Kinek az érdeke?

Korunk egyik rettegett betegsége a rák. A hazai kutatóorvosok, biológusok számos olyan hatóanyagot állítottak elő, amelyeknek a humán kísérletek eredményei alapján vagy rákellenes hatást, vagy a daganat leküzdésében szerepet játszó immunrendszer-erősítő hatást tulajdonítanak. Fachet József rákkutatóval, a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának tanárával, az egyetem immunológiai intézetének kutatóorvosával az alternatív rákgyógyítási módszerekről beszélgettünk.

Professzor úr, mióta foglalkozik rákkutatással?
– Részt vettem 1975-ben Tokióban egy nemzetközi kongresszuson, ott találkoztam egy japán kutatóval, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy léteznek olyan orvosi beavatkozások, kezelések, amelyek nem besugárzással és nem citosztatikailag történnek, hanem úgynevezett alternatív módszerekkel.
– Ez Japánban kiváltja a sebészeti beavatkozást, vagy ott is mellette alkalmazzák?
– Japánban is preferálják a sebészeti beavatkozást, és csak utána jön szóba a citosztatikum vagy a besugázás, esetleg ezek kombinációja. Az alternatív kezelési módszerek alkalmazása olyan személyeknél merül fel, akiknél a hagyományos kezelések nem alkalmazhatók.
– A hetvenes évek közepén, amikor ön a rákkutatásra tette fel az életét, ismerték már ezeket az alternatív gyógyítási módszereket?
– Itthon kevésbé volt ismeretes ez a megközelítés abban az időben. Én 1959-ben Budapesten, az 1. Számú Belgyógyászati Klinikán a rákos betegek kórtermében kezdtem dolgozni kutatóként. Azt tapasztaltam, hogy a rákos betegek többsége a hagyományos kezeléssel nem gyógyítható, legfeljebb az élettartamuk hosszabbítható meg valamennyivel. Elkeserítő volt számomra, hogy hiába tanultam hat évig, ezen a téren általában véve elégtelen a tudásunk. Sok szakirodalmat olvastam, szerettem volna új megközelítést kidolgozni, és részt venni a kutatásban, a kísérletekben. Japánban megfigyelték, hogy az ország bizonyos területein a rákos betegek száma alacsonyabb, mint máshol, és rendkívül aprólékos munkával kiderítették, hogy ez feltehetően az ott növekvő Lentinus edodes gomba – a shiitake gomba – fogyasztásával lehet összefüggésben. A gombából precíz munkával kivonták a hatóanyagot, amely egy nagy molekulasúlyú poliszacharidnak, vagyis szénhidrátnak bizonyult. Ezt az anyagot azután teljesen tisztán elő is állították. Goro Csihara professzor, a japán feltaláló adott a hatóanyagból a magyarországi kísérletekhez is. Beltenyésztett egereken végeztük a kísérleteket. Az állatoknak beadva a szert kimutattuk, hogy a tiszta poliszacharid két hét múlva megállítja a daganat növekedését, majd hat hét múlva a daganatot is eltünteti. Ez a nagy hatékonyság a daganatok különböző típusaival szemben természetesen más-más mértékben nyilvánult meg. Erősen hatékony volt például az emberi szervezetben igen gyakori adenokarcinómával, a mirigysejtes rákkal – mint amilyen például a mellrák, a petefészek-, nyálmirigy-, hasnyálmirigy-, a gyomor- és bélrákok nagy része –, illetve a fibroszarkómával, vagyis a kötőszövetes rákkal szemben, amely bárhol előfordulhat az emberi szervezetben, ahol kötőszövet található, így a lágyékban, a lábszártól a mellkasig, a hónaljban. A hepatoma nymphoma, vagyis a májrák ellen közepesen, míg a melanoma, a pigmentsejtes bőrrák ellen alig volt hatékony.
– Mit lehet tudni a Lentinan hatásmechanizmusáról?
