Az elnök, aki reformokat akart – és vihart kapott
Garfield 1881 márciusában lépett hivatalba. Ambiciózus tervei voltak: a patrónusrendszer felszámolása, a közigazgatás szakmai alapokra helyezése és a külkereskedelem modernizálása.
Ezzel azonban szembekerült saját pártja legerősebb frakciójával, amely továbbra is politikai kinevezéseket és hűségjutalmakat követelt. Garfield kitartott a reformok mellett. Ezzel kivívta az elismerést – és egyben felkeltette azok haragját, akik a régi rendszer haszonélvezői voltak.
A merénylet
Garfield 1881. július 2-án lépett be a washingtoni vasútállomás előcsarnokába, amikor egy frusztrált és zavart elméjű hivatalvadász, Charles J. Guiteau rálőtt.
Az első lövedék célt tévesztett, a második azonban Garfield testébe fúródott, de nem ért létfontosságú szervet.
A problémát az okozta, hogy a lövedéket többszöri próbálkozás után sem sikerült eltávolítani a testéből. Bár Európában ekkor már terjedt a fertőtlenítés gyakorlata, Amerikában ez messze nem volt általános. Ennek megfelelően a kor orvosi rutinja – a seb, az orvosi eszközök és az orvosok kezének rendszeres fertőtlenítésének hiánya – megpecsételte az elnök sorsát.
A nemzet hetekig imádkozott az elnökért, de Garfield állapota egyre romlott, végül 1881. szeptember 19-én belehalt a vizsgálatok okozta fertőzésekbe.
James Garfield öröksége
Garfield halála mély sebet hagyott a nemzetben, de egyben elindította a Pendleton-féle közszolgálati reformot, amely örökre megváltoztatta az amerikai államigazgatást: megszülettek a versenyvizsgák, és a politikai patrónusrendszer fokozatosan eltűnt. Garfield életének drámája ma is különleges, hiszen egy ember, aki szegénységből jutott a csúcsra, egy jelölt, aki nem akart jelölt lenni, egy elnök, akit a sors és egy merénylet túl korán ragadott el.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!