Pénzosztók ideje

– Jean! Miért forgatja a macskát a farkánál fogva? – Azért uram, hogy jót tegyek neki! – … !? – Amikor elengedem…

Ez a vicc jutott eszembe a Magyar Állandó Értekezlet
(Máért) vasárnapi ülését követő sajtótájékoztatón, ahol a határon túliak összességében megelégedéssel állapították meg: nemcsak meghallgatja őket a szocialista–szabad demokrata kormány, de még kompromisszumokra is hajlandó. Az eredeti elképzelések szerint a státustörvény módosított változata alapvetően alakította volna át az oktatási-nevelési támogatás rendszerét, a magyarigazolványok szerepét, s teljes egészében eltűnt volna a jogszabályból a munkavállalásra utaló passzus. Ehhez képest valóban kompromisszumos megoldások születtek. Az oktatási-nevelési támogatások az egygyermekes családokra is kiterjednek, s a határon túliak és az ellenzék nyomására gyakorlatilag változatlan marad a támogatási rendszer, a húszezer forintos juttatások alanyai továbbra is a gyerekek, illetve szüleik. A módosítás ugyanakkor – a felvidékiek kérésére – lehetőséget ad arra, hogy adott esetben szülőket vagy pedagógusokat tömörítő szervezeten keresztül érkezzen a támogatás. Abban is maradt minden a régiben, hogy csak a magyarigazolvánnyal rendelkezők részesülhetnek a törvény által megfogalmazott kedvezményekben. A munkavállalás sem kerül ki teljes egészében a jogszabályból, bár kedvezményről e téren már nem beszélhetünk. E téma egyébként külön is megér egy misét; a szocialisták nem átallottak azzal érvelni, hogy a kedvezményes munkavállalásra egyebek mellett azért sincs szükség, mert azt rendkívül kevesen veszik igénybe. Ez a fordulat a cinizmus netovábbja a milliós nagyságrendű román tömegekkel riogatók szájából.
A támogatások rögzítése mellett azok anyagi fedezetéről is szó volt a Máérten. Mint a költségvetés tervezetéből kiderül, mintegy harminc százalékkal csökken a határon túliaknak szánt pénzöszszeg. A kormány kutyafuttában ugyan egy olyan adatsort is készített, amely némi növekedést mutat, de ez nemigen győzte meg a szomszédos országokban élő magyarok képviselőit. Rugalmasságról azonban ezúttal is tanúbizonyságot tett a kormány. Gyorsan bejelentették: kiegészítik a költségvetési pénzeket, amennyiben arra igény mutatkozik a határon túliak részéről. Igény természetesen mutatkozott, így azzal a hittel távozhattak a Máért érintett résztvevői, hogy beleszólhattak a költségvetésbe. Összességében tehát a státustörvény sorsa szebb jövővel kecsegtet, mint pár héttel ezelőtt. Akkor a kormány olyan elképzeléseket lebegtetett meg, amelyek után a Máérten történt korrigálások áldásos kompromisszumnak tűnhetnek. Azaz elengedték azt a bizonyos farkától forgatott macskát.
Amennyiben valóban azon elvek alapján módosítják a státustörvényt, amelyeket a Máért hatodik ülésén megfogalmaztak, úgy ezen aktus által a határon túliak nem veszítenek szerzett jogaikból. Legalábbis papíron. A támogatásokra szánt költségvetési pénzek csökkentése ugyanis a jogszabály egészét lehetetlenítheti el. A Máért végső nyilatkozata nem tér ki a támogatások anyagi fedezetére. Homályos ígéretek hangzottak el csupán a jelenlegi összegek kiegészítéséről, s ha abból indulunk ki, hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek a Máért júliusi tanácskozásán megfogalmazott hangzatos ígéreteiből ez idáig egyik sem valósult meg, a kedvezménytörvény gyakorlati elhalásának veszélye korántsem tekinthető megalapozatlan aggodalomnak.