Úgy jellemzi magát, hogy emberarcú kapitalista. A Püski Kiadónál jelent meg tavaly könyve Amerika jó és rossz között címmel. Nem gondolja magát olyan kicsinek, hogy ne írhatott volna Amerikáról egy magyar szemszögéből. Egy filozófus magyaréból, aki az általa alkotott szophokráciaelmélet segítségével szabadítaná fel az embert. A szophokrácia az ész által történő irányítást és a természet törvényeit felhasználva képzeli el az emberi életutat s a társadalmi rendet.
– Teremtő életet éltem, s olyan kalandokon estem át, hogy többször el kellett volna buknom – állapítja meg magáról pátosz nélkül. Életútja csakugyan kanyargós, olykor meseszerű fordulatokat vett, de neki talán több életre való történés adatott meg.
Szegeden született 1912-ben. Két testvérével, Terézzel és Annával, akiket a jó Isten szintén hoszszú élettel ajándékozott meg, ma is összeülnek nagyobb ünnepeken a szegedi Szentháromság téri százhúsz éves szülői házban. Parasztszármazású édesapjuk pénzügyi szakértővé nőtte ki magát. Anyai ágon a Veszelovszki família szláv, francia, német ősöket egyesített magában. Az anyai nagyapa délvidéki származék, Erkel-kortárs, állítólag úgy énekelt, akár egy Caruso. Ferenc a szegedi piaristáknál érettségizett, s belebódult a költészetbe. Francia láz hódított, s ő szerette volna eredetiben olvasni kedvenceit, leginkább Paul Valéryt, akiért különösen rajongott.
– Volt egy világvevő rádiónk, megkerestem rajta a francia adót. Először sok zenét hallgattam, aztán színdarabokat és más szövegeket, s egyszer csak azt vettem észre, hogy az elhangzottak hatvan-hetven százalékát értem. Egy évre önként bevonultam katonának, majd 1931–35 között beiratkoztam az akkor Ferenc József Tudományegyetem nevet viselő szegedi egyetemre. Magyar–német– francia szakra vettek fel rendhagyóan. A teremtő gondolatokkal bajlódtam mindig, azokat ma sem lehet komputerizálni, nem adathalmazokból állnak össze. A szegedi fiatalok alkotta Bethlen Gábor Kör kulturális pezsgést jelentett, sokan és sokfélék tartoztunk oda. A „nyúlékony” Ortutay Gyula, a kriptokommunista Erdei Ferenc, Kovai Lőrinc író. A világnézetem is akkor alakult ki: ember vagyok. Így döntöttem.
Gazdasági válság söpört végig a világban. Édesanyja özvegyi nyugdíjából küldte ki Ferencet külföldre boldogulni. Akkor itthon a kendergyárban egy munkás heti tizennyolc pengőt keresett, három pár cipőt vásárolhatott érte. Anna nővére sült kacsákat küldözgetett utána a talján kalandozások idején. Szívta magába Nyugat-Európa levegőjét. Aztán hazatért.
– A disszertációmat a bölcsészeti doktorátushoz Széchenyi képzelete címmel írtam. Megrázó élmény volt, beleástam magamat a naplóiba, átéltem iszonyatos vívódásait.
Pető Ferenc élete vargabetűinek első kacskaringójánál a vagyonszerzéssel is megpróbálkozott. Harmadmagával megszervezte a szegedi tojás- és zöldségellátást. Teherautót vásároltak, táskában hurcolták a készpénzt, a nagykereskedők szívesen megfojtották volna a pimasz ifjakat. Másfél év munka után fogta a nyereségét, s Párizsig meg sem állt vele. A Notre-Dame-mal szemben lakott. Beiratkozott a Sorbonne-ra, amely legnagyobb megdöbbenésére kongott az ürességtől.
– A Richelieu-teremben kéttucatnyian szunyókáltak az előadások alatt. Én a Comédie Francaise-ben másnaponta ott kuporogtam a kakasülőn, faltam a színházat, s megszereztem a filozófiai diplomámat is. A disszertációmat Nietzsche ismeretelméletéből írtam. A szegénykonyhán ettem a francia proletárokkal. Egy szép fiatal apáca, Martha nővér mindig a főzelékembe ejtett egy-egy nagyobb darab húst, meglepett süteménnyel. Jól főztek.
Ma is állítja, hogy minden élethelyzetben a filozófia igazította el. Paul Valéry szemináriumát látogatta, s akkor is jelen volt, amikor a jeles francia meghívta Párizsba Mécs László pap-költőt. Pompás negyvenéves férfi érkezett meg személyében, hófehér reverendában, s magyarul szavalta a verseit. Zajosan ünnepelték.
