A címzett Nagykarácsony, ahol mindig Mikulás van

A rétszilasi szárnyvonalon haladva Dunaújváros után sorra tűnnek fel a zsíros fekete földön felnőtt falvacskák: Nagyvenyim, Mezőfalva és Nagykarácsony. A téli táj mozdulatlanságához illő „kispiroson” valaki nem túl eredeti ötletességét csillogtatva dúdolni kezdi az ismert éneket: „Kiskarácsony, nagykarácsony…” Biztosan nem idevalósi, mert a helyiek már nem viccelődnek ilyesmivel. Inkább buzgón követik a nem mindig szellemes pesti divatot: „Nagykariznak”. Pedig igazán hálátlanság megkurtítani a falunevet, amely révén turisztikai központtá nőheti ki magát a látnivalókban szegény egykori cselédtelepülés.

„Tengervégtelenség levegő”

A gyermekkorának karácsonyi hangulatát felidéző énekes tulajdonképpen nem is járt túl messze a valóságtól, hiszen alig ötven éve még létezett Kiskarácsony is. Pontosabban volt is meg nem is. Mert község nem, csak puszták álltak itt akkoriban: Kis- és Nagykarácsony, Szőlőhegy és Györgyszállás. „Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség levegőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog; a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunán túl a nagybirtok közepén épült, s néha egész falu számba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti” A „puszták népe” élte itt egymáshoz oly hasonló hétköznapjait. Volt „kastély is, hatalmas gyönyörű park közepén teniszpályával, mesterséges tóval, gyümölcsössel és fejedelmi allékkal, és mindezek körül remekbe kovácsolt magas vaskerítéssel…” A karácsonyi puszták kastélya Előszálláson még ma is áll. A harmincas évektől innen irányította a ciszterci rend 30 ezer holdas birtokát egy bizonyos Hagyó-Kovács Gyula, akinek vezetése alatt az előszállási uradalom az ország egyik legjobban működő gazdaságává vált. Mígnem jött a földosztás, és az igazgató osztozott sok más paptársa sorsában, Márianosztrára került, a pálos kolostorból átalakított hírhedt börtönbe. A zirci apátság birtokait pedig megkapták az egykori cselédek, de csak azért, hogy később legyen mit téeszesíteni. A rövid életűnek bizonyult tulajdon reményében több száz telepes érkezett a távoli Heves megyéből. 1952-ben végre megszületett a mai község, Nagykarácsony. Vallásos csengésű nevétől a hatóságok meg is fosztották volna, ha a lakosság tiltakozásába nem ütközik tervük. A nagyszámú bevándorlóra hivatkozva Vándorszállásnak kívánták átkeresztelni, pontosabban átnevesíteni. Az „ellenforradalom” elleni kérlelhetetlen küzdelemben a szomszédos Herczegfalva ekkor veszítette el feudális maradvány nevét, és lett Mezőfalva. Nagykarácsony azonban nem változott, és kicsit „reakciósan” ugyan, de felkerült Magyarország térképére.

