Az osztály pornót néz

Melyik szülő ne örülne, ha gyermeke virtuális békaboncolást is tudna végezni a világhálón? De mi várható, ha a teljes informatikaórán szexoldalak letöltésével foglalkozhat az osztály?

Joó István
2002. 11. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Baj van a számítástechnika-tanítással, legalábbis a gyermekem csoportjában – közölte szerkesztőségünkkel egy szülő, akinek fia egy jó nevű budapesti szakközépiskola negyedéves diákja. Gyakran előfordul, hogy a fiúk többsége ilyenkor pornográf webhelyeket lapozgat, a lányok pedig a Big Brother vágatlan adásával kötik le magukat. A szülő tudomása szerint ez egyáltalán nincs benne a tantervben… A tanár az osztállyal szemközt ül a saját gépe előtt, nem járja a termet. Olykor kezdőlapként is pornófotó jelenik meg némelyik képernyőn.
Az iskola előtt négy-öt negyedéves diáklány, megkérdem tőlük, mit tudnak az „ügyről”.
– Azért nem minden tanárnál vannak ilyen laza órák – pontosít egy festett hajú bakfis. – A miénk már attól is dühös, ha titokban szexfotót tesznek fel háttérnek. Rögtön visszaállítja.
Jótanuló-kinézetű társának más tanára van:
– Ha kérik tőle, hogy tíz percet hadd internetezzünk, engedi. Aztán negyvenöt perc lesz belőle… Emiatt nem haladunk eléggé az anyaggal sem.
Utánanézek, mi található a lányok által fejből megadott domainnév alatt. Csupa olyan egyéni, pár- és csoportkép, ahol a belső mindenestül külsővé válik és fordítva. Ausztráliában tilos 18 év alattiaknak szexuális tartalmakat szolgáltatni. Ott központilag intézkedtek, hogy interneten ez a tematika legfeljebb fizetős oldalakon jelenhessék meg. Az amerikai iskolákban szűrik az internetet.
A szakközépiskola igazgatóját megnyugtatom, nem írom le a nevét. Hívatja egyik kollégáját. Kiderül: évkezdetkor hiába állapodott meg a négy informatikatanárral, hogy csak némelyik gépen legyen internetelérési lehetőség – épp az erkölcstelen tartalmak iránti érdeklődés miatt. Az idén is mind a 135-140 gépen fogható a világháló. A számítástechnika-tanár arra hivatkozik, hogy gazdaságosabb az internetkapcsolatú szerveren közzétenni az órai feladatokat, mint papíron. Őnála havi két alkalommal van közvetlen nethasználat. Tízpercenként sétál körbe, kérdés, van-e értelme. Nagy az adatátviteli sávszélesség, hamar el lehet jutni új tartalmakhoz, és egy kattintásra bezárulhat a suttyomban megnyitott ablak.
– Most sem tudhatom egész biztosan, hogy távollétemben a húsz gépen mit nézegetnek a gyerekek – ismeri el.
Szóba hozom azt a tartalomszűrési technikát, amelyre a belső hálózat tűzfal (firewall) nevű része nyújt lehetőséget. Ám korábban az igazgató úgy értesült a külső rendszergazdától, hogy ha kiszűrnék a szexoldalakat, sok egyéb tartalom is elveszne.
– Az elsők között csatlakoztunk ’97-ben a Sulinet-programhoz – idézi fel az igazgató. – Tíz új gépet kaptunk az akkoriak mellé és internetelérést. Bevallom, félve tettük ki a gyerekek elé, sejtettük, hogy veszéllyel jár. De volt egy „köznyomás”: ha már beköttettük, éljünk vele bátran. Elvégre azért találták fel és juttatták el a gyerekekhez, hogy információt szerezhessenek. Számon lehet kérni az iskolán, hogy nem tud védekezni a mellékhatásokkal szemben?