– Legnagyobb meglepetésünkre, amikor ezt az erős hatóanyagot a szervezeten kívül – in vitro – hozzátettük a daganatsejtek tenyészetéhez, teljesen hatástalannak bizonyult. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy az élő szervezetbe beadva nem a Lentinan, hanem egy közvetítőrendszer, méghozzá kísérleteink eredményei szerint az immunrendszer stimulálása hozta létre a daganatellenes hatást. Vagyis a Lentinan nem közvetlenül a daganatot veszi célba, hanem az immunrendszeren keresztül hat. Ha egérbe adjuk a hatóanyagot, akkor olyan immunreakciókat vált ki, amelyek felerősödve megtámadják a daganatsejteket. Kimutattuk, hogy a Lentinan jelentősen aktiválja a fagocitákat, vagyis a falósejteket, amelyek bekebelezik a daganatsejteket, szabad gyököket termelve pusztítják el a ráksejteket. A Lentinan hatására fokozódik a tumornekrózis-faktor és egyes enzimek termelése, amelyek szintén részt vesznek a daganatellenes hatásban. A falósejtek elősegítik a T – csecsemőmirigy eredetű – és a B – csontvelő eredetű – -lymphocyták, azaz nyiroksejtek aktiválódását, amelyek szintén jelentős daganatellenes hatást fejtenek ki.
– Mi történt azután? Nyilván publikálták a kutatás eredményeit, és a humán kísérletek után törzskönyvezték a gyógyszert.
– Vizsgálatainkról Csihara professzorral és munkatársaimmal közösen számoltunk be kongresszusokon és tudományos folyóiratokban. A japánok úgy folytatták tovább a munkát, hogy a megfelelő klinikai kipróbálás után államilag regisztrált gyógyszerként bevezették a daganatos betegek gyógyításában. Sajnos nálunk a regisztrálás elmaradt.
– Miért nem lett gyógyszer a hatóanyagból?
– Erre igazán korrekt válasz ma sincs. Egyszer megkérdeztem egy illetékes hivatalnokot ennek okáról, illetve, hogy mi miért nem térünk rá a magyar szer kidolgozására, és a válasz lényege az volt, hogy nem érdeke a magyar gyógyszeriparnak, hogy ilyen gyógyszert bevezessenek.
– Miért nem érdeke?
– Nyilván azért, mert akkor kevesebb kemoterápiás szer fogyna.
– Japánban milyen néven árulják a gyógyszert?
– Lentinan a neve.
– Visszatérve a kutatásaikra: a shiitake gombából nyert hatóanyaggal folytatott kísérletek után abbahagyták a munkát?
– Tekintettel arra, hogy a Lentinant Magyarországon nem vezetik be, a gödöllői Humán Oltóanyag-termelő és Kutatóintézettel közösen előállítottuk az SK3 jelzésű poliszacharid-anyagot, amely a Lentinanhoz hasonló hatásúnak bizonyult. A hatóanyagot egy Magyarországon előforduló élesztőgombából, illetve annak tokfalából vontuk ki. A gödöllői kutatóintézetben ebből előállítottak két-három poliszacharidát, amelyet mi a Debreceni Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetében több mint öt évvel ezelőtt részletesen kivizsgáltunk, és a Lentinanhoz hasonlóan – az egereken végzett kísérletekben – igen hatékonynak találtuk. Három szerzőtársammal közös szabadalom született belőle.
– Ebből sem lett gyógyszer?
– Nem, mert a sikeres munka ellenére a gyártása nem kezdődött el, és financiális okok miatt a hatóanyag klinikai kipróbálása sem valósulhatott meg. Pedig ennek az SK3 A/2, valamint SK3 D/1 kódjelű anyagnak a hatása nagyjából azonos volt a Lentinanéval.
– Mennyi pénzre lett volna szükségük, hogy a Lentinanhoz hasonló hatású magyar gyógyszer megszülessen?
– Becslésem szerint akkori áron számolva körülbelül háromszázmillió dollárra lett volna szükségünk ahhoz, hogy a teljes klinikai kipróbálás a gyártásig elvezessen. Akkor erre nem volt lehetőség.
– Ha már így alakult, véleménye szerint célszerű lenne-e behozni az országba a Lentinant, hiszen mint említette, a japánok humán kísérleteket is lefolytattak, és gyógyszerként regisztráltatták.
– A Lentinant be lehetne hozni az engedélyeztetés után, és a hagyományos beavatkozásokkal kombinálva használni lehetne a rákbetegségek gyógyításában.