Turisztikai álmok

Ott aztán felfigyeltek rá a különlegességre fogékony bélyeggyűjtők. Kérésükre a posta néhány küldeményt nagykarácsonyi bélyegzővel látott el. A nyolcvanas évek közepén felmerült az ötlet, hogy az ausztriai Christkindl falucska mintájára rendszeresíteni kellene az ünnepi bélyegzést. Az első adventi posta 1989-ben nyitotta meg kapuit. Néhány év múlva kicsinek bizonyult a községházán működő egyszobás postahivatal. Négy évvel ezelőtt végre átadták az időközben turisztikai álmokat szövögető Nagykarácsony első komoly beruházását: az új postaépületet. Tavaly közel hatszázezer levelet kézbesítettek Nagykarácsonyon keresztül. Ezzel a forgalommal jócskán felülmúlja ausztriai példaképét.
Akármilyen jól működik is az adventi levelezés, önmagában kevés lenne a vendégek idecsalogatásához. Pedig a tíz éve még zsákfalu Nagykarácsonyt egyre többen keresik fel. Elsősorban gyerekek, akik személyesen akarnak találkozni az egykori pusztában élő magyar Mikulással. Horváth Ágoston, idén harmadik ciklusát kezdő polgármester, az ősszakállú öregúr vállaira támaszkodva kívánja megalapozni a község jövőjét. „1994-ben keresett meg bennünket a budapesti Magyar Mikulás Alapítvány, hogy a finnországihoz hasonló decemberi Mikulásfalut rendezhessenek minálunk. Örömmel fogadtuk őket, de az első veszteséges év után nem kívánták folytatni a programot.” Az önkormányzat ezután maga vállalkozott a magyar Mikulásfalu megteremtésére. „Sikerült felvegyük a Finnországi Rovaniemivel a kapcsolatot, ott lakik ugyanis Európa hivatalos Télapója. Az egész évben nyitva tartó gyermekközpont igazi turistaparadicsomként működik. A finnországihoz hasonló profillal Kanadában, Nord Poolban is létezik egy Mikulásfalu. Nagykarácsony lett a Mikulás harmadik otthona.” A képeslapokon vastag hódunyha felett, csilingelő szánon lebegő Mikulásnak a valóságban nagyon is ismernie kell a magyarországi hivatalok ügyintézé-sét. „Első feladatként levédettük a majdani tevékenység kereteit: a Magyar Mikulás jelvényét, ajándéktárgyait, levelezését.”
A Télapó-vállalkozás nemcsak a bürokráciával levelezik. Az évi több tízezer feladó ez idáig sosem várt hiába a válaszra. Aki még ezek után sem jutott hozzá az áhított kisvasútjához, még egy próbát tehet, és személyesen tolmácsolhatja kérését a nagykarácsonyi Mikulásházban. Az első évben még alig ezer gyerek kereste fel a Mikulásházat, ez a szám ma tizenötezer körül mozog. „Lehetne ennél jóval több is, ha rendelkeznénk a megfelelő infrastruktúrával. Az utazási irodák rendszeresen megkeresnek, hogy hoznának csoportokat. Egyenlőre azonban nem merünk több vendéget fogadni, mert a kényelmetlen zsúfoltság miatt elmaradnának a vendégek.”

Kívánságlista e-mailen

A finnországi főnök azonban már meglátogatta nyelvrokonát, sőt ünnepélyes keretek között átadta megbízólevelét is. Akit nem győzne meg a Magyar Mikulás védjegy, annak végső érvként lehet felmutatni ezt a megbízást. A gyerekek persze nem gyanakvóak. A többórás foglalkozásokon bepillanthatnak a köpenyes, pásztorbotos öregúr dolgozószobájába is, aki felismerve a kor kihívásait, az e-mailekre is éppoly körültekintően válaszol, mint a hozzá inkább illő képeslapokra.
A Mikulásháztól tíz perc sétával érhetjük el az uradalmi időkben épült templomot, amit Magyar Betlehem néven egyre többen ismernek. A templom mellett felállított, életnagyságú betlehemben a pásztorok kis Jézus imádása a község régmúlt történetére emlékeztet. Igaz ugyan, hogy a tizenharmadik században a Dunán átkelt kunok még pogány isteneiket tisztelték, és az állataikat terelő pásztorok még vagy száz évig vonakodtak a keresztény hitet követni. Téli szállásaik mentén alakultak ki a környék középkori települései. Egy 15. századi összeírás már név szerint is megemlíti a pásztorok Karácsony Szállását. Dr. Hetényi István a falu történetét feldolgozó munkájában részletesen bemutatja a Hantos széket, a kunok önkormányzatát, amely egészen a török korig fennmaradt. A hódoltság után a ciszterciek birtokába kerültek a földek. Innentől kezdve egészen a második világháborúig az előszállási pusztavilág lakóinak élete összekötődött az egyházzal, mely a rendszerváltás óta a magyar Betlehem zarándokhelyének kiépítésén munkálkodik. „Az önkormányzat szívesen vette, hogy a katolikus egyház is részt vesz a falu fejlesztésében. A vallási turizmus egy újabb lehetősége a kiépülő idegenforgalomnak.”
Egyenlőre Nagykarácsony nem képes népes vendégsereg fogadására. Nincsenek szálláshelyek, étkezési lehetőségek. Az önkormányzat várja a befektetőket, mert saját erejéből képtelen megvalósítani nagyszabású terveit. A szomszédos Mezőfalván feltárt hévízforrás és az Előszálláson üresen álló barokk kastély is kihasználatlan. A nagykarácsonyi idegenforgalom talán a szomszédos falvakon is segíteni fog. Addig azonban tudomásul kell venni, hogy a magyar Mikulás zsákja nem bankókkal van teli.