Államelnök lesz Silvio Berlusconi?

Alig ültek el az Andreotti-ügy keltette hullámok, Itáliát máris újabb politikai botrány foglalkoztatja. Ezúttal azonban nem az igazságügyi rendszer és a jelenlegi bírósági gyakorlat, hanem az olasz baloldali sajtó örök célpontja, Silvio Berlusconi áll a támadások kereszttüzében. Mi tagadás, az olasz kormányfő nem érdemtelenül uralja napok óta a lapok címoldalát. Minapi kijelentése – a súlyos gondokkal küzdő Fiat-gyár munkásait illegális munkavállalásra buzdította – azonban csak egyfajta mellékzöngéje az olasz társadalmat igazán foglalkoztató elképzelésnek: Berlusconi államelnök szeretne lenni, és egyúttal bevezetné az elnöki rendszert is.
A bejelentés első felét kevesen találhatják aggályosnak: 2006-ben egyszerre jár le Berlusconi kormányfői és Carlo Azeglio Ciampi államfői megbízatása, így a miniszterelnök akár a megüresedett államfői tisztségre is pályázhat. Komoly aggodalmat keltett azonban az elnöki rendszer újragondolására vonatkozó javaslat. Berlusconi nem részletezte elképzeléseit, de annyi kiderült, hogy Tony Blair és Jacques Chirac jogkörét elegyítené, és végső soron egy erős elnöki köztársaságot tartana kívánatosnak.
Az Il Corriere della Sera cikkírója alighanem fején találta a szöget, amikor úgy fogalmazott, hogy az új évezred olasz kereszténydemokrata forgatókönyvét Silvio Berlusconi írja. Aligha kétséges, hogy jelenleg ő az egyetlen személy, aki képes feltámasztani az egykor szebb napokat látott, mára azonban megtépázott olasz kereszténydemokráciát. A kormányfő nem is titkolja, hogy a Forza Italia holdudvarába szeretné csábítani a rokon gondolkodású pártokat, mozgalmakat, s így a 2004 nyarán esedékes európai parlamenti választásokon teljesen új, jobbközép formáció indulhatna harcba a szavazatokért. Az elnöki köztársaság vágya szorosan összefügg a tervezett gyűjtőpárt létrehozásával, ugyanakkor cseppet sem meglepő, hogy Berlusconi hatalomkoncentrációs kísérletét már-már szertartásos gyűlölettel fogadták a miniszterelnök politikai ellenfelei. Mi sem könnyebb, mint „Napóleonnak” és „őrültnek” nevezni a Forza Italia alapítóját, de a bírálók gyakran elfeledkeznek arról, hogy az olasz belpolitikai élet hagyományos képlékenysége, széttagoltsága – jobboldalon és baloldalon – eddig sem gazdasági, sem politikai értelemben nem használt Itáliának. Más kérdés, hogy az elnöki köztársaság vágya és reálpolitikai lehetősége két különböző dolog, 2005-ig azonban kiderül, összeegyeztethetők-e Berlusconi államelnöki és pártvezetői ambíciói.