A karácsony színeváltozásai

Egységes terv a kommunista hatalomátvétel után a karácsony ünnepének megszüntetésére nem született Magyarországon. Annak érdekében viszont, hogy a klerikális reakció aknamunkáját megakadályozzák, többféle dologgal kísérleteztek a hatalom birtokosai. A titkos párthatározatokat a dolgozók a gyakorlatban, vagyis saját nyomorúságukon keresztül ismerhették meg.

Az nap született, decemberben / Sztálin, huszonegyedikén, / Melyen az éj kezd zsugorodni / És növekedni kezd a fény. / Régi költők e naphoz sokszor / Fűztek homályos jóslatot, / De ő úgy hozta a jövőt, hogy / Homályos múltat oszlatott – köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) első emberét egyik valóban nagy költőnk, Devecseri Gábor Terjed a fény című, Sztálin születésnapjára alkotott versében. A generalisszimusz messiási attribútumai nem csupán az emberi nagyság hangsúlyozásának okán kerültek a költeménybe, hanem a korszellemnek megfelelően. Devecseri – bár ekkor őrnagy volt a katonai akadémián – valószínűleg nem ismerte a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának novemberében készített, szigorúan bizalmas útmutatóját, amelyben többek között a karácsony méltó, szocialista megünneplésére vonatkozó instrukciókat fogalmazták meg a szerzők. De akár ismerte, akár nem, kitűnő érzékkel próbálta meg a Megváltó születése ünnepének néhány fontosnak vélt vonását az időben igen közel álló alkalomra, Sztálin születésnapjára értelmezni, mintegy átvive a karácsony tartalmát, jelentését december 21-re, a téli napfordulóra, illetve Joszif Visszarionovics születésének nagy napjára. A párhuzam nem is titkolt, a költeményből pontosan kiderül, hogy Sztálin maga a megváltó.
Az antiklerikális harc jegyében fogant MDP PB-irányadás felhívta a figyelmet arra, hogy ki kell iktatni az emberek tudatából azokat a tévtanokat, amelyek szerint a karácsony Jézus születésének az ünnepe. E helyett a propagandamunkában hangsúlyozandó a békéért folytatott harc, a dolgozók jóléte, amely voltaképpen Sztálinnak köszönhető, vagy a szeretet, testvériség eszméje, úgy általánosságban.
Ebből is látható, hogy a párt főideológusai tudták: még a legerélyesebb, legintenzívebb propagandamunka se fogja kitörölni a dolgozók tudatából az ünnepet, de abban reménykedtek, hogy különféle eszközökkel meg lehet fosztani a karácsonyt eredeti jelentésétől. A szentesteünneplés letörésének leghatásosabb módszere a puszta félelemkeltés volt. Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy az államvédelmi bizottság 1949. december 24-én hozta meg azt a határozatát, amely függetlenítette az ÁVH-t, a politikai bizottság pedig két nappal később szentesítette az önálló életre kelt, Belügyminisztériumtól független terrorszervezet működését. Szintén a karácsonyi ünnepkör alatt történt a magyar katolikus egyház vezetőjének, Mindszenty Józsefnek az elfogatása, akit 1949. december 26-án tartóztattak le. A párt ökle az ünnepen sem hevert tétlenül.
A téli főünnep az ötvenes évek elején inkább Sztálin születésnapja lett, semmint Jézus Krisztusé, december 24-e pedig átalakult fenyőünneppé. A fenyő a Télapó ajándéka, a Gyed Maróz örvendezteti meg az ifjúságot, de hogy túlságosan nagy kultusza ne támadhasson, megtiltották a karácsony előtti bérszámfejtést, és így nagyon egyszerűen megoldódott az ajándékozás problémája. Igaz, a boltokban amúgy se nagyon volt mit vásárolni, és a fontosabb élelmiszereket jegyre adták. Némi ellentmondás, hogy a párt ajándékaként 1951-ben egész decemberben jegy nélkül lehetett vásárolni kenyeret, lisztet, tejet, vajat, legalábbis elméletileg, mivel a közellátás akadozása miatt a legalapvetőbb élelmiszerek beszerzésére se nagyon volt lehetőség. Egy évvel később viszont sikerült komoly csapást mérni a klerikális reakcióra azzal, hogy karácsony másnapját törölték a munkaszüneti napok sorából, mivel a hosszú dologtalanság éppen az év végi hajrá munkalendületét törte volna meg indokolatlanul. 1954-ig tartott ez az embertelen próbálkozás, akkor ismét előtérbe került a télapósított fenyőünnep, és a dolgozók karácsony másnapján is otthon maradhattak.
