Tollhegyen

Továbbra sem tudni, hol van a Szalay-akta (adtuk hírül tegnapi számunkban), vagyis az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fogalma sincs az SZDSZ-es államtitkár múltjával kapcsolatos kérdésekről, csak néznek maguk elé önfeledten. Nem ismerem a Szalay-akta tartalmát, de erősen a szemébe néznék az aktát dugdosó csapatnak (van elképzelésem, kikről van szó), illetve a vonatkozó bizottság impotens tagjainak. Váljanak férfivá végre!
Az eset kapcsán megszólalt Tóth Károly, a bizottság alelnöke is, de ettől nem lett okosabb a testület. A szocialista jóember azt mondta, a napirendi pontot, mármint Szalay Gábor ügyét azért nem szavazhatták meg, merthogy az bizonyos adatkezelési gondokkal volt terhelt, ha elkezdtek volna itt szavazni, adatkezelni vagy bármit, azonmód lecsap rájuk az igazságszolgáltatás, és akkor nekik annyi… Ijedtséget éreztem jó Tóth Károly szocialista ember szavaiból, aki amúgy megjegyezte, tudomása szerint nem történt tételes iratátadás, -átvétel az adott időpontban, vagyis minden megtörténhetett, az is lehet, hogy füllentenek a túloldalon.
Megnézném azért, puha-e Tóth Károly orra, vagy ellenkezőleg, kőkemény, mint a szikkadt maceszgombóc.
Megjegyzem, Kövér László, a bizottság elnöke kijelentette, a kormánypárti képviselők úgy félnek a meghallgatástól, mint ördög a tömjénfüsttől. Azt hiszem, igaza van. Érintett Lamperth Mónika belügyminiszter válaszlevelében kitérő, illetőleg nemleges választ adott. (Engem nem lepett meg.)
Kutassunk tovább a Szalay-akta után, ki bírja tovább az erős szembenézést…