Európa azonban fortyogott, s Pető Ferenc szerint Hitler átvette De Gaulle villámháborús elméletét. Ferenc eredetiben olvasta a Mein Kampfot, és ma is amiatt dohog, hogy a „nyamvadt diplomaták” nem vették a fáradságot, hogy elolvassák. Nem is érzékelték a valódi veszélyt.
– Filozófiai és erkölcsi okokból léptem be a francia hadseregbe. 1940-ben levizsgáztam a Sorbonne-on, s rögtön a sorozóbizottság elé álltam. Külön egységet hoztak létre a franciák az önkénteseknek. Filozófusi kötelességnek tekintettem a németek elleni harcot. Az igazi elméleteket az élet viharában kell megalkotni, nem a szélcsendjében.
A németek néhány nap alatt szétverték az alakulatát, konzuli útlevéllel, francia iratokkal tért haza magyar állampolgárként. Észak-Erdély visszatérésekor tartalékosként hívták be Marosvásárhelyre, ahol a hadapródiskolásoknak tanított nyelveket. Katona-tanárként továbbra is foglalkozott filozófiával, franciául írogatott, lélekerősítő gyakorlatokat tartott magának. A hivatalos szervek francia önkéntesként átélt kalandjáról nem szereztek tudomást.
– Láttam a náci és a bolsevik veszedelmet. A két diktátor között már akkor sem találtam különbséget, talán Sztálin véresebb gonosztevő volt. A rettenetes XX. században százmilliók pusztultak el, s a kommunizmus borzalmai túlszárnyalták a hitlerizmuséit is.
A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, az addigi szövetségesből hódító lett.
– Marosvásárhelyen vésztörvényszék elé akartak állítani, mondván, lázítom a katonákat. Altorjay Jenő ezredes védett meg. Százados katona-tanárként bízták rám az erdélyi önkéntesek zászlóalját, kaptam húsz tisztet és mellé 300 ezer pengőt. Sehol nem rekviráltam semmit, mindenért fizettem. A Keleti-Kárpátoknál a vert hadaktól tömegével szedtük össze a fegyvereket, fejvesztettség, rémület lett úrrá arrafelé. Én különszerződést kötöttem a lelkiismeretemmel, s nem adtam fel a katonaszökevényeket. Aztán láttam a felszabadítást. Sztálin rászabadította Európára rettenetes hadait. A teljes erkölcsi elaljasodás évei voltak azok az idők innen és onnan nézvést is. Mindig a diktátorok ellen küzdöttem. Szókratész is viselt fegyvert, a filozófia nem zárja ki a harcot.
A háború után Hódmezővásárhelyen a leánygimnáziumban kötött ki. Németh Lászlóval együtt tanított, a tavaszi napsütésben a kommunizmusról értekeztek. Ma is emlékszik az író fájdalmas mondataira. 1946-ot írtak, s Németh László az életét is kész volt feláldozni, ha azzal megszüntethette volna a közelgő kommunizmus fenyegetését. Sulyok Dezső kisgazdavezér drámai beszédben vetítette előre az újabb diktatúra veszélyét, s kárhoztatta a nagyhatalmakat, amelyek ismét tehetetlenül szemlélték a történteket csakúgy, mint a fasizmus kezdetén. Kollektív kívánságra született meg a Szabadságpárt, Szegeden három hónap alatt négyezer tag lépett be. Sulyok Dezsőt elnökké választották, Pető Ferenc lett a dél-alföldi főtitkár.
– Szegeden hetente nagygyűlést tartottunk. Battonyán, Mindszenten, Sándorfalván a kommunisták leitatták a népet, ellenünk hangolták őket, verekedésbe torkolltak a gyűlések. 1947 nyarán Szegedre hívtam a Life, a Time, a Neue Zürcher Zeitung és más neves külföldi lap tudósítóit, hadd lássák a kommunista módszereket.
Többször figyelmeztette a helyi ávós parancsnok, bizonyos Zana nevezetű, mondván: „Tanár úr, most még csak figyeljük magát!” – de ő nem vette komolyan. Ahogyan a háború előtt az egyik diktatúra ellen, most a másik ellen próbált küzdeni. Idealista módon.
– Két bőrkabátos fordult be 1948. január 18-án a gimnázium folyosójára, tudtam, hogy engem keresnek. Elmenekültem, s néhány nap bujkálás után nekivágtam Sopronnak. Honfi László orosházi vasutastiszttel utaztam együtt, a határvadászok közé ültem be, mondván, esküvőre vagyok hivatalos. Sonka, kolbász, cigaretta, pálinka lapult a csomagomban, pokróc és iránytű. Pomogy – Pamhagen – közelében leugrottam a szerelvényről, hajnalban átértem osztrák területre, aztán bekopogtattam az amerikai követségre.
