Tisztelt Szerkesztőség!

Égetőmű Bécs belvárosában
A környezetvédelem ma az élvezeti cikkek forgalmazásával is vetekedő, hatalmas üzlet
A Magyar Nemzet szeptember 6-i számában Környezetünk védelme és a tudóstársadalom címmel kritikus levél jelent meg Sitery Csaba tollából. Az írásnak két kulcsmondata van. Az első, amit Pethes György professzortól idéz: „… mint környezetvédő mindenre nemet mond, ésszerű megoldást viszont nem.” Igen, ez egy valós posztulátum. A környezetvédelem ma – jó okkal – kitaláltan divatos.
A Kádár-korszakban minden állami nagyvállalat oda rakta le a piszkát, ahova akarta. Nem igaz, hogy akkor tudósokat kérdezgettek az esetleges ártalmakról. A rendszerváltással eljött a demokrácia, sőt a féktelen liberalizmus. Már mindenki mondhatta és mondja a magáét, szakképzettség nélkül, szakmai kérdésekről. A falugyűléseken idős nénik és bácsik szólnak hozzá a problémához, illetve tiltakoznak egy hulladéklerakó létesítése ellen. Személyesen hallottam egy ilyen szakértő felszólalást: „nékünk ide ugyan ne hozzanak semmit, mer’ az idő is azért ilyen, mer fújják az atomot.” És ezt jegyzőkönyvezik, illletve ennek nyomán döntések születnek.
Ma Magyarországon körülbelül 300 előzetesen megkutatott hely ismeretes, ahol potenciálisan lerakható a veszélyesnek minősített hulladék. Természetesen további megfelelő hatástanulmányok és egyedileg kidolgozott technológia alapján. De XY helyi lakos tiltakozik. Nem érdekli a tudományos szakvélemény. Nem is érti. De a villamos energiát és a szénhidrogéneket üzemanyag, vagy műanyag eszközök formájában lelkiismeret-furdalás nélkül használja. Sőt igényli! De ennek ára van. A gyógyszernek mellékhatása, az iparnak pedig hulladéka és mellékterméke van. Az utóbbi jó esetben újra hasznosítható.
Példa erre a cikkben említett garéi hulladéktelep története. Az egykori vegyipari nagyvállalat az egykori garéi tanáccsal megegyezve, a 70-es években számolatlanul szállította a tetraklórbenzolt tartalmazó fémhordókat Garéba, a területileg illetékes földtani szolgálat szakmai véleményezése alapján, de az ideiglenesség feltételével. A hordók egy részét földdel betakarva deponálták, később már ezzel sem vesződtek. A fémhordók az „ideiglenes idő” letelte után szétkorrodálódtak és a mérgező trutymó kiszabadult, szennyezve a talajt és a talajvizet. Erről nem a tudósok, hanem a halogató, az „egy gonddal” kevesebb politikai hozzáállás hívei tehettek. Mikor már emberi érzékszervekkel is nyilvánvalóvá vált a helyzet tarthatatlansága (az egész falu szemét csípte és orrát facsarta a bűz), 1997-ben megkezdődött a telep felszámolása. Több cég egymást váltva és vetélkedve végezte a munkálatokat. Az elején 14 ezer tonnára saccolták a mennyiséget, mivel korrekt nyilvántartás nem létezett. Végül pontos szállítási mérlegelés alapján ez csaknem 18 ezer tonnára sikeredett a vége. A műanyag hordókba átcsomagolt anyag túlnyomó többségét Németországba, egy halogenideket előállító égetőműbe szállították sósav alapanyag előállítására, másik jelentős részét egy osztrák hulladékégetőbe szállították. Figyelem! Ez utóbbi égetőmű szó szerint Bécs belvárosában van! És nem tör ki lázadás a „bécsi falugyűlésen”. Bezzeg itthon! A feldarált vashordótörmelékre tapadt elenyésző mennyiségű vegyszert ugyanis a győri égetőműbe szállították. Elképesztő volt az a vegzatúra, amit a munkálatokat végző vállalkozások elszenvedtek. Azok az intézmények, amelyek csaknem három évtizedig Csipkerózsika-álmukat aludták a lerakás-tárolás ellenőrzése felett, hirtelen felébredtek. Különböző érdekszövetségek hatására minden lehetséges módon gáncsolták, akadályozták a telep eltakarítását. Csaknem hetente tartott helyszíni ellenőrzést a Köjál jogutódja, az ÁNTSZ: szinte mindent kifogásolt az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága. Nem annak örültek, hogy két-három évtized után végre eltűnik ez a mérgező szennytömeg, hanem nem létező, vagy még nem honosított külföldi szabványokra, nem kötelező műszaki előírásokra hivatkozva késleltették, időnként le is állították a munkát.
