Eva: hibás a koncepció

Egy, a Pénzügyminisztériumban készült elemzés szerint az eva bevezetése érdemben nem módosítja a költségvetés bevételeit. Ha ez igaz, akkor sok mindent nem értek, és lenne néhány kérdésem is.
Úgy látszik, igen szigorú költségvetés készül, a bevételek nem túl dinamikus növekedése mellett drasztikusan – több száz milliárddal – csökkennek a kiadások. A lakosság számára kedvező és kedvezőtlen hatások: csaknem harminc százalékkal nőnek az illetékek, jó néhány szolgáltatást az eddiginél magasabb áfakulcs alá sorolnak, ezzel szemben nőnek a lakás célú kedvezmények, csökken az eho, a minimálbér adómentessé tétele kapcsán csökken az szja, amit viszont részben a családi (gyerek-) kedvezmények csökkenése finanszíroz majd.
Ha az eva miatt nem várható változás, akkor viszont azt kérdezem: akik belépnek az evába, azok eddig nem fizettek adót? Ha azért nem fizettek, mert veszteségesen működtek, akkor az eddigi veszteségüket még évekig görgethetik – és továbbra sem fizetnek adót –, továbbá nem teszik ki magukat annak a procedúrának sem, amivel az evára való áttérés jár.
Az állam részére az eva rendszeréből az eddig is beszedett, a minimálbérhez kapcsolódó adók, járulékok lesznek a legjelentősebb bevételek. A bruttó bevétel után fizetendő tizenöt százalékos adó kevesebb, mint az általánosnak mondható – felülről számított – húszszázalékos áfa. Itt tehát az állami költségvetés nagy valószínűség szerint veszíteni fog, mert az áfát többnyire visszaigénylik, illetve levonják.
A politikai és gazdasági élet szereplői igen érdekes álláspontot képviselnek az eva kérdésében. A kormányoldal egyik jelentős – alighanem százezres nagyságrendű szavazatmennyiséget hozó – választási ígérete volt ennek az új adófajtának a bevezetése. A lehetséges résztvevők körét a választás másnapjától kezdve szűkíteni igyekeznek – erre a legkörmönfontabb ötleteket hozták elő – mert nyilván felismerték, hogy ígéretüket minél jobban betartják, annál jobban csökkenhet a költségvetés bevétele.
Az ellenzék sem politikai, sem szakmai kifogást nem emelt a láthatóan elhibázott koncepcióval szemben. Szeretné a lehetséges résztvevők körét bővíteni, ezzel rontani a költségvetés pozícióját, s talán utólag bizonyítani a koncepció (a kormány) alkalmatlanságát. A vállalkozások és érdek-képviseleti szerveik üdvözlik az új adófajtát, minden erőfeszítésük az alkalmazási kör bővítésére irányul, ami érthető is.
A szakemberek egymást közt kacsintanak, mert tudják, hogy – a propaganda ellenére – jelentősen nem csökken a színvonalasabb szolgáltatások iránti igény, sőt ők maguk is jól járhatnak az evába való belépéssel. Érdekes az is, hogy az új adó költségvetési, társadalmi hatását alig minősítik. A költségvetésre gyakorolt negatív hatás mellett nem jelentéktelen az a tényező, amit társadalmi igazságosságnak nevezhetünk. A munkaviszonyból, vállalkozásból vagy egyéb forrásból származó bevételek, jövedelmek adóztatásának mára – az eva bevezetésének hatására is – olyan kusza, szinte kibogozhatatlan rendszere jött létre, amit alig lehet áttekinteni, kezelni, netán alkalmazkodni hozzá.
Míg a munkaviszonyból származó jövedelmeknél a teljes kifizetett összeg 55-60 százalékát is elvonja az állam már évi 3-3,5 millió forintos jövedelemnél, addig egyes adózási formáknál (átalányadó, eva) megelégszik 15-20 százalékkal sokkal magasabb jövedelemnél is. Ráadásul szerintem nincs az országban olyan gazdaságpolitikus, aki meg tudná mondani, hogy miért van az egyik vagy a másik forma, netán egyikkel vagy másikkal mely vállalkozói vagy társadalmi réteget kívánják preferálni.
Az eva bevezetésének nyertesei – egyes jól meghatározható vállalkozói csoportok mellett – az iparűzési adót beszedő önkormányzatok lehetnek. A bruttó (áfával növelt) bevétel egy százaléka alighanem több lesz, mint az eddig anyagköltséggel, alvállalkozókkal csökkentett nettó bevétel két százaléka.
Izgatottan várom, mikor gondolják majd fontos (okos) emberek, hogy nem jól van ez így.

A szerző adószakértő