Majdnem halálos fegyver

A kifutópályákat megtámadó mikrobák, bénító sugárfegyverek, elfogóhálók, hangágyúk – csak néhány játékszer abból az arzenálból, amelynek ajtajára az utóbbi évtizedben a meglehetősen félrevezető „nem halálos fegyver” felirat került.

A hidegháború lezárását követően a katonai kutatási projektek között előtérbe kerültek az úgynevezett nem halálos fegyverek. Miközben Oroszország – a jelek szerint – a legnagyobb titokban fejleszti ezeket az eszközöket, az Egyesült Államok hasonló programjairól hozzáférhető némi információ. Az USA jelenlegi védelmi miniszterhelyettese, Paul Wolfowitz (interjúnk a politikussal a Magazin október 5-i számában olvasható) már egy 1991-es, nem titkos tanulmányában leírja: ilyen fegyverek kifejlesztését szükségesnek tartja ahhoz, hogy az amerikai hadsereg a megváltozott feladatoknak is eleget tudjon tenni. Ezek a kutatások az 1993-as szomáliai kudarc után kaptak lendületet – ahol több tengerészgyalogos lincselés áldozata lett –, azzal az előfeltevéssel, hogy a külföldi katonai akciók során a hadseregnek mindinkább feladata lesz a tömegoszlatás, illetve a polgári lakosságtól gyakran nehezen megkülönböztethető, gerilla vagy terrorista harcmodort alkalmazó ellenség leküzdése.
A nem halálos elnevezést ugyanakkor sokan félrevezetőnek tartják több szempontból is. Legfőképp azért, mert majd mindegyik ilyen fegyver elsődleges célja az, hogy a célpontot harcképtelenné tegye, s így a következő lépésben a támadó hagyományos eszközökkel megsemmisíthesse a bénult ellenséget. A különféle gázok és bénító fegyverek másik nagy veszélye az, hogy hatásuk még kellő körültekintés esetén is nagyon könnyen halálos lehet.
A bénító gázokkal a fő probléma az, hogy biztonságos távolságból szinte lehetetlen szabályozni ezeknek az anyagoknak a koncentrációját, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a bénító hatás helyett halálos dózis éri a célterületen tartózkodókat. (Valószínűleg ez történt a moszkvai túszszabadítási akcióban használt gáz bevetésekor is.)
Néhány olyan katonai célú kutatást konkrétan is említhetünk, amelyek eléggé előrehaladottak ahhoz, hogy nyomukban ezeket a fegyvereket hamarosan a harctereken és a bűnüldözés során is minden további nélkül bevethessék. Az alábbi lista nem a képzelet szüleménye, hanem olyan civil szervezetek és újságírók munkája alapján állítottuk össze, akik az illetékes amerikai szervektől szűkszavú, ám hivatalos tájékoztatást kértek és kaptak a kísérletekről.

Kábító gázok Az orvostudomány és a biológiai kutatások terén az utóbbi két évtizedben bekövetkezett robbanásszerű fejlődés a hagyományosnak mondott biológiai és vegyi fegyverek kikísérletezésétől eltérő kutatási irányokat szabott. Az új, nem halálosnak mondott anyagok erős depresszióellenes gyógyszerek, diszkódrogok, egyéb tudatmódosító kábítószerek hatásmechanizmusának kihasználásával készülnek. A cél: az ilyen anyagokkal megtámadott embereket cselekvésképtelenné tenni.
Akusztikus fegyverek Magas frekvenciájú hanghullámokat keltenek, amelyeket a célra irányítanak. A „hanglövedék” ájulást okoz.
Infrahang Nagyon alacsony frekvenciájú hang generálásával elérhető, hogy az ilyen hangot keltő fegyverrel célba vett embereket mozgásképtelenné tegyék. Tájékozódászavar, hányinger, hányás, bélgörcs szerepel a tünetek között.
Lézerfegyverek Alacsony energiájú lézersugárral elvakítják és ideiglenesen harcképtelenné teszik az ellenséget.
Szagbombák Egy philadelphiai laboratóriumban olyan visszataszító szagú vegyületeket kísérleteztek ki, amelyeknek a bevetésével hamar meg lehet tisztítani bármilyen közterületet az emberektől.
Elfogóhálók Ez a lövedék speciális puskából kilőve akár 15 méteres távolságból is széttéphetetlen hálót sző az ellenség köré. Létezik ennek a fegyvernek olyan változata is, amely képes többtonnás járművek megállítására.
Sugárfegyverek A ma még sci-fibe illő eszközök hamarosan a harcterek és tömegoszlatások mindennapos kellékei lehetnek. Az amerikai hadsereg Santa Barbarában állomásozó kutatószázada olyan fegyver kifejlesztésén dolgozik, amelynek energialövedéke a célpont körüli felület nedvességét hevítené fel, akár a mikrohullámú sütő. Elviselhetetlen égésérzetet kelt, de – szabályozott körülmények között – maradandó sérülést nem okoz. A fény sebességével haladó „lövedék” minden eddigi fegyvernél pontosobban irányozható.
Extra erős marószerek A katonai laboratóriumokban kikísérletezett maró anyagok sokszorta erősebbek a kémiaórákon legveszélyesebbnek tanult fluorsavnál. Képesek tönkretenni a nehézpáncélzattal ellátott harcjárművek optikai berendezéseit, a gumiabroncsokat, sőt megtámadják a fém alkatrészeket is.
Biológiai hatóanyagok A speciálisan erre a célra kifejlesztett mikrobakultúrákkal szinte bármilyen anyag támadható. A Los Alamos-i kutatólaboratóriumokban kitenyészetett baktériumok olyan enzimeket termelnek, amelyeknek egyes fajtái a repülőterek aszfaltját, mások a fém alkatrészeket támadják meg, ismét másfajta baktériumok enzimjei az üzemanyagot bontják komponenseire.
Égésgátló vegyszerek Az atmoszférába kibocsátott vegyszer üzemanyagtartályokba kerülve megakadályozza a belső égésű motorok működését.
Tapadásgátló Az amerikai tengerészgyalogság számára olyan szétpermetezhető gélt fejlesztettek ki, amelyet ha szétlocsolnak, extra csúszós felület keletkezik: ez megakadályozza az ellenség katonáit és járműveit abban, hogy a területen mozogni tudjanak. A kemikália 12 óra alatt felszárad és lebomlik.
(Forrás: Time magazin, Sunshine Project, Omega Foundation)