A környezetvédelem ma az élvezeti szerek forgalmazásával vetekedő, hatalmas üzlet. Aki kimarad ennek – főleg – anyagi részéből, abból lesz a legdühödtebb környezetvédő. A garéi veszélyeshulladék-temető 2001 tavaszára minden gáncsoskodás ellenére megszűnt. Ennek kéne örülni. De nem lehet teljes az öröm, mert szintén Garéban a mai napig aktívan üzemel egy bőrgyári hulladéklerakó. Ide szintén mérgező cserzővegyszerekkel telített anyagokat hordanak, szintén tízezer tonnás nagyságrendben. Ezzel mi lesz? Hol van most az ÁNTSZ és a parlament környezetvédelmi bizottsága? Vagy folytassam a paksi atomerőmű hulladéklerakójával, amit lakossági tiltakozások és tudományos ellenvélemények miatt tizenvalahány éve agyonkutatnak?
A cikkíró második kulcsmondata: pénzért mindenre kapsz tudóst. Hozzátenném, hogy a megfizetettekkel vitatkozó olyan ellentudóst is, akit kihagytak a szaftos buliból. Kuchen Zoltán, geológus
Érd

A zsarolható miniszterelnök
Nagy port kavart ez év nyarán Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjának napvilágra kerülése. Tény: Medgyessy Péter elhallgatta múltját, megtévesztette a választópolgárokat és a köztársasági elnököt, hogy az ország életében fontos kérdésben körültekintő döntést hozzanak.
Kiéleződött a viszony a koalíción belül, de a nyugati világ is rádöbbent, hogy 12 évvel a rendszerváltás után Magyarország élén olyan személy áll, aki fedőfoglalkozása mellett rendőrtisztként titkos munkát végzett az akkori hatalmi rendszer, a szocializmus fenntartása érdekében és tevékenysége az imperializmus, a jelenlegi NATO- partnerek ellen irányult.
Rendkívül kínos volt ez a felismerés a Nyugat számára. Külföldi vélemények szerint megdermedt a légkör Magyarország körül. Külpolitikai elszigetelődés veszélye fenyegette a kormányt és a kormányfőt, aki mint „sérült áru”, nemkívánatos személlyé vált. Medgyessy Péter nyárra tervezett útja az Egyesült Államokba e hétre tolódott el.
Éppen ezért meglepetésként hatott Bush elnök nyilatkozata, amelyet szeptember végén a magyar nagykövetnek tett (előzőleg Kovács László külügyminiszter New Yorkban járt), hogy örömmel várja Medgyessy Péter látogatatását, mivel a két ország között a kapcsolatok olyan mély, baráti szintet értek el, amely valaha elképzelhetetlen lett volna.
A hírháttérből kibogozható, hogy ezért a szívélyes meghívásért Magyarországnak feltétlen hűségnyilatkozatot kell tennie az amerikai háborús külpolitika mellett. Ha elkerülhetetlen lesz a háború Irak ellen, Magyarország tudni fogja, hol a helye: ez jelentette a „szezám táruljt” Medgyessy Péter számára egy olyan helyzetben, amikor az amerikai elnök személyében már láthatóan elkötelezte magát a háború mellett.
Vigyázat: a Magyar Köztársaság zsarolható, titkosszolgálati múlttal rendelkező, jelenleg hatalmon lévő miniszterelnökéről beszélünk!
Fennáll a veszélye annak, hogy a Magyar Honvédséget idegen érdekek szolgálatába állítják, az ország erejét meghaladó tetemes költségráfordítással. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter minden szava ezt erősíti: a magyar érdekeket külföldön kell megvédeni. Az események azt mutatják, hogy a honvédség fejlesztése nem a Magyar Köztársaság biztonsága érdekében történik. Minden felelősen gondolkodó állampolgár tisztában van azzal, hogy a Gripen gépek légi utántölthetőségére hazánknak legalább annyira szüksége van, mint a honvédséget alkalmassá tenni a sivatagi hadviselésre. És kiderült, hogy a Mistral rakéta sem megfelelő…
Magyarország békeszerető, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal rendelkező államként ismert a világban. Megtartani és erősíteni kell hírnevünket. Idegen érdekek kalandor kiszolgálásával célpontjává válhatunk a terrorizmusnak, s esztelen háborúba sodródhatunk. Gellért János, villamosmérnök
Budapest

Bezárás előtt a Millenáris Park
Kihasználva a háromnapos ünnepet, vidéki rokonokkal ellátogattunk a Millenáris Parkba, az Álmok Álmodói, Világraszóló Magyarok című kiállításra. Hozzá kell tennem, budapesti lévén én már másodszor látom a gyűjteményt, de még így sem tudok betelni azzal a sok információval, amit bemutat.
