James Garfield, aki úgy lett elnök, hogy elnökjelölt sem akart lenni

James Garfield szegénységből induló életútja kivételes felemelkedés: polgárháborús tábornok, nagy tekintélyű kongresszusi képviselő, majd – saját akarata ellenére – az Egyesült Államok elnökjelöltje. Rövid, drámai elnöksége és tragikus halála nemcsak az országot rázta meg, hanem az amerikai közigazgatás átalakulását is elindította.

Garfield elnök összeroskad a merénylő lövésétől (egykorú metszet) Fotó: Wikimedia Commons

A szegénységből induló fiú, akinek nagyobb tervei voltak

James Garfield 1831-ben született Ohio állam egyik legszegényebb vidékén. Gyermekkora a túlélésről szólt: hajóvontatóként, asztalossegédként, majd tanítóként dolgozott, miközben anyja egyedül tartotta fenn a családot. Tanulmányai során kitűnt szónoki és matematikai tehetségével. A korabeli leírások szerint úgy beszélt, hogy „az elme és az érzelem egyszerre lobbant lángra”. Nem csoda, hogy hamar a politika felé fordult.

Tábornok és képviselő

A polgárháború kitörésekor az Unió mellé állt, és gyorsan tábornoki rangra emelkedett. Később, több mint másfél évtizeden át, a Kongresszus egyik legbefolyásosabb tagja lett: egyszerre reformer, stratégiai gondolkodó és pártok felett álló közvetítő. Ekkor azonban még senki sem gondolt arra, hogy Garfield valaha is az elnökség közelébe kerülhet.

A jelölt, aki nem akart jelölt lenni

Az 1880-as republikánus konvenciót három nagy frakció feszültsége uralta: Ulysses S. Grant hívei, James G. Blaine támogatói és John Sherman tábora.Garfield az utóbbi vezetője volt, ráadásul Sherman jelölőbeszédét is ő mondta el, áttörő sikerrel. A beszéd olyan hatásos volt, hogy a delegáltak többsége egy pillanatra megnémult — mielőtt felzúgott a taps. 

Garfield-Arthur választási poszter  Fotó:  Currier & Ives / Library of Congress

A konvenció azonban zsákutcába jutott. Szavazás szavazást követett, de sem Grant, sem Blaine nem szerzett többséget. A 30. kör után a delegáltak egy része már a kilátástalanságtól csüggedt, mások dühösek voltak. Ekkor Wisconsin állam küldöttsége váratlanul bedobta Garfield nevét.

A tiltakozás, amelyet a történelem elsodort

Amikor Garfield meghallotta, hogy valaki őrá szavazott, felugrott: „Nem járultam hozzá a nevem használatához!” – mondta nyíltan. 

A konvenció ekkor már nem akarta hallani a tiltakozást. 

A következő szavazási körben több delegált is rá voksolt. Minden új körrel nőtt a támogatottsága, mert, nem volt botrányokkal terhelt, tisztelték mindhárom frakcióban, és egyre többen hitték, hogy ő lehet az egyetlen elfogadható kompromisszum.

Garfield egy választási naggyűlésen  Fotó: Wikimedia Commons

A 36. szavazási körben végül Garfield elsöprő többséget kapott. A saját állama – Ohio – delegációja is rá szavazott. Ekkor mondta később állítólag csendesen egy barátjának: „A történelem olykor olyan ajtókat nyit ki, amelyeken nem akartam belépni.”

Az elnök, aki reformokat akart – és vihart kapott

Garfield 1881 márciusában lépett hivatalba. Ambiciózus tervei voltak: a patrónusrendszer felszámolása, a közigazgatás szakmai alapokra helyezése és a külkereskedelem modernizálása.

James Garfield elnöki portréfotója  Fotó: Wikimedia Commons

Ezzel azonban szembekerült saját pártja legerősebb frakciójával, amely továbbra is politikai kinevezéseket és hűségjutalmakat követelt. Garfield kitartott a reformok mellett. Ezzel kivívta az elismerést – és egyben felkeltette azok haragját, akik a régi rendszer haszonélvezői voltak.

A merénylet

Garfield 1881. július 2-án lépett be a washingtoni vasútállomás előcsarnokába, amikor egy frusztrált és zavart elméjű hivatalvadász, Charles J. Guiteau rálőtt. 

Az első lövedék célt tévesztett, a második azonban Garfield testébe fúródott, de nem ért létfontosságú szervet. 

A problémát az okozta, hogy a lövedéket többszöri próbálkozás után sem sikerült eltávolítani a testéből.Bár Európában ekkor már terjedt a fertőtlenítés gyakorlata, Amerikában ez messze nem volt általános. Ennek megfelelően a kor orvosi rutinja – a seb, az orvosi eszközök, és az orvosok kezének rendszeres fertőtlenítésének hiánya – megpecsételte az elnök sorsát. 

James Garfield a polgárháború tábornokaként  Fotó: Wikimedia Commons

A nemzet hetekig imádkozott az elnökért, de Garfield állapota egyre romlott, végül 1881. szeptember 19-én belehalt a vizsgálatok okozta fertőzésekbe.

James Garfield öröksége

Garfield halála mély sebet hagyott a nemzetben, de egyben elindította a Pendleton-féle közszolgálati reformot, amely örökre megváltoztatta az amerikai államigazgatást: megszülettek a versenyvizsgák, és a politikai patrónusrendszer fokozatosan eltűnt. Garfield életének drámája ma is különleges, hiszen egy ember, aki szegénységből jutott a csúcsra, egy jelölt, aki nem akart jelölt lenni, egy elnök, akit a sors és egy merénylet túl korán ragadott el.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.