Hatalmas kozmikus üreg lehet a lakóhelyünk távol az univerzum sűrűbb térrészeitől? Úgy tűnik, a csillagászok bizonyítékot találtak arra, hogy a Tejútrendszer és benne a Föld is a világegyetem egy hatalmas és döbbenetesen üres térrészében helyezkedik el, ez pedig torzítja a kozmoszról alkotott eddigi megfigyeléseinket, illetve elképzeléseinket.

Hatalmas kozmikus üreg közepén van a galaxisunk - állítja egy új hipotézis
Az ősrobbanás visszhangjainak elemzésén alapuló radikális hipotézis azt sugallja, hogy galaxisunk az univerzumnak egy olyan hozzávetőleg 2 milliárd fényévnyi átmérőjű régiójában lebeghet, amelynek 20%-kal kisebb a sűrűsége a világegyetem átlagos sűrűségénél. Ha ezek az eredmények helytállónak bizonyulnak, úgy egyrészt segíthetneka csillagászoknak meghatározni az univerzumunk valódi korát, másrészt pedig megoldást kínálhatnak a kozmológia egyik legnehezebb rejtélyére, az úgynevezett Hubble-feszültségként ismert ellentmondásra, miszerint a fiatal univerzum a múltban lassabban tágult, mint ahogyan ma.

A Hubble-állandó, vagyis a világegyetem tágulási sebessége az egyik legfontosabb paraméter ahhoz, hogy megértsük az univerzum fejlődését és végső sorsát is. A Hubble-feszültségként ismert jelenség viszont azt mutatja, hogy az univerzum tágulási sebességében olyan eltérések mutatkoznak, amelyek nem vezethetők vissza mérési hibára. Az eltérésre még nincs elfogadható magyarázat, egyes hipotetikus elképzelések szerint ezt egyaránt okozhatja a rejtélyes sötét anyag vagy a sötét energia, egy egyedülálló és eddig még ismeretlen mező vagy részecske, de az is elképzelhető, hogy felül kell vizsgálnunk a gravitációról alkotott eddigi elképzeléseinket.
Ez a felfedezés a meglévő kozmológiai modellek jelentős átdolgozását eredményezheti. A kutatók az eredményeiket július 9-én a brit Királyi CsillagászatiTársaság országos találkozóján mutatták be az angliai Durhamben.
Zavar mutatkozik a térben és a standard modellben is
Az elmúlt évtizedben a hagyományos kozmológiai modell egyre nagyobb válságba került, mivel a Hubble űrteleszkóp, majd később a James Webb űrteleszkóp megfigyelései is arra utaltak, hogy a világegyetem nem egyenletesen, hanem különböző ütemben tágul annak függvényében, hogy a csillagászok éppen az univerzum mely térrészeit vizsgálják.