A Télapó egyébként sok vonásában emlékeztetett a Mikulásra, mivel puttonya is volt meg szakálla is, csak épp a püspöksüvege alakult át piros usankává, és a szentéletű püspökkel szűnt meg minden kapcsolata. De az öntudatos ifjúságot az iskolai és üzemi ünnepségeken megajándékozta ezzel-azzal, amire a szűkös körülmények között lehetőség volt.
A karácsony átformálásánál fő szempont volt a kommunista ifjúság átnevelésének a kérdése. A fenyőünnep kézenfekvő lehetőség arra, hogy intenzív propagandamunkával száműzzék a családok életéből a reakciós csökevényeket, a megfigyelőknek, feljelentőknek pedig remek alkalom kínálkozott az ideológiai előrehaladás vagy viszszamaradás feltérképezésére. Egy-egy ártatlannak tűnő „na, mit hozott a Jézuska” kérdésből rögtön kiderült, hogy a fenyő hoz-za-e az ajándékot, a Télapó, vagy pedig még mindig a Jézuska. A házbizalmik fáradhatatlanul látogatták a lakásokat, vizsgálták az ünneplési szokásokat.
A Szabad Ifjúság című, fiatal munkás-parasztok számára készült hetilap 1950-es decemberi számaiban például egyetlenegyszer sincs leírva a karácsony szó, viszont nagyon épületes és változatos műfajú írásokat tanulmányozhattak a szabad ifjak Sztálin életéről és működéséről: olvashattak ódát a generalisszimuszról, értekezést katonai nagyságáról, forradalmi tevékenységéről, az éberségről és a munkaversenyről vagy Tito marsall árulásáról. Ez az év volt a mélypont: a későbbiekben legalább a karácsony szót nem akarták teljesen likvidálni az éber cenzorok. 1953. december 24-én, csütörtökön megjelent napilapokban például már olvasható volt a „karácsony” kifejezés, a Magyar Dolgozók Pártja központi lapja, a Szabad Nép még egy címben is le merte írni a bűvös szót, méghozzá a következő kontextusban: „A Szovjetunió válasza nagyon barátságos karácsonyi üdvözlet. Az angol sajtó a szovjet kormánynyilatkozatról”; a következő napon pedig színes beszámolót láthattak a lap olvasói a címoldalon A DISZ és a SZOT gyermekünnepélye címmel. Ez az írás azért érdekes, mert kiderül belőle a fenyőünnep rituáléja: a fiatalok vidáman, kacagva táncolnak, „zakatolnak”, majd bűvészek és artisták szórakoztatják a nagyérdeműt. Következő műsorszámként jelmezverseny teszi változatosabbá az estét a fenyőfa körül. Végül Brummogó Mackó bejelenti, hogy hamarosan megérkezik Télapó, aki az ajándék játékokat hozza az összegyűlteknek. Levezetésképpen még fellép a csinn-bumm cirkusz is, hogy méltó zárását adja a rendezvénynek. A forgatókönyv remekül bevált, a későbbi üzemi karácsonyokat és parlamenti fenyőfaünnepélyeket szinte mindig a fenti minta alapján rendezték meg.
Az ideológiai nyomás mérséklődésének a jeleként szokták említeni az 1958-ban készült, az MSZMP Központi Bizottságának tudományos és kulturális osztálya által öszszeállított és a Politikai Bizottság által jóváhagyott intézkedési tervet. Ez, bár továbbra is a vallásos világnézet elleni harc egyik feladatának nevezte a karácsonyi ünnepléseket, és kívánatosnak tartotta, hogy az évezredes hagyományokat szocialista szertartások váltsák fel, de annak érdekében, nehogy a buzgó propagandistákat elragadja a hév, az intézkedési terv azt is megemlítette, hogy a két szokásrend még sokáig fog birkózni egymással, míg végül a tudományos világnézet győzedelmeskedik.
A támadásnak ez a – korábbiakhoz képest – kicsit burkoltabb formája talán nagyobb kárt tudott okozni, mint a leplezetlen megsemmisítési szándék. A karácsony lassan, szinte észrevétlenül alakult át a frizsiderszocializmus konzumkultuszává, ahol a Megváltó születése helyett a haladó dolgozók már a békét és a szeretetet ünnepelték, ahogyan azt az Új Magyar Lexikon 1961-től 1984-ig tizenkétszer utánnyomott kiadásának szócikke írja.
Béke és szeretet. Politikailag korrekt fogalmak. Ma is.