– Mi az akadálya? Egyáltalán: kinek kellene kezdeményeznie, hogy a Lentinant kapni lehessen a patikákban? Hiszen ha magyar tudósok is részt vettek ennek a gyógyszernek a kikísérletezésében, akkor miért nem merült föl annak a lehetősége, hogy a magyarországi betegek is élvezhessék gyógyító hatását?
– Magyarországon valamelyik hivatalos fórumnak, például az egészségügyi tárcának vagy az orvosi kamarának kellene javaslatot tennie arra, hogy regisztrálják a gyógyszert, de ebben nem vagyok tájékozott.
– Professzor úrnak van-e arról tudomása, hogy Japánban milyen eredményt hoztak a humán kísérletek? Laikusként ugyanis feltételezem, hogy az ember immunrendszere bonyolultabban működik, mint az egéré.
– A japánok által elvégzett humán kísérletek eredménye meggyőző. A Lentinan-kezelés jelentősen gyorsította a melldaganatok gyógyulását, az előrehaladottabb esetekben is megnövelte a beteg túlélési esélyét, és javította általános állapotát. Különösen akkor, ha korai stádiumban diagnosztizálták a rákbetegséget, és sikerült műtéttel eltávolítani a daganatot, ezután pedig a citosztatikum, a kemoterápia és Lentinan-kezelés kombinációját alkalmazták.
– Erre mondhatnák a kételkedők, hogy a citosztatikum is meggyógyíthatta a beteget.
– Nem, mert a citosztatikum önmagában sokszor olyan káros mellékhatásokkal jár, amelyek nehezen viselhetők el. A leromlott állapotú betegek nehezen bírják elviselni ezeket a mellékhatásokat. A Csihara professzorék által végzett humán kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy a Lentinan egyidejű adása megszüntette a melléktüneteket, és tovább növelte a túlélési időt.
– Mennyivel?
– Ez daganatonként változott. Természetesen függött attól, hogy milyen idulatú, és milyen stádiumban volt a daganat, amikor a kezelést alkalmazták.
– A magyar rákgyógyításban részt vevő egyik specialista azt válaszolta egyszer kérdésemre az immunerősítő szerek rákos daganatra gyakorolt hatásáról, hogy nyilvánvalóan erősítik az immunrendszert, a betegnek átmenetileg jobb lesz a közérzete is, és „akár” két hónappal meghosszabbíthatják az életét.
– Szignifikánsan javítják a beteg közérzetét, és meghosszabbítják az élettartamát. Már csak azért is, mert a citosztatikum és a besugárzás károsítja a beteg immunrendszerét. Ilyenkor előnyös ezt stimulálni.
– Milyen mértékben károsítja a citosztatikum vagy a besugárzás a beteg ellenálló képességét?
– Igen jelentős mértékben károsítja. Például a myeloma multiplex – az ellenanyagképző sejtek rákja – esetében teljes testbesugárzással az egész immunrendszert és így a daganatos sejteket is elpusztítják. Ilyenkor új immunrendszert kell felépíteni, például őssejtkezeléssel.
– A lokális besugárzás is károsítja az immunrendszert?
– Nem. Lokális besugárzásnál több irányból egy pontra lehet lokalizálni a besugárzás erejét. Például a máj belsejében egy pontra lokalizálva a besugárzás hatóerejével, műtét nélkül lehet elpusztítani a daganatot. Igaz, hogy pár ezer daganatsejt ilyen kezelésnél is megmaradhat, ez ellen viszont már tud védekezni a stimulált immunrendszer, el tudja pusztítani a maradék tumorsejtet.
– Miért kell besugárzás, ha radikális műtéttel már eltávolították a rákos daganatot?
– A daganatoknak csak 98–99 százalékát lehet műtéttel eltávolítani. De a ráksejtek 0,5–1 százaléka a környező szövetekbe préselődik, és megmarad a nyirokszövetben, esetleg a nyirokcsomókban, ahonnan lassan, fokozatosan újraképződhet a daganat. Az egyik torontói barátomnak hólyagrákja volt, és tizennégy év múlva újult ki a daganata. Annak ellenére fejlődött ki ismét, hogy annak idején megoperálták, és besugárzással is kezelték.
