Mindent vagy semmit

A múlt vasárnapi osztrák parlamenti voksolás feltehetően a „leg”-ek választásaként vonul majd be a történelembe. Nemcsak Wolfgang Schüssel és pártja elsöprő győzelme miatt, hanem azért is, mert sokak számára ez a választás volt a legsikeresebb, a legmeglepőbb, a legfájdalmasabb vagy éppenséggel a legizgalmasabb.

Ruff Orsolya
2002. 11. 30. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem sokkal öt óra után – amikor lezárták a szavazóurnákat, és az osztrák közszolgálati televízió nyilvánosságra hozta az előzetes eredményeket – az Osztrák Néppárt (ÖVP) központjában, a városháza mellett felállított óriássátorban már sejteni lehetett, hogy a választás végérvényesen eldőlt, s 42 százalékával a párt történelmi győzelmet aratott. Wolfgang Schüssel és az ÖVP tarolt. Sírás, taps és féktelen ünneplés kezdődött, mindazonáltal látszólag magukat a párt híveit is meglepte az eredmény.
Az ÖVP, az „örök második” harminchat éve várt erre a pillanatra. Személy szerint Schüssel valamivel kevesebb idő óta: hét esztendeje ugyanis annak, hogy az akkor frissiben megválasztott pártelnök öntudatosan (és sokak szerint a valóságtól némileg elrugaszkodottan) kijelölte az utat: „Kancellár akarok lenni és az első!” A második köztársaság egyik legnagyobb taktikusának tartott Wolfgang Schüssel fokozatosan érte el célját. Sokat kockáztatott, hiszen mindent vagy semmit alapon játszott. (Nemhiába jegyezték a másnapi lapok Schüssel diadalaként a választás kimenetelét.) A néppártiak kampánya is leginkább egyetlen emberre épült: magára a kancellárra. („Ki, ha ő nem?” – hirdették az ÖVP választási plakátjai szerte az országban. S a válasz a jelek szerint sokak számára nem volt kérdés.) A személyiség ugyanis – mint utóbb az elemzésekből kiderült – kimagasló szerepet játszott a kampányban.
Mint ahogy kimagasló szerepet játszott az is, hogy milyen színezetű kormány irányíthatja Ausztriát a következő négy évben. A szakértők szerint a választók nemcsak politikusokban és választási programokban gondolkodtak, hanem mérlegelték az esetleges koalíciós lehetőségeket is. Ugyanígy volt ez három éve, amikor a nagykoalícióban csalódottak egy része az Osztrák Szabadságpártra (FPÖ) adta voksát, és ezzel a második helyre juttatta Haideréket. És így volt ez most is, amikor az emberek alapvetően a fekete–vörös, a fekete–kék, illetve a vörös–zöld koalíció ellen vagy mellett szavaztak.
A jobboldali pártok malmára hajtotta a vizet, hogy alig másfél hónappal korábban választott Németország is, és a szavazók akarata szerint Berlinben újfent szociáldemokrata–zöld koalíció alakulhatott. A kampány előtt és során elhallgatott, igen kedvezőtlen német gazdasági helyzet, a be nem tartott választási ígéretek és Schröderék zuhanó népszerűsége azonban a jelek szerint nem hagyta hidegen a szomszédos Ausztria lakóit sem. Arról nem is beszélve, hogy Schüssel kancellár és csapata az utolsó pillanatokig óva intette a választókat a „német példa” követésétől.
S jóllehet az osztrák zöldek történetük egyik legjobb eredményét könyvelhették el, célkitűzéseik közül egyet sem tudtak elérni: nem sikerült megduplázniuk az 1999-es 7,4 százalékot, nem tudták megelőzni a szabadságpártot, és nem valószínű, hogy a fekete–kék koalíció esetleges folytatásának ők lesznek a kerékkötői. Alexander van der Bellen, a párt vezetője eltökéltnek tűnik; a következő négy évben a párt valószínűleg ismét ellenzékbe vonul annak dacára, hogy Schüssel kancellár koalíciós tárgyalásokat kezdeményezett a zöldekkel is. Ám a felfogásbeli – és személyi – ellentétek egyelőre feloldhatatlannak látszanak. (A pártban ugyanis sokan nem tudják megbocsátani, hogy a kampány idején az ÖVP meglehetősen agresszívan lépett fel a zöldekkel szemben.) S noha vasárnap a zöldeknél is hajnalig tartott a tánc, csalódottságukat nem tudták leplezni.
Nem tudták elkendőzni a hasonló érzelmeket az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) székházában sem. A bejáratnál földre hajított piros szegfűcsokrok sokat elárultak a benti hangulatról. „Tragédia”, „katasztrófa” – hallatszott innen is, onnan is, ám mégis hangos bravóval köszöntötték a hét óra tájban érkező Alfred Gusenbauer elnököt. Aki – noha a párt történetének egyik legrosszabb eredményét produkálta – a jelek szerint továbbra is a posztján marad. A rossz vagy legrosszabb jelző persze csak viszonyítás kérdése, hiszen 1999-hez képest az SPÖ négy százalékkal növelte szavazóinak számát, és mintegy 135 ezer szavazatot szippantott el a szabadságpárttól.
A nap igazi vesztesei nem is a szociáldemokraták, hanem sokkal inkább a kékek voltak, hiszen vasárnap a párt gyakorlatilag 1986-os formáját hozta. Akkortájt történt, hogy Jörg Haider, a párt máig meghatározó politikusa átvette az FPÖ irányítását, és megkezdődött lassú felemelkedése. A szabadságpárt számára a csúcspontot az 1999-es esztendő jelentette, amikor a szavazatok 27 százalékát besöpörve másodikként végzett a parlamenti választásokon, a harmadik helyre kényszerítve a néppártot. A kormányzati időszak – főként a széthúzás, a belső harcok, botrányok – azonban egyben a párt népszerűségének végét is jelentette. Az FPÖ mára elveszítette szavazóinak kétharmadát, közülük mintegy 602 ezer az ÖVP-hez pártolt. A veszteség több mint fájdalmas. Mindazonáltal – a kezdeti átmeneti húzódozás után – az FPÖ készen állna a koalíció folytatására.
A jövő alakulása azonban még nyitott kérdés, hiszen maguk a pártok is bizonytalanoknak látszanak a tekintetben, hogy ellenzékbe vonuljanak-e, vagy inkább szövetségre lépjenek a néppárttal. A „párválasztás” – noha a körülmények gyökeresen különböznek a három évvel ezelőttitől – most sem lesz könnyű, s a legderűlátóbb jóslatok szerint is hat– nyolc hét szükséges az új kormány megalakításához.
Az azonban bizonyos, hogy Wolfgang Schüssel meghatározó szerepet játszik majd az alkudozásban. Mint ahogy az is, hogy a régi-új kancellárnak feltehetően szüksége lesz mindazon tulajdonságaira, amelyekért a második köztársaság egyik legnagyobb taktikusának tartják Ausztriában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.