Először is szeretném felháborodásomat kifejezni a kiállítás elhanyagoltsága miatt. Röviden: koszos, mocskos minden, a mosdók csapjai nem működnek, a takarítás hiánya mindenhol érzékelhető, eligazító teremőr alig-alig akad.
Csodálatos számítógépes adattárra lehetett rákérdezni az egyes témákat bemutató termekben, most valamennyi érintésre működő képernyő sötét maradt. A fiatalok szívesen nézelődnek a képernyőn is egyes témákat kutatva, de a számítógépes terem, amely első látogatásomkor nyüzsgő életet mutatott, most technikai okok miatt nem üzemelt.
A prospektus, amely, hangsúlyozom, csak részeit mutatja be a kiállításnak, igen eldugva, az üzlet hátsó részén kapható. Talán a pénztárnál is lehetne figyelmeztetni a látogatókat erre a kiadványra.
Szeretném mindenki figyelmét ezúton felhívni, hogy a kiállítást nagy valószínűséggel bezárják december 31-i határidővel.
Ez a kiállítás felejthetetlen élményt nyújt, kicsiknek, nagyoknak egyaránt érdemes időt szakítani rá. Kovács Istvánné, Budapest

Szociális érzékenység
Mégiscsak csúfság, ha egy miniszternél a saját hivatalában (tehát hivatalosan) vagy húszan is jobban keresnek, és az sem tartható, ha egy ország miniszterelnökének a fizetése alig-alig versenyképes egy közepes MLM cég két ezüstpálmás menedzseréével. Kár is vitatni az emelés jogosságát. (Mármint a mindenkori miniszterelnökét, mert a jelenlegi szerintem a régi bérével is maximálisan túl volt fizetve.) Egyébként a magyar sajtó nem is vitatta, sőt, egyöntetűen tudomásul vette a bejelentést, a szakszervezeti mozgalom sem opponált, valahol bennük is van szociális érzékenység. Kész, ami jár, az jár.
Istenem, mint kapott volna ugyanezért az Orbán-kabinet! Hosszú napokig ezen csámcsoghatott volna a sajtó, igazán azon sem lepődhettünk volna meg, ha a pártsemleges Heti Hetes rendkívüli kiadással jelentkezik az ügyben. (Na, például a mindenkori magyar miniszterelnök havi fizetése a Heti Hetes „sztár megmondóinak” a bérével sem versenyezhet, nemhogy a havival, de még a kéthetivel sem, ugye, hogy jogos volt az az emelés…)
Különben pedig a kormányszóvivő azt is megmondta (lám, újabb spórolás, hogy neki legalább a felsőfokú végzettségért nem kell külön fizetni, merthogy az nincs neki), hogy ezek után a kormány tagjai jutalmakat már nem is vesznek fel.
Ez viszont azért már túlzás. Igenis, vegyék csak fel, ami megilleti őket. Én például egyet biztosan nem sajnálnék tőlük.
A végkielégítést. Tornay János, Budapest

Dr. Fáy Árpád (Pilisborosjenő): Egyre többet hallva „kirekesztőkről” és „gyűlöletbeszédről”, mindig eszembe jut a fogalmak ellentmondásossága. Ha ugyanis A azt mondja B-ről, hogy kirekesztő, akkor A kirekeszti B-t a nem kirekesztő (rendes) emberek közül, tehát A maga is kirekesztővé válik. Ugyanígy, ha A azt mondja B-ről, hogy gyűlöletbeszédet mond, akkor gyűlöletet kelt B felé, tehát A maga is gyűlöletbeszédet mond. A matematikai logika tudománya bőven foglalkozik az ellentmondásos fogalmakkal. Ezekhez számos logikai probléma kapcsolódik, amelyektől gyakorlatilag úgy tudunk legjobban szabadulni, ha ezeket a fogalmakat nem használjuk. Ezt javaslom a médiának, és a törvényhozás figyelmét is felhívom erre.
*
Losonczi Zoltán (Csongrád): Október 24-én reggel az MTV1-en a Heti Hetes egyik szellemóriása beszélgetett Mécs Imrével és Kuncze Gáborral. A Heti Hetes sztárja első kérdése előtti körmondatában előre biztosította beszélgetőpartnereit, hogy természetesen ő messzemenően velük ért egyet, nekik ad igazat. Majd a beszélgetés végén a Fidesz, illetve az Összefogás a Nemzetért Polgári Kör által szervezett Erzsébet téri ünnepi megemlékezés miatt aggodalmaskodott, hogy már ilyenek miatt fel sem mer jönni az ember Budapestre. A Heti Hetes sztárjának valószínűleg szokatlan, idegen egy ilyen bensőséges ünnepség, ahol több százezer ember – köztük nagyon sok fiatal – tiszta szívvel emlékezik, s ünnepli ’56-os hőseit, visszaemlékezik a dicsőséges forradalmi napokra, s büszke arra, hogy magyar. Senkinek semmi bántódása nem esett, hacsak az emlékezésül meggyújtott gyertyával valaki meg nem égette a kezét. Mécs Imrééknek vigasztalásul azt tudom mondani, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek sem volt könnyű elmondani ünnepi beszédét, az ünneplő tömeg tapsvihara, éljenzése miatt olykor négyszer-ötször el kellett kezdenie a mondatot. Verebes István, ha egy rövid időre abba tudná hagyni az árokásást, s tisztességes szándékkal átnézne a túloldalra, lehet, hogy örökre elhajítaná elhasznált ásóját.