Egy nap múlva kiderül: az iskolavezető tehetetlenségérzete csak pillanatnyi volt. Az intézményen belüli rendszergazda – aki informatikatanár is – arról tájékoztat, hogy máris alaposan korlátozták az internet szolgáltatásait. A gépekről csak a Sulinet portáljához és a szakképzéssel, felvételikkel foglalkozó helyekhez lehet kapcsolódni. A vezetés hosszú távú megoldást is tervez. Az internet majdani visszaállításához szűrőprogramot fognak vásárolni, és olyan előfizetéses adatbázist, amely a mindenkori pornográf helyek címlistáját tartalmazza.
Az igazgatónak nincs kétsége afelől, hogy újabb anyagi áldozattal jár az internet iskolán belüli tartalomszűrése. A Sulinet így is évi másfél-két millió forintjába került az intézménynek. Az állam csak az eszközökről, országos hálózatba való bekötésről és az előfizetés átvállalásáról gondoskodott, a gépek, a rendszer karbantartásáról már nem.
Egy tanulmányból idéz Karlovitz János Tibor, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola oktatója. Magyarországon kiugróan sok a számítástechnikai kiadvány, az iskolák hetven százaléka mégsem vásárol informatikai könyvet! Tehát sok helyütt nincs fogódzó az oktatáshoz. A szakértő azt is állítja, hogy – bár 1999 óta ez törvénytelen – még most sem pedagógusvégzettségű mindenki, aki informatikát tanít. A nagyobb tudásúak szívesebben helyezkednek el a jól fizető versenyszférában. Ráadásul szerinte azért is bajos foglalkoztatni informatikatanárt, mivel a középiskolai kerettanterv csak egy évfolyamon és mindössze 74 órában teszi kötelezővé a tárgy tanítását. Ezért gyakori, hogy az igazgató a rendszergazda feladatkörével is megbízza a pedagógust, holott ehhez nem ért. Vagy: nem pedagógusi diplomás rendszergazdát kötelez óratartásra is. Az informatikatanárnak nemritkán több állása van. Így már érthető, ha nem készül az órára, és engedi a szabad foglalkozást, egy kikötéssel: hogy senki ne zajongjon… Az oktatási szakértő azt tartaná jónak, ha a klasszikus tárgyak oktatói is adnának informatikaórán elvégzendő feladatokat, és egyáltalán, ha a tanárok bevonnák diákjaikat az elektronikus tartalomfejlesztésbe. Ilyen például az osztály-, sőt egyéni honlapkészítés, a helytörténeti munka digitalizálása.
„Digitális tananyagkorszak” – most talán ez a jelszó hallatszik ki legjobban az Oktatásügyi Minisztériumból.
– Azt szeretném, hogy amikor a komputerhasználatról beszélünk, ne csak számítástechnikát értsünk alatta, hanem számítógéppel segített földrajz-, matemati-ka-, történelem- stb. órákat – mutat irányt Racskó Péter, a Sulinet Programiroda vezetője, azt is említve, hogy informatikai normatívát fognak adni az iskoláknak.
A gyermekek erkölcsi épségét, pszichoszexuális fejlődését veszélyeztető iskolai pornóhozzáférésről ennyit mond:
– Ha tanórán ilyesmi megtörténhet, az kezelendő helyzet. A tárca nem szól bele, hogy az egyes iskolák tartalomszűréssel, netán didaktikailag rendezzék ezt a kérdést. Valószínűleg vannak hazai iskolák, ahol megszűrik az internetet…
– Miért ne lehetne a Sulinet központi szerverein elvégezni a letiltásokat?
– Nincs ilyen tárcadöntés. Talán megoldható, de nagyon bonyolult technológiai művelet lenne. Ám ha egy adott iskola bejelenti az igényét, támogatni fogjuk az ottani tartalomszűrés megteremtésében.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete nem érné be ennyivel. Keszei Sándor elnök megkeresésemre kijelenti, hogy – helyi tagegyesületeik jelzései nyomán – épp most készülnek felhívást intézni az oktatási tárcához, hogy tegyen lépéseket az internet szűretlen bevezetése miatt jelentkező gond központi elhárítására.
– Ne szenvedhessen az oktatás hatékonysága csorbát – érvel Keszei Sándor –, és a gyermekekben ne alakuljon ki kártékony függés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.