos átdolgozást kapott, lapos mennyezettel és barokk kórussal, a déli oldalon oldalhajó épült, s ennek a diadalív mellett egy kis keskeny szegélyes, csúcsívű oldalnyílása van a hajó felé s alsó fele elfalazva. Orbán Balázs szerint a freskók a következőket ábrázolják: közvetlen az oltár feletti kockában a nap és hold, ezentúl a négy próféta, négy evangélista s a következő szentképek: Mária Magdolna, Szent Borbála, Szent Katalin, Szent Ilona, Szent Margit, Szent Anna, Szent Klára.” (Ezekből a freskókból mára már alig látszik valami.)
Az ablakot nézve először természetesen a kereszt jutott eszembe. Az itt látható kép kapcsán csak annyit, hogy az egyenlő szárú görög keresztnek egy ritka változatát mutatja ez az ablak, ahol is a négy egyenlő ág alján vagy kör, vagy lóhere található. (Ha valaki azt mondja, hogy ilyen látható a Szent Koronán is, alighanem jól emlékszik rá.) De ez az ablak engem legalább úgy emlékeztet egy lyukas, kerek fonott kalácsra, mint egy keresztre. A fonott kalács immár hét évszázada a magyar parasztkonyha legrangosabb ünnepi tésztaétele, amelyet csak a legnagyobb ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor és lakodalmakon sütöttek. Ez a külső kép egyik lehetséges olvasata, de a bentire is gondoljunk. Elsősorban arra, hogy középkori templomaink mind keletelve voltak. Így könnyű elképzelni, hogy a felkelő nap mindig itt világított be. Hisz tudjuk, hogy a mai sekrestye, amelynek oromfalában látható ez a kis kerek ablak, a régi, XI. vagy XII. századi templom „szerény” apszisához tartozott. Ezért érzésem szerint annak idején is örömet sugárzó jel volt (számomra ma is az): az ég rózsája, amely mindig nyílott, de sohasem virágzott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.