Interjút adott lapunknak a világ „legfélelmetesebb” nője + videó

Varlakova szerint az a gondolat, hogy „az egész világ megijedt egy pulóvertől”, inkább a mai túlfűtött politikai atmoszféráról árulkodik, mintsem magáról a ruhadarabról. Úgy fogalmazott: a CCCP-felirat szerinte nem fenyegetés, hanem egy nagy ország történelmének része. A Szovjetunió létezett, ez történelmi tény, és az oroszok számára – mint mondja – ez a korszak a nemzeti kultúra és identitás része maradt, akár tetszik ez más országoknak, akár nem.

Szergej Lavrov az alaszkai csúcstalálkozó helyszínén CCCP márkájú és feliratú pulóverben jelent meg

A divattervező úgy véli, az orosz társadalomban ma is sokan emlékeznek vissza nosztalgiával arra az időszakra. Állítása szerint azok közül, akik megélték a Szovjetunió éveit, többségük – szerinte akár nyolcvan százalékuk – meleg, nosztalgikus érzésekkel gondol rá: abban a rendszerben nőttek fel, abban a világban szocializálódtak. 

Hozzáteszi, hogy a fiatalabb generáció, még a Z generáció körében is létezik egyfajta tisztelet a korszak szimbolikája iránt – részben éppen azért, mert mostanra tanulták meg értékelni azt, amit korábban magától értetődőnek vettek.

Azt hangsúlyozza: politikai szándéka nem volt.

 Ő elsősorban ruhatervező, aki vizuális és történelmi motívumokat használ. A pulóver, amelyből világsztori lett, számára „csak” egy erős vizuális szimbólum volt – a márka logikus kiterjesztése.

Egy „szelszovjetből” lett márka

A márkanév eredete is beszédes. Varlakova elmondja, hogy faluról származik, és gyerekkori élményeihez tartozik a „szelszovjet” fogalma: ez a szovjet közigazgatási rendszerben egyfajta helyi tanács, egy mikroszintű „városháza” volt, ahová az emberek ügyeiket intézni jártak. Számára ez a szó mindig is a közösség, a hétköznapi élet és a gyerekkor világa volt.

A „Szelszovjet” márkanév így egyszerre utal egy közigazgatási egységre és egy korszak hangulatára. Varlakova a Szovjetunió végén született, a szovjet filmeken, narratívákon nőtt fel, és gyerekként úgy érezte, „ott más emberek éltek” – szerinte nyitottabbak, családcentrikusabbak, összetartóbbak voltak. A CCCP-pulóver ennek a márkavilágnak a természetes, logikus része lett.

Magyarországon elnyomást, Oroszországban nosztalgiát jelent

A márkát és a pulóvert azonban Európa más részein, így Magyarországon is egészen más emlékek kísérik. A térség országainak – Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia – emlékezetében a Szovjetunió gyakran elnyomó rendszerként jelenik meg, megszálló csapatokkal, kötelező orosz nyelvvel, ideológiai kényszerekkel. A CCCP-betűk ezért sokakban máig félelmet, elutasítást váltanak ki.

Varlakova erre úgy reagál: szerinte ma a propaganda nem ismer határokat, és minden állam, minden politikai szereplő a saját érdekei szerint csavarja a történelmet és a szimbólumokat – Oroszországban és Nyugaton egyaránt. Úgy véli, a Szovjetunióhoz kapcsolódó félelem nagy része ma már inkább a terület nagyságának mítoszából és a politikai narratívákból fakad, nem a mindennapi emberek tapasztalataiból. Elismeri, hogy voltak negatívumok, hiánygazdaság, szigorú rendszer, de felteszi a kérdést: melyik ország történelme teljesen pozitív?

Azt mondja, fenyegetést ők nem akarnak hordozni sem pulóverrel, sem logóval. A történelmet nem lehet visszatekerni, és ugyanaz már nem ismétlődik meg – de szerinte ez nem ok arra, hogy megtagadják vagy szégyelljék a saját múltjukat. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolja, a kultúra és a történelem tisztelete természetes igénye egy nemzetnek.

Lavrov mint „világszintű influenszer”

A külügyminiszter szerepéről Varlakova azt mondja: ő maga sem tudta előre, hogy Lavrov az alaszkai találkozóra az ő pulóverét veszi majd fel. Azt igen, hogy van neki ilyen ruhadarabja, de semmilyen egyeztetés nem előzte meg a megjelenést. Úgy véli, a miniszter nem az a típus, aki ilyen gesztusokat ruhatervezőkkel egyeztetve tesz.

Lavrov showed up in Alaska wearing a USSR sweatshirt. Very reassuring to at least 14 of Russia’s neighbors. pic.twitter.com/zwalshPWaC

— Yaroslav Trofimov (@yarotrof) August 15, 2025

Utólag azonban úgy látja, hogy kommunikációs szempontból világszintű eset lett belőle. Lavrov személyét sokan vitatják, de Varlakova szerint világszerte tisztelik diplomataként, és ha influenszerként nézzük, az egyik „legjobb influenszer” lett a világon. A pulóver körül kialakult figyelmet nemcsak politikai, hanem marketing szempontból is nehéz lenne felülmúlni – a márka számára ez volt az a pillanat, amikor a hullám igazán „áttört”.

