Túlélőkés

Története során mindig az ország első három sebészeti üzeme közé tartozott a szegedi orvosegyetem klinikája, újításaival, eljárásaival olykor a nagyvilág figyelmét is magára vonta. Kelet-Európában itt alkalmazták először 1954-ben a művesekezelést, majd 1962-ben elvégezték az első veseátültetést, most pedig az inzulintermelő sejtek átültetésére készülnek. A rákgyógyászatban dr. Balogh Ádám igazgató-professzor vezetésével három olyan új eljárást honosítottak meg, amely forradalmasította a vastag- és végbél műtéti módszerét, jelentősen növelve a túlélés esélyeit.
Nem törte ketté Balogh Ádám orvosi karrierjét, amikor 1993-ban Budapestről elment Szegedre, és átvette a sebészeti klinika irányítását. A Tisza-partján eddig eltöltött évekre úgy emlékszik vissza a hatvanhárom esztendős professzor, mint a nyugodt kísérletezés időszakára és a tevékeny alkotópálya megkoronázására. Büszke rá, hogy a négy évtizedes munkaviszonya alatt egyetlen napig sem volt táppénzen.
– Nem értem volna el eredményeket, ha sebész édesapámtól nem tanulom meg a kitartást, az értékrend tiszteletét, az erkölcsi tartást, s a családom, a feleségem nem gondoskodik rólam olyan odaadóan. A kemény lelki tartás hozzátartozik a terápiához, hiszen a kétségbeesett, és a ráktól még mindig halálra rémült betegek az orvostól várják a megváltást.
Amikor 1964-ben az első daganatos műtétet elvégezte, közel sem volt annyira kiterjedt ez a betegség, mint napjainkban, de a rákpánik nagyobb lehetett, mint most.
– A hatvanas években az operáció bonyolultabbnak tűnt, mint korunkban – emlékszik vissza Balogh Ádám. – Azért kellett radikálisan műteni, mert a sugárkezelés fejlettségi foka és a gyógyszeres daganatterápia messze elmaradt a mai színvonaltól. Gyökeresen kiirtottuk a szervezetből a daganatsejteket, mert a többi kezelési forma nem nyújtott garanciát arra, hogy hatásosan kiegészítheti az operációt.
Balogh Ádám első műtöttje a sebészeti beavatkozás után három évre elhunyt az áttétek következtében. Akkor ez nem számított kudarcnak. Visszatekintve az esetre, a professzor biztosra veszi, hogy ugyanaz a beteg nyolcvanszázalékos eséllyel túlélné a szörnyű kórt. Optimizmusának okát ekképp magyarázza:
– A gyakorlatban is átéltem az onkológia és a daganatsebészet négy évtizedes változásait. Dolgoztam az Országos Onkológiai Intézet sebészeti osztályán is, Besznyák István vezetése mellett, akit mesteremnek tekintek. Tagja voltam annak a munkacsoportnak, amely az országban először és a legnagyobb számban végezte el az emlőmegtartó operációt. Tapasztalataim alapján állíthatom, az emlőrák gyógyításában érte el a sebészet az onkológiával karöltve a leglátványosabb sikereket az elmúlt évtizedek alatt. Az emlőrákos nők hatvan-hetven százalékánál nem kell eltávolítani az egész szervet, mert ugrásszerűen fejlődött a sebészetet kiegészítő sugár- és kemoterápia.
Amíg a nőknél az emlőrák jelent nagy veszélyt, addig a férfiaknál az egyre nagyobb félelmet kelt a vastag- és végbéldaganat. Ráadásul ezek a daganatok kevésbé érzékenyek a sugárkezelésre, s a kemoterápia hatása is gyenge. Itt a sebészi késnek nagyobb a szerepe. Az elmúlt évtizedekben az emlődaganatok kezelésében a sebészet egyre inkább csökkentette agresszivitását és a csonkolás mértékét. Három új eljárást vezettek be a Tisza-parti klinikán, és ezért is mondja Balogh professzor, hogy ma már azokat a vastagbéldaganatokat is sikeresen műtik, amelyek átterjedtek a környező szervekre. Ebben az esetben kiterjesztik az operációt és az előrehaladott rákot a szomszédos szervek együttes kimetszésével távolítják el. Ennek az úgynevezett többszervi rezekciónak az egyik hazai bevezetőjeként a szakma Balogh professzort tiszteli.
