Mint az akciófilmekben a kommandósok – ez jut az ember eszébe, látva, hogy a Greenpeace-aktivisták miként „dolgoznak”. A hét-nyolc autóból álló konvoj – kihasználva a meglepetés erejét – egyszerűen berobog a sajóbábonyi vegyi üzem területére. A sárga vegyvédelmi ruhába öltöztetett, több mint húsz román, osztrák, angol és magyar fiatal néma csöndben egy perc alatt elfoglalja a kft. kapuját: csattan a lakat a vastag acélláncon, amivel a kapuoszlopokhoz kötözik magukat. Mindenki tudja a dolgát, mire a portás felocsúdik, már nincs mit tennie, csak értesíteni az igazgatót. Magyarország a környezettudatosság szempontjából a kelet-közép-európai régió éllovasa, a Greenpeace arra törekszik, hogy a pozitív társadalmi folyamatokat erősítse. Ennek része a problémafeltárás és a felvilágosítás, persze – végső eszközként – a tiltakozó akciók is – magyarázza Kalovits Judit, a budapesti iroda munkatársa.
Mint mondja, a sajóbábonyi demonstrációkig is hosszú út vezetett: a történet két éve, a tiszai ciánkatasztrófával kezdődött. A szervezet a Tiszta víz kampány részeként az angliai Exeter egyetem közreműködésével mérte fel a folyó állapotát. Ekkor bukkantak rá a növényvédő szereket gyártó üzem ügyére. A Greenpeace – mint minden esetben – először felhívja a cég figyelmét arra, hogy vizsgálataik szerint környezetszennyező tevékenységet folytat, és megpróbál tárgyalásokat kezdeni a megoldásról. A tapasztalatok szerint minél nagyobb egy vállalat, annál jobban „reagál”, vagyis annál könnyebb az együttműködés. Kalovits Judit úgy véli, ennek oka az, hogy az uniós környezetvédelmi elvárások tükrében a komoly cégek már előre gondolkodnak, és tudják, hogy a problémák megoldása erősíti pozitív imázsukat. Az Észak-magyarországi Vegyiművek esetében azonban szemmel láthatóan nincs könnyű dolga a szervezetnek. A cég cáfolja, hogy szennyezné a Bábony patakot, amely a kerítés tövében kanyarog. A Greenpeace viszont megvizsgáltatta a vizet, és az eredmények azt mutatják, hogy az ivóvízhez képest szennyezettsége negyvenszeres. A benne található, rákkeltő, veszélyes vegyületek pedig megegyeznek az üzemben gyártottakkal. Szerintük a vízben kimutatható triazinszármazékok aránya a hatóságok azonnali beavatkozását igényelné, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség azonban mindent rendben talált.
Az aktivistáknak nem kell sokat várniuk az igazgatóra. Miután a biztonsági szolgálat vezetője nem tudja távozásra bírni a demonstrálókat, megkezdődnek a tárgyalások. Bódi Lászlónak és a szervezet szóvivőjének álláspontja egy jottányit sem közeledik. Mindkét fél állhatatosan ismételgeti saját érveit, a feszültség pedig egyre nő. Bódi László igazgató egyszerűen ostobaságnak tartja a Greenpeace felvetéseit. Állítja: a vízmintában kimutatott mérgező vegyületek egy részét nem is gyártják. Elismeri a vegyelemzést végző Vituki szakmai kompetenciáját, azonban szerinte a mintavétel korrektsége kérdéses lehet. Mint kiderül, a cég jó hírének megsértése miatt peres eljárást kezdeményezett a szervezet ellen. Csáki Roland, a Greenpeace munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a mintavételt a Levegő Munkacsoport független szakértője végezte, és minden mozzanatról jegyzőkönyv van. – A vízben ott vannak a mérgező anyagok, ez tény, és ezért az üzem a felelős – jelenti ki.
