Barátai, ismerősei és tanítványai nyugodt embernek ismerik Szabó Tibor professzort. Olyan harmóniában élt, hogy a kiegyensúlyozottság szobrát lehetett volna róla megmintázni. Némileg változott ez a kép az utóbbi időben. A halk szavú tanár úr olyan haragra gerjedt az egyik szigorlaton, hogy felállva gesztikulált és kiabált. Vizsgázó tanítványát kizavarta szobájából, leckekönyvét utánadobta, és ezt kiabálta: „Bunkó vagy, fiam!” Azért borította ki hallgatója, mert a számonkérés alatt többször is csörgött a mobiltelefonja, vette a hívást, csevegni kezdett, nem törődött azzal, hogy tanára várja feleletét. Állítólag ezen a neveletlenségen háborodott fel annyira Szabó Tibor, hogy Naiv országok címmel könyvet írt a bunkósodásról. Művének alaptétele: ha az érzelem eluralkodik az értelmen, akkor társadalmi méretűvé válik a felületesség, a szellemi tunyaság, az elsekélyesedés, a pongyolaság, a durvaság és a brutalitás.
– Valamennyien jól ismerik ezeket a tüneteket, sokan szenvednek is tőle, nehezen teszik túl magukat a bunkósodáson – állítja a filozófus, társadalomtudós. – Könyvemben elsősorban arra kerestem választ, hogy mi válthatja ki ezt a negatív folyamatot. Esettanulmányaim során arra a következtetésre jutottam, az általános kényelmetlenség érzése, a létbizonytalanság eluralkodása miatt éreznek sokan kényszert a lelki és fizikai durvaságra, a modortalanságra, az értékek figyelmen kívül hagyására.
Szabó professzor hosszabb ideig élt Nyugat-Európában, így van összehasonlítási alapja. Az eltömegesedés, az alacsony szellemi, kulturális igényszint tapasztalatai szerint hozzátartozik a fogyasztói társadalomhoz, sajátja annak.
– A bunkósodás egyik alappillérének ezt tartom – fogalmaz a professzor, ám e széles körű társadalmi jelenség legfőbb okát mégis abban jelöli meg, hogy nincs vagy nagyon kevés biztos pont maradt az emberek életében. Főleg a mi életünkben, hiszen Nyugaton a jólét viszonylag általános.
– A sok bizonytalanság vezet az általános társadalmi kényelmetlenségérzéshez – mondja Szabó Tibor. – Ezért változik az értékrendszer állandóan, ezért kullog az emberi értékek sorának végén a megbízhatóság, a szavahihetőség, a pontosság. A fogd és vidd filozófiája a hétköznapok parancsa, ami a biztonságot, a pénzszerzést jelenti. Ez a művelet nem válogat a stílusban, arrogánssá, erőszakossá teszi az embert. Néha azért elcsodálkozom, hogy a már befutott vállalkozók is bunkó módon viselkednek.
Adódik a kérdés: sajátos életmóddal, viselkedési mintával állunk-e szemben? Szabó professzor inkább a „kapcsolati stílus” kifejezést érzi találónak. Hiszen viselkedésük következményeként sokan magukba zárkóznak, elhidegülnek, elmagányosodnak, és ez az atomizálódás testi, lelki betegséghez vezethet.
– Ma már az ismerőseim előtt is hangsúlyozom, hogy a bunkósodás fájdalmat okoz – mondja Szabó Tibor, aki szerint gombnyomásra nem változik meg a társadalom viselkedése. Csak a polgárosodás tudja meggátolni az elsatnyulást, ez a folyamat rostálja ki – remélhetőleg – a bunkóságot.
– Bár a magyar burzsoázia még gyenge, a középréteg vékony, de a polgárosodás a civil formák fejlődésével egyre erőteljesebb lesz – állítja Szabó Tibor. – Mind több a civil klub, egyesület, netán polgári kör, ahol a tagságtól megkövetelik, hogy tudjon viselkedni.
Amiről a tanár elméletileg beszél, azt Jurai Laura, a szegedi tanárképző főiskola diákja így fogalmazza meg:
– A legtöbben sajnos manapság leginkább a pénzszerzés teljesítményét tisztelik, a tudásét legföljebb abban az esetben, ha jólétet eredményez. Azon veszem észre magam, hogy egyre kevesebb társammal tudok elbeszélgetni egy jó filmről, könyvről vagy bármiről, aminek az általános vélekedés szerint nincs kézzelfogható haszna.
