Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy G. Krisztián fiatalkorú és társai (szám szerint három) átestek-e valamely katarzison, miután néhány kocsi feltörése, kifosztása vagy eltulajdonítása után éber rendőrségünk kézre kerítette őket. Ez ügyben én magam könnyű dührohamokon estem át, mivel a feltört kocsik közül az egyik az enyém vala, s a hatósági közeg hajnali fél négykor rángatott ki az ágyamból, hogy regisztráljuk a kárt. Ez nem az én érdekemben történt, hiszen károm nem haladta meg casco-beli önrészesedésemet, így az utolsó fillérig nekem kellett megtérítenem. Huzamos ideig celluxból készült ablaküveggel jártam, mígnem ellátogattam egy szervizbe, ahol a ragasztószalagot üvegre cserélték, és rendbe tették az elektromos emeltyűt. Ez az emeltyű a minap mondta fel a szolgálatot, így ablakhúzogatásra egy ideig nem lesz alkalmam.
Krisztán fiatalkorú ilyenkor mindig eszembe jut. Nem csak az általam kifizetett ötvenezer forint és a csomagtartómból eltűnt Black and Decker fúrógép mián, hanem azért is, mert olyan lépések megtételére kényszerített, melyekről szívesen lemondtam volna. Először a szerviz, aztán a rendőrség, reggel nyolcra beidézve, ahol félórás várakozás után egy holtfáradt nyomozó ismét jegyzőkönyvezte mindazt, amit társainak néhány héttel előbb a hajnali jeges utcán már elmondtam. A fél négyes leruccanásnak egyedül Natasa örült, mivel őt a hirtelen ébredés nem viseli meg. Akkor még nem tudtuk, hogy Krisztián és fiatalkorú társai az elkövetők, de ők addig jártak a kútra, amíg el nem törtek, s bekövetkezett amaz esetek egyike, amikor a Gepárd csoport lecsap az autók körül ólálkodó bűnelkövetőkre. Ez számomra nem hozott szerencsét, hiszen épp emiatt idéztek be éhgyomorra a ker. kap.-ra, ahol teljesítettem állampolgári kötelességemet, mint a véradást. Elmondtam, hogy semmi közelebbit nem tudok az esetről. Ott figyelmeztettek rá, hogy bizonyos idő eltelte után bírósági idézést kapok, mindez, ha Krisztiánék ügyesebbek, nem következik be.
Hogy őszinte legyek, ezért az ügyetlenségért kissé nehezteltem rájuk, no meg azért, hogy feltörték a kesztyűtartót, amely nyitva volt. Persze megértem, ha a gyakorlatlan bűnelkövető ideges. A börtönben majd kikupálódik.
Most jött meg az idézésem a KKV-től, ahol állampolgári kötelességem lesz megismételni harmadíziglen, hogy a bűncselekményről semmit sem tudok.
A bíróság szigorúan figyelmeztet rá, hogy vonakodásom esetén elővezetésemet rendelheti el, s ha olyan állapotban jelenek meg a bírói pulpitus előtt, amely lehetetlenné teszi kihallgatásomat, rendbírsággal sújthat. Elővezetés esetén a költségtérítés mértéke kétszáz forint kilométerenként, de legalább háromezer forint. (Ezt én fizetem, ha nem megyek magamtól villamoson.)
Hadd valljam be: az idézés átvételekor is nehezteltem egy csöppnyit Krisztiánra, és arra gondoltam, hogy jobb lett volna, ha nem az én kocsimon gyakorolja a szakmát, ha diszkrétebb módszert választ, nem az ablakba vágott féltéglát, továbbá elkerüli a gepárdok csapdáját, s így az én bírósági idézésem is elmarad, mivel az ügy kihuny.
Valószínűleg polgári perben kártérítést követelhetnék a fiatalkorútól és társaitól, de ezt nem teszem, mivel a hetedik, nyolcadik tárgyalás már bizonyára felidegesítene. Ha a bíró megkérdezi netán, kívánom-e a fiatalkorúak felelősségre vonását, minden bizonnyal azt felelem, hogy nem kívánom, sőt kész vagyok nyitva hagyni esténként a kocsim ajtaját, hogy ne kellessék betörni az ablakot.
Hogy jelen esetben ez a legcélszerűbb megoldás-e, én nem tudom…