A Greenpeace azt is követeli, hogy a cég azonnal szüntesse be az európai országokban és az USA-ban már betiltott vegyszerek gyártását. Ilyen például a rákkeltő Diuron is. A cég egyébként a New York-i székhelyű TRI csoporthoz tartozik, amely a világ egyik vezető gyom- és rovarirtószer-gyártója. A zöldek aggasztónak találják, hogy egy amerikai cég nálunk így működhet, holott szerintük otthon komoly problémái lennének a hatóságokkal. Bódi László viszont állítja: semmiféle olyan anyagot nem gyártanak, amely be lenne tiltva.
Az aktivisták eközben fegyelmezett elszántsággal tűrik a hóesést, a csontig hatoló, nedves hideget. Az összeláncolt fiataloknak van a legrosszabb dolguk, előrehajolgatva próbálják lazítani elgémberedett izmaikat. Dél körül néhány szelet csokoládé pótolja az ebédet, előkerül a termosz is a forró teával. Közben megérkeznek a rendőrök. Hihetetlen türelemmel kezelik az ügyet, a Greenpeace illetékesével ismertetik a jogi helyzetet: azt, hogy magánterületről lévén szó, ha a tulajdonos kéri a segítségüket, akkor bizony be fognak avatkozni. Elmondják azt is, hogy a szállító útvonal elállása miatt akár fel is jelentheti őket a cég. Mindez nem rendíti meg a demonstrálókat. Udvariasan, de határozottan közlik, hogy mindaddig maradnak, amíg nem teljesítik a követeléseiket. A rendőrök elmennek, és vissza sem jönnek. A demonstráció alatt csak az egyik beszállító akciója okoz némi izgalmat. Vagy nyolc traktor és teherautó egy hókotró vezetésével – fülsértő dudálás közepette – fenyegetően közelít a kordonhoz. Szerencsére nem történik baj, a demonstrálók és a sofőr sem veszítik el a higgadtságukat. A munkagépek rövid vita után visszavonulnak.
A vegyi üzem dolgozói láthatóan egyre idegesebbek a blokád miatt, mivel autóikat sem tudják kihozni a parkolóból. A kordon egyedül a tűzoltóautónak nyílt meg. A beszólásokból nyilvánvalóvá válik az is, hogy a legtöbben munkahelyük – vagyis a megélhetésük – elleni alattomos támadásként élik meg a Greenpeace akcióját.
– Mennyit fizetnek ezért a szemétkedésért? Nem szégyellitek magatokat? – kiabál ki autójából egy férfi, szavait tévedésből egy újságírónak címezve.
Egy idősebb úr vietnami kollégájával együtt figyeli az eseményeket, láthatóan feldúlt, könnyes a szeme:
– Nem normálisak ezek, hát itt kétszáznegyven ember megélhetéséről van szó… Az a baj, hogy még megvagyunk valahogy? Hagyjanak békén minket… – mondja. Az igazgató jóhiszeműségét bizonyítja, hogy nyilvános vitára kérte fel tárgyalópartnerét, Csáki Rolandot a nagyközség lakóinak felvilágosítása céljából. A Greenpeace képviselője elfogadta az invitálást, mivel ő is biztos az igazában. A beszélgetést a helyi kábeltévé közvetíti majd.
A Greenpeace és az üzem vezetése között nem született egyezség, a demonstrálók sötétedéskor elhagyták a vegyi üzem területét. Kalovits Judit szerint azonban az akció sikeres volt, hiszen a környezetvédelem fontossága ezen az ügyön keresztül is nyilvánosságot kapott, remélhetőleg egyre több ember figyelmet irányítva a problémákra. Azt, hogy milyen nagy az emberek érdeklődése, bizonyítja az a számtalan tanácsot és segítséget kérő telefonhívás is, amit az iroda nap mint nap kap – mondta, hozzátéve: a Tiszta víz 2002 program részeként a Greenpeace munkatársai a Tisza menti településeket járják végig. Nemcsak a vízminőséget és a környezet állapotát vizsgálják, hanem tanácsadást, felvilágosítómunkát is folytatnak. Azonban a sajóbábonyi ügyet sem tekintik lezártnak: ha továbbra sem változik a helyzet, újabb tiltakozó akcióra számíthat az üzem.
gyilkosság
Részegen összeveszett élettársával a nő, gyilkosság lett a vége