A közvélemény az elit iskolák közé sorolja a Dugonics András piarista gimnáziumot. Szigorú rend és fegyelem uralkodik az alma materben, a nagy tekintélyű szerzetes tanár, Szegő József, aki fizikát és matematikát tanít, mégis megállíthatatlannak tartja az eldurvulás folyamatát, amelynek gyökereit nem is napjaink valóságában keresi.
– Már az „átkosban” elkezdődött a bunkósodás, amikor a kommunizmus tudatosan szétzilálta az erkölcsi értékrendet, a családot és a kultúrát. Erre erősített rá a fogyasztói társadalom, amely szeretné elérni, hogy azt vegyük, amit ő akar. A bunkóságban az a káros és félelmetes, hogy érzéketlenné tesz a finomságok iránt, pedig azokban van az élet lényege. A neves közgazdász, Schumacher így fogalmaz: a kicsi a szép. Ha nem figyelünk a kicsire, az összes emberi kapcsolatból kikopik a szépség – figyelmeztet a pap tanár. – A hangerő nem erő, de pusztít. Hatása a gyereknél gyakran úgy nyilvánul meg, hogy ha valamiben „nagy” akar lenni, ezt úgy érheti el, hogy társait, barátait leharsogja. Tanítványaim figyelmét ezért mindig arra hívom fel, hogy az érzékenységből tud kinőni egy új barátság, az új világ és az új társadalom. Ezért kell figyelni a másik fél rezdüléseire. Óriási az iskola felelőssége, helyre kell állítani az együttműködést a családokkal, és ez nem könnyű, mert nem biztos, hogy a család mindig azt akarja, amit az iskola.
A szegedi gyermekklinika szakpszichológusához, Szalma Ibolyához tömegesen fordulnak panasszal olyan szülők, akiknek lelki beteg lett a gyermekük. Rendszerint az anya a lányával vagy fiával keresi fel a szakembert, aki így belelát a családok intim világába is.
– Nem értek egyet azzal a felfogással, amelyet gyakran hangoztatnak, hogy csak az újgazdagok terjesztik a bunkóságot. Általános a kórállapot. Az újgazdagoknál a gyerek otthon azt látja, aki előrehalad, azt nem lehet eltaposni, és csak azt nem tudják letiporni, aki gátlástalan. Ez a tulajdonság átsugárzik a gyerekre is, főleg akkor, amikor a férj és a feleség egymáson is átgázol, mert ez szintén gyakori. Felfigyeltem arra is, ha a diák az iskolában nem felel meg az elvárásoknak, agresszívabb lesz. A bunkósodás nemcsak a modortalanságot, hanem a törvényen kívüli életformát is jelenti: a bunkó csak annyira érzi jól magát, ahogy a betörő is.
Balogh Tibor professzor – aki több magyar egyetemen is tanít filozófiát, pszichológiát – ugyancsak írt tanulmányt a bunkósodásról. Társadalmi devianciának tartja, és úgy határozza meg, mint olyan magatartást, amely eltér az írott és íratlan szabályoktól. Valójában nem más, mint az élet könnyedebb, felületesebb kezelése, egy új norma szerinti viselkedés, amely kiskaput nyit az értékek nélküli élethez. Nemcsak a nyelvi igénytelenségben nyilvánul meg: szerinte a bunkóság szinte jelképévé vált a könnyű érvényesülésnek.
– A legtöbb ember sikerre vágyik. Ennek általában két útja lehet: az egyik nehezebb, mert sok munkával, szenvedéssel jár együtt. Ez általánosan elfogadott, mert a civilizáció normái szerint működik. A másik út könnyebb, ugyanis ügyeskedéssel is el lehet érni a sikert. A bunkóságnak ez a legveszélyesebb válfaja – mondja a professzor. – Nem biztos, hogy aki ezen az úton jár, jól érzi magát a bőrében, mert a lelke mélyén tisztában van azzal, hogy a sikere mögött nincs teljesítmény.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