Kényszerű három év következett a salzburgi lágerben. Várta a csodát, haza akart térni. De a hidegháború szele süvített végig Európán, s a kommunizmus végleg megvetette lábát a kontinens keleti fertályán. Pető Ferencet Franciaországba nem fogadták be, 1950-ben érkezett meg az Egyesült Államokba öt dollárral a zsebében.
– Négy év alatt tanultam meg angolul, az Akiért a harang szól volt az alaptankönyvem. Az Ohio állambeli Toledóba kerültem, a Willis Overland terepjárógyár futószalagja mellett dolgoztam. Az első üzletemet is itt kötöttem. Húsz dollárért vettem egy házat Toledóban, az Irie-tó partján. Aztán még kettőt ugyanilyen csekély öszszegért, lebontottam őket, és 1500 dollárért adtam túl az egyik telken, mert épült a közelében az autósztráda. A másik telket már hatezer dollárért vette meg tőlem egy leendő szupermarket tulajdonosa. Ezzel a pénzzel mentem el Houstonba, ahol felcsaptam ügynöknek. Sírhelyeket árultam. A halált. Meg akartam ismerni az amerikaiakat, amikor nem röhögnek...
Nem sokáig maradt távol az értelmiségi élettől, Houstonban a Lamer Senior High Schoolban tanított latint, franciát, németet – s tisztességet, hangsúlyozza. Szerződést kötött a gyerekekkel, hogy négy hónap alatt tűrhetően megtanítja őket németül, cserében nem kell egyetlen percet sem fegyelmeznie. A Piroska és a farkast „áttexasizálták”, s németül rendeztek belőle előadást elképesztő sikerrel. Híre futott a különös magyarnak, számos ajánlatot kapott, de ő 1961-ben a Texas Southern Universityt választotta, amelyet fekete egyetemnek neveztek a hallgatói összetétele miatt.
– A négerproblémát nem jogi, hanem lelki megoldással véltem megszüntetni. Személyesen vittem be a fekete diákjaimat Houstonban a templomba, ahonnan pedig kitiltották őket. Először a milliomos fehér metodistákhoz vonultunk be, a következő héten a baptistákhoz és így tovább. Nem mertek kizavarni bennünket. Azt mondtam, ha a feketéket nem eresztik be a fehérek templomába, akkor a fehérek kizárják magukat a mennyországból – amennyiben hisznek benne.
Erősen vágyott Magyarországra, de nem engedték, hogy hazajöjjön. Egy hirtelen ötlettől vezérelve levelet írt Kádár Jánosnak. „Mr. Kádár! Évek óta folyamodom beutazási vízumért, amit ön következetesen vagy inkább következetlenül megtagad. Törölje ki a nevemet a fekete könyvéből!” Két hét múlva megkapta az egyszeri beutazási vízumot.
– Attól fogva hazajártam. Végignéztem a gulyáskommunizmust, hogy miként vett fel az ország dollármilliárdokat, s aztán miként vergődik az adósságcsapdában. Azóta a lengyelek és az oroszok tartozásait részben leírták, a magyarokét nem...
A kilencven év nem látszik rajta, meggyőző, felszabadult és bölcs. Családjáról keveset beszél, filozófiai és társadalompolitikai fejtegetései elragadják. Politikáról csak érintőlegesen ejt szót. Kétszer házasodott. Milyen érdekes, mosolyog, hogy első felesége is huszonhat esztendős volt, amikor elvette, s a második is. Közben persze eltelt néhány évtized. Első házasságából született Melinda lánya és Lél fia, második felesége, Ulrike ajándékozta meg Miranda lányával.
Amerika-könyve elgondolkodtató és szórakoztató. Taglalja az amerikaiak toleranciáját, nagylelkűségét, munkakényszerét és optimizmusát. Ír az anyagi javak iránti előszeretetükről, szélsőségekre való hajlamukról, pszichikai és etnikai gyökértelenségükről. Elemzi az amerikai ifjúságkultuszt s a legrégibb amerikai komplexust, az indiánok tragédiájából fakadót.
Ma sem tétlen, tanulmányokat ír, szemléli a világot, s persze véleménye is van róla. A honi politikai viszonyokat a legapróbb részletekig ismeri, bölcs távolságtartással, de nem közönnyel figyeli.
– Az élet a legszebb kaland. Ezt a görögök mondták, én csak megerősíthetem – nyugtázza.
tiszás
A tökéletes összefoglalás