– A daganatot eltávolítva nemcsak az életminőséget javítottuk és a szövődményeket – az elzáródást, átfúródást – védtük ki, hanem számos esetben növeltük a túlélés esélyeit is. A másik korszakalkotó műtét az úgynevezett csaknem teljes vastagbéleltávolítás, amikor az orvos nem kényszerül arra, hogy mesterséges bélkivezetést végezzen. Csak Szegeden az elmúlt évtizedben több mint száz betegnél alkalmaztunk hasonló megoldást. A harmadik módszer – egy kiváló angol sebész, Heald metódusát honosítottuk meg –, amelynek szintén az első hazai leírója vagyok, az, hogy nemcsak magát a rákos végbelet, hanem a környezetében lévő medencei zsírszövetet is eltávolítjuk. Ezáltal a betegség kiújulását – statisztikailag bizonyítottan – tíz százalékkal tudtuk csökkenteni. Hogy idáig eljuthattunk, abban az is közrejátszott, hgy sok segítséget kaptunk a gasztroenterológusoktól és a diagnosztikát végző röntgenesektől, onkológusoktól. Az együttműködés azért is különösen fontos, mert ez a ráktípus – a vastagbél többi daganatától eltérően – jobb eredménnyel gyógyítható besugárzással.
Balogh Ádám őszinte orvos. Nemcsak a pácienseinek mondja meg, mire számítsanak, a közvélemény előtt sem titkolja el, hogy sajnos a sebészet eredményei nem minden területen ilyen látványosak. A kutatókhoz hasonlóan a sebész is állandóan keresi az új utakat és a terápiás lehetőségeket. Balogh Ádám az állóképes operálók közé tartozik: a hét első felében napi nyolc–tizenkét órát is eltölt a műtőben, de amikor nem veszi kezébe a szikét, állandó kapcsolatot tart a hazai és külföldi tudományos intézetekkel. Igyekszik naprakész lenni a legújabb felfedezésekben, és nem dől be a szenzációt kereső hangzatos ígéreteknek, mert a tudomány területén is kialakultak a divatok. Ennek tükrében állítja:
– Valószínű, hogy a rák gyógyításában még hosszú ideig nem válik feleslegessé a sebészet, de meggyőződésem, hogy a végleges megoldást nem a csonkításokat, testi deformációkat is előidéző eljárás jelenti. Egyre több daganatot ismerünk, amelyek kialakulásában genetikai tényezők játszanak közre. Az „áttörés” időpontját nem tudom megjósolni. Jelenleg a biztos gyógyulást az jelenti, ha a daganatot idejében kivesszük. Erre akkor nyílik a legjobb lehetőség, ha a korai növekedési szakaszában felismerjük. Tehát a fejlődés másik eleme a szűrővizsgálatok elterjesztése és a rákos sejtek időben történő diagnosztizálása. A mammográfia révén a rákban lévő apró szemcsék kimutathatók. Így az emlőrák már akkor felfedezhető, amikor kicsiny mérete miatt még nem is tapintható, de már százszázalékosan gyógyítható. Remélhetőleg megélem a kis behatoláson végzett műtéti eljárás, az úgynevezett minimál invazív technika megvalósulását, ami kevéssé terheli a beteget. Ez tűnik a legközelebbi célnak a daganatsebészetben.
Balogh Ádám nemrég kapta meg a Magyar Sebész Társaság legrangosabb kitüntetését, a Balassa-emlékérmet. Az elmúlt száz évben ő a nyolcvanadik orvos, akinek odaítélték. Számos külföldi sebésztársaság tiszteletbeli tagja lett. Úgy érzi, azokat a célokat elérte, amelyeket maga elé tűzött. Csupán egy kívánsága nem teljesült eddig.
– Orvos fiam kitűnő daganatsebész, tizenkét éve Németországban dolgozik. Azt szeretném, ha hazajönne, és itthon gyógyítana.