Cunami a rendeléseknél

A CCCP-pulóver története persze nem az alaszkai találkozón kezdődött. Varlakova felidézi: három évvel ezelőtt a márka még kicsi és szűk körben volt ismert, a kereslet minimális. Az első nagy ugrást egy Oroszországban futó mozifilm hozta meg, amelyben megjelentek a ruháik – ekkor érkezett az első „boom”, és a kereslet azóta sem esett vissza.

A Lavrov-féle megjelenés azonban mindezt új szintre emelte. 

A tervező úgy fogalmaz: „cunamival” ér fel, ami utána történt. Lavinaszerűen érkeztek a rendelések, a várakozási idő két-három hónapra nőtt. Ügyfeleiknek – mondja – világszerte hálásak, amiért hajlandók ilyen sokat várni egy pulóverre.

A külföldi megrendelések száma elmondása szerint többszörösére, sőt már százszorosára nőtt. Szállítanak Svájcba, Svédországba, az Egyesült Államokba – és még Magyarországra is, annak ellenére, hogy szerinte nálunk sem a márka, sem az egész mögöttes gondolat nem különösebben népszerű. Érdekességként megjegyzi: a nevekből, címekből látják, hogy nem kivándorolt oroszokról van szó, hanem valódi külföldiekről, akiknek sem személyes szovjet nosztalgiájuk, sem orosz gyökerük nincs.

Szankciók: akadály vagy lehetőség?

A Nyugat által Oroszország ellen bevezetett szankciók kapcsán Varlakova szokatlanul optimista hangot üt meg. Azt mondja, nem akadálynak, hanem lehetőségnek élték meg a helyzetet. Szerinte a szankciók arra kényszerítették az orosz vállalkozásokat, hogy többet dolgozzanak, saját ötleteket valósítsanak meg, és végre ne a globális trendeket másolják, hanem valóban egyedi terméket hozzanak létre.

Elismeri, hogy az első hetekben, hónapokban nagy volt a bizonytalanság – mindenki azon gondolkodott, hogyan lehet így tovább élni és dolgozni. Ma azonban azt mondja: „már nem figyelünk rájuk”. Kisvállalkozóként és egyszerű orosz állampolgárként úgy érzi, a szankciók mindennapi hatása jóval kisebb, mint ahogyan azt kívülről sokan elképzelik. A nemzetközi csomagfeladás bonyolultabb, a logisztika nehezebb, de úgy gondolja, hogy ők ebből versenyelőnyt kovácsoltak: kényszerből lett kreativitás.

Verseny a nyugati dizájnerekkel

Varlakováról köztudott, hogy korábban nyugati divatházakkal is dolgozott együtt, így van rálátása arra, milyen stílusra, minőségre és üzenetre reagálnak a külföldi vásárlók. Arra a provokatív kérdésre, hogy félniük kell-e a nyugati tervezőknek, ha egyszer orosz márkák is szabadon megjelenhetnek az európai piacon, úgy válaszol: nem a félelem a jó szó.

Szerinte a nyugati divatipar elkényelmesedett, régóta nem kapott valódi kihívást, nem találkozott új, erős vizuális versenytársakkal. Úgy látja, egy egészséges konkurencia – akár orosz tervezők belépése – csak jót tenne az iparágnak. A céljuk azonban – hangsúlyozza – nem az, hogy „megijesszék” a többieket, hanem az, hogy szépet és egyedit hozzanak létre.

CCCP Is the New BOSS: Lavrov Lands in Alaska Wearing Soviet Sweater

When Russian Foreign Minister Sergei Lavrov arrived in Alaska, people on social media weren’t talking about politics – they were talking about his sweater.

It’s sold on a Russian shopping site called… pic.twitter.com/8e1Mq5LhqO

— Russian Market (@runews) August 15, 2025

Pulóver, ami túlmutat önmagán

A CCCP-pulóver körüli vita végső soron túlmutat magán a ruhadarabon. Kelet-Közép-Európában – köztük Magyarországon – a betűk sokaknak a megszállás, a tankok, az oroszórák és a kényszerített lojalitás emlékét hozhatják vissza. Oroszországban viszont sokak számára gyerekkor, biztonság, nosztalgia kapcsolódik hozzájuk.

Jekatyerina Varlakova ruhája így egyszerre vált divattárggyá, politikai vitatémává és történelmi szimbólummá. Ő maga ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a történetet továbbra is elsősorban a kultúra, a vizuális identitás és a személyes emlékezet felől mesélje el – nem pedig a napi politikai játszmák részeként.

Borítókép: Jekatyerina Varlakova, orosz divattervező (Forrás: képernyőkép)