*
Bartha László (Budapest): Olvasom a hírek között, hogy Medgyessy Péter levélben fordult Orbán Viktorhoz, az Európai Néppárt alelnökéhez, hogy tekintélyét, súlyát, befolyását vesse latba, és segítsen a csatlakozási tárgyalások mielőbbi sikeres lezárásában. Különös a hír, hiszen a mai napig is tartó, szinte leállíthatatlan választási kampány során már nem is tudni, hogy melyik az az ocsmányabbnál ocsmányabb jelző, amellyel a baloldali és liberális médiumok még nem illették a volt miniszterelnököt. Ez a továbbiakban arra is enged következtetni, hogy Medgyessy legutóbbi brüsszeli tárgyalásai esetleg nem várt kudarccal végződhettek. Erre vonatkozóan még várjuk a hiteles tájékoztatást, hogy valójában mi történt, mert a jelentések sikeres tárgyalásról szóltak.
*
Bartha Gyuláné (Budapest): Október 23-án a 301-es parcellánál egyik megemlékezőnek sem jutott eszébe pódiumot emelni, hangosítókat felszerelni és beszédeket mondani, csak az SZDSZ-nek. Nagyon jól tudták ők, hogy az ott levők (kivéve, akik velük jöttek) nemtetszésüket fogják kifejezni. Provokálták a tisztességesen megemlékezőket. Pető Iván megjelenése és az önmagát elveszejtett Mécs Imre ellenszenvet váltott ki. Nincs a világnak olyan pontja, ahol a náci bűnös fia emlékezhetne a nácizmus áldozataira. Nálunk október 23-án a parlamentben ÁVH-s szülők gyereke mond beszédet és megy a 301-es parcellába koszorúzni. Ugyanakkor a még élő, nem kompromittálódott szabadságharcosok közül senki nem kapott szót a parlamentben. Mécs Imre gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentése – „a bukott kormány bandája, csőcseléke vagytok!” – elgondolkodtató. Mi ez, ha nem provokáció a nemzeti érzelmű milliókkal szemben?
*
Szily Ildikó (Budapest): Csak egy mondat erejéig szeretnék csatlakozni az október 31-i számuk 18. oldalán a Csak nyugdíjasoknak! című íráshoz. 1998-ban mentem nyugdíjba 37 500 forinttal, 2002 októberében 57 500 forint lett a nyugdíjam. Ha jól számolom, ez is 50 százalékos emelés négy év alatt. Kíváncsi vagyok, a következő négy év alatt mi fog történni, mert egyelőre kaptunk 19 ezer forintot, ami havi potom 1583 forint, ha elosztom egy évre, és állítólag novemberben kapok 500 forintot. Óriási! Jó lenne, ha nyugdíjas társaim feleszmélnének és rájönnének a nagy átverésre.
*
Czető Lászlóné (Budapest): Hát ez a kormány betartja, amit ígért. Azt mondta, beviszi az országot az Európai Unióba, s ezért mindent megtesz. Elkezdte. Hogy egyenlő polgárok legyünk az unióban, saját bérüket már szépen megemelik. De hogyan lesz egyenlő polgár a pedagógus, az ápoló, az ország életében nélkülözhetetlen munkás, no és végül, de nem utolsósorban a nyugdíjas? Jó, tudom, a nyugdíjas már nem nélkülözhetetlen, de nem volt nélkülözhető, míg aktív munkájával kis fizetésért, nagy ígéretekkel építette a „szocializmust.” Az ígéret a biztos, gondtalan nyugdíjas élet volt. És ezt a kommunisták ígérték, akik akkor is nagy sápokat szedtek, jogosan vagy jogtalanul, de gazdagodtak. A rothadó kapitalista országokban, amelyekhez most szeretnénk tartozni, egy nyugdíjas vidáman megél, évente legalább kétszer elutazik, és még megtakarítania is van miből. Ezzel szemben itt egy nyugdíjas, ahogy mondani szokták, „kijön” a nyugdíjából, csak bemenni nem tud sehova, még az EU-ba sem. Azt mondják most, hogy nagyobb mértékű emelésre nincs fedezet. És a miniszterelnök és miniszterek béremelésére van?