Véget ért a Savoyaiak száműzetése

Ötvenhat esztendei száműzetés után hazatérhetnek Olaszországba a Savoyaiak, november 10-től ugyanis érvénybe lép az az alkotmánymódosítási törvény, amely hatályon kívül helyezi az egykori királyi család tagjaira vonatkozó tilalmat.

A most hatvanöt éves Vittorio Emanuele herceg és fia, a harmincesztendős Emanuele Filiberto valószínűleg Nápolyban lép ismét olasz földre, ott, ahol a család száműzetése ötvenhat éve megkezdődött. Akkor egy meglehetősen vitatott kimenetelű referendum – ahol feltűnően sok volt az érvénytelen és állítólag az elkallódott szavazat is – döntött a Savoyaiak trónfosztásáról és a köztársaság kikiáltásáról. Az 1948-ban életbe lépett új alkotmány 13. ideiglenes rendelkezése pedig egyenesen megtiltotta, hogy a család tagjai és leszármazottaik az elkövetkezendőkben olasz területre lépjenek, s leszögezte azt is, hogy a Savoyaiak nem rendelkeznek szavazati joggal, és semmiféle közhivatalt, illetve választott tisztséget nem tölthetnek be.
Az okok egészen a második világháborúig nyúlnak vissza. A család ugyanis annak idején együttműködött Benito Mussolini fasiszta rendszerével, Vittorio Emanuele nagyapja pedig – akit III. Viktor Emánuelként ismer a történelem – ellenjegyezte a zsidóellenes törvényeket. Az olaszok azt sem tudták megbocsátani nekik, hogy 1943-ban titokban hagyták el Rómát, sorsára hagyva ezzel az országot. Noha 1946-ban II. Umberto még elfoglalhatta a trónt, az olaszok akarata szerint alig egy hónapig gyakorolhatta hivatalát. A család száműzetésbe kényszerült, ám a lapok rendszeresen beszámoltak életük kisebb-nagyobb mozzanatairól. Főként a bulvársajtó, amely egy időben az aranyifjú Vittorio Emanuele botrányaival volt tele. A királyi családról kialakult képet nagymértékben javította a harmincéves Emanuele Filiberto, aki főként az olasz hölgyek körében örvend óriási népszerűségnek.
Mindezen évek alatt azonban a királyi család tagjai rendre azért küzdöttek, hogy visszatérhessenek Olaszországba. Végül a politikai élet bal- és jobboldalán is pártfogóra találtak. Első ízben Romano Prodi akkori baloldali miniszterelnök, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke karolta fel ügyüket – és kezdeményezte rehabilitálásukat 1997-ben –, majd Silvio Berlusconi jelenlegi jobbközép kormányfő vetette latba minden befolyását az érdekükben. Az igazi áttörést talán az hozta, amikor három évvel ezelőtt Vittorio Emanuele keresetet nyújtott be a strasbourgi emberi jogi bírósághoz. Ezzel egyidejűleg több ízben is elismerte az Olasz Köztársaságot és kijelentette, hogy semmiféle igényt nem támaszt a trónra. Az Európai Parlament végül felszólította az olasz kormányt, vegye fontolóra az alkotmány 13. rendelkezésének eltörlését. Heves politikai viták után az olasz parlament mindkét háza megszavazta a Savoyaiak hazatérését lehetővé tevő alkotmánymódosítást, amelyet a köztársasági elnök is aláírt. Mindazonáltal a republikánusok, a zöldek és a kommunisták még mindig ellenzik, hogy a királyi család olasz földre lépjen, a zsidó közösség vezetője pedig reményét fejezte ki, hogy a Savoyaiak végre bocsánatot kérnek elődeik bűneiért. Vittorio Emanuele ugyanis pár éve nem volt hajlandó erre, fia azonban késznek mutatkozik a bocsánatkérésre. Az olasz társadalom pedig a jelek szerint elfogadná azt.