– Mi indokolhatja még az alternatívnak nevezett gyógymódokat a hagyományos módszerek mellett, mint amilyen a műtéti eltávolítás, besugárzás, kemoterápia?
– Az alternatív rákkezelés lehetőségeit sok esetben az is indokolja, hogy a betegek egy része megtagadja a kemoterápiát, másrészt gyakran előfordul, hogy a kemoterápia alkalmazása nem hatékony, mert a daganat rezisztens a szerrel szemben. Az is előfordul a nagyon előrehaladott állapotban lévő daganatos betegeknél, hogy a kezelőorvosok már csak a fájdalomcsillapításra szorítkoznak, lemondanak új kezelések kipróbálásáról. Ilyenkor meg is mondják a betegnek, hogy sajnos csak egy-két hónapja van hátra. Ha teljesen új kezelést alkalmaznának a végső stádiumban lévő betegnél, és napok múlva mégis meghalna, a család nagy valószínűséggel beperelné az orvost. Azt állíthatná ugyanis, hogy az alkalmazott új szer hatására következett be a vártnál korábban a halál. Ezt elkerülendő az orvos inkább várakozó álláspontra helyezkedik, ez ugyanis jogilag veszélytelenebb, hiszen megtett mindent, ami a szokásoknak megfelelően megtehető volt. Ez az egyik akadálya az alternatív kezelések bevezetésének. A másik az, hogy a kemoterápiás szereket előállító gyógyszergyárak szinte kötelezővé teszik készítményeik alkalmazását azzal, hogy protokollsémákat dolgoznak ki, és bocsátanak ki hivatalos formában. Előírják például, hogy a hepatómás, azaz májdaganatos betegnek pontosan milyen kezelést kell adni. Leírják, hány grammot kell beadni a kemoterápiás szerből naponta, két- vagy ötnaponta. Ha a kórház ettől eltér, akkor viselnie kell a következményeket. A kezelőorvos azután nem is mer eltérni az előírástól, mert úgy véli, ha betartotta, nem tehet róla, hogy a beteg mégis meghal. Tehát védi a gyártó előírása. Én úgy gondolom, jogilag lehet védett, de etikailag semmiképpen sem.
– Nem lehetne az alternatív rákkezelési módszerekről ilyen perben is megvédhető gyógyítási technológiai eljárásokat kialakítani?
– Nyugaton a közelmúltban megjelent egy új szakkönyv – Burton Goldberg Alternative Medicine című munkája –, amely ismerteti a világon használt szinte valamennyi alternatív szert, módszert és anyagokat, amelyeket a rákbeteg beszerezhet, és önszántából saját magát kezelheti. A könyvben felsorolt anyagok többsége nem regisztrált gyógyszer, ezért mindenki maga dönti el, hogy melyiket vagy melyeket veszi igénybe a gyógyulása érdekében. A könyv sikere is bizonyítja, hogy az alternatív megközelítésekre nagy az igény, és ez a jövőben csak növekedni fog. De hangsúlyozom, nem a hagyományos kezelések helyett, hanem azokkal kombinálva kell alkalmazni őket.
– Talált-e ön újdonságot Goldberg könyvében?
– Érdekes volt számomra, hogy megemlíti az Iscador nevű gyógyszert, amely a fehér fagyöngy kivonata, és amelyet Svájcban, Németországban, Ausztriában hivatalosan gyógyszerként használnak, de például Észak-Amerikában nem engedélyezik az alkalmazását.
– Van-e információja arról, hogy az Iscadort milyen eredményességgel használják az említett európai országokban?
– Az ismeretségi körömben volt egy emlőrákos pedagógus hölgy, akinek a tüdejében is kimutatták a ráksejteket. Az orvosok már lemondtak róla, de Iscador-kezelés mellett még kilenc évig élt. Az Iscadort sem törzskönyvezték Magyarországon. A hazai rákgyógyításra várhatóan jó hatással lesz csatlakozásunk az Európai Unióhoz, mert akkor nem fordulhat elő, hogy az unióban regisztrált gyógyszereket itthon ne fogadják el az illetékes hatóságok.