„Ha szükség lesz rám, hívnak”

Három évig töltötte be a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter posztját Nikolits István a Horn-kormányban, nevéhez fűződik a nemzetbiztonsági törvény. Az MSZP volt erős emberét pártja a legutóbbi választáson háttérbe szorította, nem jutott be a parlamentbe.
– A kabátja hajtókáján egy koronás magyar címer van. Szocialisták ilyet általában nem viselnek.
– Nem hiszem, hogy a szocialistáknak bármilyen kifogásuk lenne a Magyar Köztársaság címere ellen. Ez a címer egyértelműen az országé. Miniszterségem óta hordom.
– A titkosszolgálatokat eddig miniszterek vezették, most az MSZP–SZDSZ újbóli kormányra kerülésével mintha leértékelődött volna ez a terület, államtitkár került a szolgálatok élére. Mi történt?
– Amióta a nemzetbiztonsági törvényt megalkottuk, többféle lehetőség kínálkozik a szolgálatok irányításának megszervezésére. Ha valaki csak a rangot nézi, annak valószínűleg csalódás. Az a lényeg, hogy milyen szakembert állítanak az élre, milyen jogosítványokkal, módja van-e feladatokat kijelölni, számon kérni, rendelkezhet-e a személyi állomány felett. Az vitathatatlan, hogy a jelenlegi felállás eltér az 1990 óta képviselt hagyományoktól.
– A költségvetés kevesebb pénzt szán a nemzetbiztonságra. Ezek szerint nem olyan fontos a hírszerzés?
– Információim szerint nem faragnak le a nemzetbiztonsági szolgálatok pénzéből, igaz, nem is emelnek rajta. Az igazán nagy baj az lenne, ha a működési kiadásokat apasztanák. Az ugyanis a napi munka eredményességét veszélyeztetné. A Bokros-csomag idején, amikor én voltam a miniszter – ez költségvetési szempontból minősítetten rossz időszak volt –, örökös küzdelmet folytattunk azért, hogy fedezni tudjuk a kiadásainkat. Például mindenki tudja, létezik egy lehallgatóközpont, ahol bizonyos rádiós, telefonos és egyéb kommunikációkat kísérnek figyelemmel. Ez az intézmény ugyanúgy fizet díjat a telefonhasználatért, mint bármelyikünk.
– Tud-e arról, hogy a mindenkori kormány lehallgatja az ellenzéket? Például most az ellenzéki gondolkodásúakat lehallgatják-e? Nemcsak a politikusokra gondolok, hanem a polgári gondolkodású újságírókra is.
– Biztos vagyok abban, hogy nem. A rendszer úgy épül fel, hogy nagyon sok a kontroll. Magánakcióként, nem a hivatalos állami szerveknél technikailag van rá lehetőség – nem akarok senkit gyanúsítani –, de azt, hogy ilyesmit a hivatalos magyar szolgálatok bármelyike elkövessen, kizártnak tartom. Vezetőt sem találnék olyat, aki erre parancsot adna. Az a hatalom, amelyikről ez kiderül, kiírja magát a demokrácia történetéből.
– A Medgyessy Péter múltját vizsgáló parlamenti bizottság önt is meghallgatta. A Magyar Nemzet ez év májusában hozta nyilvánosságra, hogy Medgyessy Péter a Kádár-rendszerben D–209 jelzéssel szigorúan titkos tiszt volt. Információink szerint ön a Horn-kormány titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztereként tudott arról, hogy 1996-ban, amikor Medgyessyt kinevezték pénzügyminiszterré, a C típusú átvilágítás kiderítette a beszervezettségét. Ezt azonban nem hozták nyilvánosságra.
– Rossz az információ. Ugyanis Medgyessy Péter 1996 januárjában, a nemzetbiztonsági törvény életbelépése előtt három hónappal lett miniszter, és emiatt nem végezték el a C típusú átvizsgálását.
– Nem is kellett volna?
– De igen, ám a nemzetbiztonsági törvény csak 1996. március 31-től teszi ezt kötelezővé.
– Ez visszamenő hatállyal nem volt érvényes?
