Telefoncsörgés a hívott félnél… Felveszi álmosan.

– Halló, itt vagyok, Főnök, jelentkezem.

– Halló, itt Brüsszel… Ah, ezt látod, akkor folytatom. Nem vagy itt, Elvtárs, hiányzol a létszámból!

– Főnök, tettem ki posztot: ezek olyan hülyék, hogy leesett két csepp eső, és lezárták a repülőteret…

Közbeszól.

– Ne hazudj nekem, egész Európát letarolta egy nagy vihar, de mindenki ide tudott jönni, csak te nem. Emlékezz, mennyit fektettünk beléd. A rengeteg pénz, amit a „fellépéseidre” adtunk, a százmilliók, amit te kapsz. Szóval, ne szórakozz velem, mert úgy tesszük ki a szűröd, ahogy az elődeidet aláztuk meg.

– De Főnök, ezek lezárták a repülőteret…

Megint közbe szól.

– Te szerencsétlen, nem érted, hogy okuk volt rá?! Akkora vihar volt, hogy kamionok repkedtek az autópályákon. Kamuhuszár, te most többet ártasz az ügyünknek, mint használsz. A posztod vond vissza és azonnal kérj bocsánatot miatta! Hogy buktassak így kormányt veled, te szerencsétlen bolond?!

– De Főnök, a brüsszelita képzőben éppen azt tanítottátok, hogy nem számít, mit mondtam tegnap, ha ma az ellenkezőjét állítom, az is jól van az úgy.

– Te temus Zelenszkij-utánzat, nem érted, hogy ez most egy tetten érhető hazugság, ez nem olyan, mint a zsírleszívás után sem sovány tábornokod, aki az emberekkel fizetteti ki a plasztikai műtéteit. Az minket nem érdekel. Vond vissza a posztot, és tedd, amit mondtam. Esetleg mondd azt, hogy az oroszok voltak, miattuk volt ez a nagy vihar, ez legalább hihető. És told ide a segged, mert meg kell védeni az ukrán csődör szeretőjét. Nem mondom ki a nevét, de tudod, kire gondolok. Ha elbukik a csaj, akkor kivégzünk téged is, kiadunk a bíróságnak, annyi a mentelmi jogodnak. Korábban úgy is azt mondtad, töröljük el a mentelmi jogot, hát most majd kiadunk téged, rábízunk egy független bíróságra, akiket nem fogunk… Tudod, mi lesz akkor? Csak a családi barátaid menthetnek meg, egy független bíróság azonnal el fog ítélni. Ne ugrálj nekem, bugris fiú. Nem érdekel, hogy a nők körében hódítasz, az sem, hogy a választóidnak hazudsz. Erre teszek. De ha még egyszer átversz, akkor neked véged van. Érted, kisfiú? Ha ide akarsz tartozni, úgy muzsikálsz, ahogy mondom. Ki van fizetve előre, ne feledd!

– Igen főnök, értettem…

Míg Brüsszel leteszi a telefont, köszönés nélkül lezárva a beszélgetést, a fogadó félnél halk bokacsattanást hallani még.

A rövid műben bármilyen emberi lénynek látszó izével való egyezés csak a véletlen műve.