Szavak kényszerzubbonyában

Nyíri Kristóf akadémikus másfél évtizede foglalkozik a kommunikáció filozófiatörténetével. Munkatársaival harmadik tanulmánykötetüket jelentetik meg a napokban a mobilkommunikációról.
– Gondolt arra valaha, hogy filozófusként majd mobilkommunikációval foglalkozik?
– Természetesen. A kommunikáció technológiájának története visszanyúlik az idők kezdetére, a szóbeli kultúra kialakulásának idejére: az ókorban lezajló nagy váltás, az írásbeliség megjelenése a maihoz hasonló helyzetet teremtett. Már a nyugati filozófia megalapozója, Platón is írt párbeszédeiben a kommunikáció változásairól. Az 1960-as évek filozófusai, mint McLuhan, kiemelten foglalkoztak a kérdéskörrel, főként Gutenberg találmányával, a könyvnyomtatással. A kommunikáció mint filozófiai téma tehát nem újdonság. Jómagam filozófiatörténészként 15-16 éve írok erről. Az internet és a mobiltelefónia megjelenése engem teljes eszmetörténeti vértezetben ért, tudtam, hogy ez a kommunikáció technológiájának következő fázisa.
– Elképzelhetőnek tartotta korábban, hogy filozófiai kutatásait egyszer egy mobilcég fogja támogatni?
– Nyugaton ez bevett gyakorlat. A mobilcég épp azért keresett meg, mert sokat publikáltam ebben a témában. A projekt kitűnően megmutatja a technológiai fejlődés azon szakaszát, amelyben élünk, és kijelöli a következő lépéseket is.
– A jelenlegi fázis forradalmat jelent a kommunikáció fejlődésében?
– Szó sincs forradalomról. Inkább egy folyamat betetőzéséről. A mobilkommunikációval tulajdonképpen visszatértünk ahhoz az állapothoz – persze magasabb szinten –, amelyet a közösség természetes kommunikációjának lehet nevezni, amikor az emberek még látták egymás arcát, gesztusait, és közvetlenül szóltak egymáshoz. Az évszázadok során a tudomány és a technika racionális haladást hozott, ugyanakkor kommunikációs elidegenedéssel is együtt járt. Az írásbeliség kultúrájában pedig a természetes kapcsolat csak kis közösségekre volt jellemző, a társadalom egészére nem. Az írott szöveg ugyanis csak közvetetten tudott hatni az emberekre. Az elektronikus kommunikáció viszont lépésről lépésre visszahozza életünkbe az interaktív közlésfolyamat lehetőségét. A csúcstechnológia révén visszatérünk abba a helyzetbe, hogy akit ismerünk, azzal folyamatosan, sok csatornán át kapcsolatot tarthatunk, mert a mobil hangot, képet és szöveget is közvetít, és mindenütt jelenlévő lehetőség.
– Megkerülhetetlen, hogy a globalizációról beszéljünk. Milyen szerepe van a technológiai folyamatban azoknak a kommunikációs nagyvállalatoknak, amelyeket túlzott profitorientált szemléletük miatt hajlamosak vagyunk elítélni?
– A ma gyártott kommunikációs eszközöknek óriási egyenlősítő és demokratizáló hatásuk van. Ennek köszönhetően a szegény és a gazdag világ közti „digitális szakadék” is kisebb, mint amekkora az elmaradott és a fejlett régiók között tátongott az írásbeliség korában, évszázadokkal ezelőtt. A mobilkommunikáció segít a fejletlen országok kulturális és gazdasági felzárkóztatásában. Afrikában nincs esély arra, hogy mindenütt vezetékes telefonhálózat épüljön ki. Mobilhálózat megvalósítására azonban van lehetőség. Ismert a mobilinternet és az egyszerűbb számítógép. Ma már az indiai halász is mobiltelefonon tájékozódik arról, hogy melyik kikötőben érdemesebb eladni a halat.
– Mivel magyarázható, hogy Magyarországon a mobil sokkal népszerűbb, mint az internet? A világ más tájain a használatban nincs ekkora különbség.
– Ez részben technikai kérdés. Ma még kevésbé elterjedtek a hordozható számítógépek. Míg a mobiltelefon éppen paraméterei és kényelme miatt széles körben elterjedhetett. Az internet iránti közömbösséget az is magyarázza, hogy magyar nyelven kevés információhoz lehet hozzáférni, és főleg a tudományos anyagok hiánya szembeötlő. Ami egyértelműen annak köszönhető, hogy még az értelmiség sem ismerte fel az internet jelentőségét. Továbbá egy honlap megvalósítása, fejlesztése, karbantartása – ha egy számítógépes céget bízunk meg vele – Magyarországon rendkívül drága. A mobiltelefon talán erre a helyzetre is megoldást jelenthet, amennyiben sikerül megvalósítani, hogy ezzel az eszközzel is hozzáférhessünk kulturális tartalmakhoz. Mi kutatási eredményeinket feltettük az internetre (www.fil.hu/mobil).
– Ön és kutatótársai tanulmányaikban rendkívül pozitívan nyilatkoznak a mobilkommunikációról. Mit tudhatunk az esetleges negatív hatásokról?
– Az internettel kezdődött és a mobillal folytatódott az a probléma, hogy miképp osszuk be a nap 24 óráját. Az internet teljesen átrajzolja előzetes terveinket, felborítja időbeosztásunkat, a mobil miatt pedig egyszerre több térben is jelen kell lennünk. Mivel mindenütt el tudnak érni, miközben napi ügyeinket intézzük, befuthat egy hívás, és újabb dologgal kell foglalkoznunk. Erre sem pszichológiailag, sem szociológiailag nem vagyunk felkészülve. Több tudománynak kell összefognia, hogy az emberben kialakuljon az új időbeosztás technikája. De úgy vélem, a mobiltelefon inkább rendet teremt a posztmodern (szerteágazó, nem lináris, nem hierarchikus) társadalom kommunikációs káoszában, minthogy negatív hatásai lennének.
– Ön főként a modern kommunikáció képi kultúrájával foglakozik. Miért van szükség a képi közlés további fejlesztésére?
– Általában képekben gondolkodunk, tehát érdemes kiszabadítani világunkat a szavak kényszerzubbonyából. Ez már megvalósult a mobilkommunikációban is. Persze nem azt üdvözlöm, hogy a villamoson filmeket nézhetünk mobiltelefonunk segítségével, hanem, hogy a vizuális üzeneteknek a szövegnél jelentősebb tudásközvetítő szerepük lehet. Ennek oktatásfilozófiai jelentősége van. Sajnos azonban még nincs elég magyar kutatónk, hogy a kérdésnek minden részletét kidolgozzunk. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem a pénz hiányzik, hanem az emberi kapacitás. Ennek ellenére több konferenciát is tartunk: november végén a mobil tanulás, az M-Learnig lesz a témánk.