– A visszamenő hatály öt év türelmi időt adott, és ez ma is érvényes.
– Egyébként ön nem tudott arról, hogy Medgyessy Péter be volt szervezve?
– Nem tudtam, de nem is kellett tudnom róla. Nagyon sokan be voltak szervezve, mint ahogy ez most kezd kiderülni. Nagy érdeklődéssel figyelem, hogy a történet hol fog véget érni.
– Magánszorgalomból tehát nem kutakodott?
– Soha. Egyik cég irattárába sem tettem be a lábam.
– Ehhez kellett némi önmegtartóztatás.
– Még csak fel sem hozattam ügyiratokat. Három szolgálatot kellett irányítanom, ezzel voltam elfoglalva, s nem azzal, kinek milyen a múltja. Megjegyzem, én sem estem át akkor nemzetbiztonsági vizsgálaton, rám csak a következő ciklusban mint nemzetbiztonsági bizottsági tag került sor.
– Kövér László ezek szerint már átesett a vizsgálaton.
– Igen. A C típusú vizsgálatot még én végeztem el, akárcsak Orbán Viktornál.
– Ismét a lapok hasábjaira került Nikolits István volt titokminiszter neve. Két évvel ezelőtt első fokon négy év börtönbüntetésre ítélte a bíróság Andráskó Józsefet, a budakeszi MSZP-szervezet volt elnökét. A szocialista politikus korábban az ön kampányfőnöke volt, és az is kiderült, hogy APEH-es kapcsolatait kihasználva több százmillió forint exporttámogatás jogtalan igénylésében vett részt. Nem kínos, hogy kapcsolatba hozzák ezt az urat önnel?
– Én Andráskó Józsefet nagyon közeli kapcsolatomnak tartom, éppen azért, mert 1994-ben kampányfőnököm volt, és mondhatom, hogy baráti viszony alakult ki közöttünk. Rendkívül tiszteltem őt. Kínos a dologban egyrészt az, amit elkövetett, másrészt kínos, ha a politikában valakinek valamiért magyarázkodnia kell. Még akkor is kellemetlen, ha ehhez az ügyhöz az égvilágon semmi közöm nincs.
–Volt-e köze Andráskónak a kampánypénzekhez?
– Ő semmit nem vitt el. Ez az egész történet akkor kezdődött, amikor a kampánynak és a választásnak vége volt. Már a kampány idején fizetés nélküli szabadságot vett ki az APEH-től és készült, hogy letegye az ügyvédi szakvizsgáját, amit a választás után meg is szerzett. Majd ügyvédként hajtotta végre azt, ami miatt kapta a büntetését.
– Ám az ön nevét folyamatosan Andráskó Józsefé mellett emlegetik.
– Ez egy igen jó fogódzkodó, rendre kellemes téma annak, aki velem szemben ül. Csakhogy már nem volt a kampányfőnököm, amikor elkövette a bűncselekményt. Ennek ellenére kellemetlen, mert akkor is a budakeszi MSZP-szervezet elnöke volt, közel állt hozzám. Miniszterként voltam olyan helyzetben, hogy utánanézzek ennek az ügynek. Nem kívánok a bíróval, az ügyésszel vitatkozni, de Andráskó Józsefet egyszerűen baleknek használták. Rajta keresztül hajtottak végre egy olyan csalássorozatot, amiből lehet, hogy kisebb-nagyobb morzsákat kapott, de az igazi szelet nem az övé lett. A sors fintora, hogy az, aki hozzájutott, mintha még mindig a háttérben lenne.
– Politikus?
– Nem. Én inkább szélhámosnak nevezném.
– Úgy tűnik, mintha a pártja háttérbe szorította volna önt. Nem jutott be a parlamentbe sem. Kivonult a politikából?
– Alapszabály ebben a szakmában, soha ne mondd azt, hogy soha. Én sem mondom. Azok, akik ma a hatalom csúcsán állnak, más személyi felállást akartak, másokkal képzelték el az ország irányítását. Nem lettem más ember, ugyanúgy szocialistának vallom magam, ha szükség lesz rám, akkor majd hívnak. Jól érzem magam a polgári életben.