Mégis, kinek a programja?

A KDNP elnökhelyettese, Harrach Péter szerint senki sem várja el Medgyessy Péter kormányától, hogy a család-, egyház- és nemzetpolitikában akárcsak megközelítse Orbán Viktor kormányának teljesítményét. Az viszont jogos igény, hogy ezeken a területeken elfogadják a javaslataikat.
– Érzékel különbséget az előző és a jelenlegi kormány egyházpolitikája között?
– Alapvető különbséget látok a kettő között. Ez három okra vezethető vissza: személyesre, eszmeire és politikaira. Van, aki otthon van az egyházak világában, és van, aki csak vendég, előkelő idegen közöttük. Egyik érti, hogy miről beszélnek az egyháziak, a másik csak sejti. Tény: a polgári oldalon sem mindenkiről lehet elmondani, hogy beleszületett és belenőtt ebbe a világba. Ez önmagában nem is baj. Azonban aki beszéli ezt a nyelvet, szinte kivétel nélkül a polgári oldalon található. Az eszmei ok is világos. Ma Magyarországon a politikai szervezetek törekvései és tettei mögött két értékrend fedezhető fel: a keresztény– nemzeti–polgári, illetve a neoliberális. A szociáldemokrata sajnos hiányzik. Erre jó példa a büntető törvénykönyv módosításának a kábítószerekkel kapcsolatos része. A szocialisták végrehajtják a szabad demokraták programját, fellazítják a társadalmi rendet. A keresztény tanítás szerint az ember egyszerre individuum és közösségi lény. A liberális gondolkodás csak a személyről és annak jogairól tud. Ezért fontos, hogy hangsúlyozzuk a közösségek szerepét, és az embert mint a közösség tagját mutassuk be. A polgári oldal politikai szervezetei nagy jelentőséget tulajdonítanak a három alapvető közösségnek: a családnak, az egyháznak és a nemzetnek. A politikai ok nagyon pragmatikus szempontot takar: hasznosnak tartom-e, hogy politikai megfontolásból jó kapcsolat legyen az egyházakkal? Ez nyers politikai érdek, erre mindenki igennel válaszol. Talán egy kivétellel.
– Kikre gondol?
– A szabad demokratákra. Ők sem mondanak nemet, legfeljebb a közömbösségüket mutatják, némi fintorgással. Van egy terület, ahol tetten érhető, mit jelent más nyelven beszélni, és más világban élni. Ez az egyházak által működtetett szociális intézmények területe. A szociális törvény módosításának előterjesztői nemcsak az egyházak világában mozognak idegenül, de a törvényekben és nemzetközi szerződésekben biztosított jogokat sem akarják felfogni. Az egyházak autonómiájából következő kedvezmények is ismeretlenek számukra. Ezért fordulhatott elő, hogy az önkormányzatokkal kötött ellátási szerződésektől tették függővé az egyházi intézményalapítást, vagyis e szerint az egyházak csak ott alapíthatnak szociális intézményt, ahol az önkormányzat – összetételétől függően – ezt jó szemmel nézi. Pedig a törvények az egyházi intézményalapítást és az állami intézményekkel azonos mértékű finanszírozást alanyi jognak tekintik. Az egyházak tiltakozására az alapítás feltételét visszavonták, de a finanszírozásét nem. A helyzet tehát semmit nem változott. Az sem véletlen, hogy az önmagában semleges témának minősíthető szociális rászorultsággal kapcsolatos kormányrendelet koncepcióját a történelmi egyházak kénytelenek voltak egyházellenesnek minősíteni. Ennek oka, hogy a koncepció hátrányos megkülönböztetésben részesíti az egyházi intézményeket.
– A parlament most tárgyalja a költségvetési törvényt. Mi a véleménye az előterjesztett javaslatról?
– A költségvetési törvény sok zsebből vérzik. Elgondolkodtató, hogy a nyugdíjak reálérték-növekedése várhatóan ebben a ciklusban nem éri el az előző ciklusban történt növekedés felét sem. Nem kétséges számomra, hogy kizárólag a kormánypropaganda szintjén pótolják ezt a hiányt. Egy másik példát is említenék: a műemlékek negyven százalékát az egyházak kezelik. A polgári kormány idején jelentős összeg állt rendelkezésre az egyházi kulturális örökség rekonstrukciójára. Az idén beterjesztett költségvetésben ennek mindössze tíz százaléka szerepel.