Befektetési alapok: kockázatok nélkül

Inflációt lényegesen meghaladó nyereséget vagy éppen húsz százalék körüli veszteséget is elérhetett az előző tizenkét hónapban az a befektető, aki befektetési alapokban tartotta a pénzét. Szakértők szerint a következő évek egyik legdinamikusabban fejlődő terméke lehet a befektetési alap.

Számos nemzetközi példa igazolja, hogy a lakossági megtakarítási formák között a következő években a legnagyobb növekedési potenciállal a befektetési alapok piaca bír. Az európai polgárok országuk GDP-jének átlagosan a felét tartják befektetési jegyekben. Az USA-ban ez az arány megközelíti a hetven százalékot. Idehaza a befektetési alapokban a GDP alig több mint öt százalékát tartják a befektetők. Tíz év alatt fokozatosan nőtt e konstrukció népszerűsége. A harmadik negyedévben megtorpant ugyan ennek a viszonylag fiatal termékcsoportnak a növekedése, de az alapkezelők új konstrukciókkal adnak mind árnyaltabb lehetőségeket arra, hogy mindenki a kockázatviselő képességének megfelelő konstrukciót választhassa.

Új termékek

A ma leginkább népszerű nyílt végű befektetési alapok a kilencvenes évek közepén, elsősorban az adózási rendszerben rejlő előnyök miatt váltak kedveltté. A befektetők számára a nyílt végű alapok a lehető legnagyobb rugalmasságot adják, hiszen a befektetési jegyek által képviselt vagyon értékét az alapkezelők naponta számítják és közzéteszik. A jegyek tulajdonosai ezen az értéken adhatják és vehetik a forgalmazóknál a befektetési jegyeiket. Ez gyakorlatilag megegyezik a látra szóló bankbetét rugalmasságával, de elhanyagolható kockázat mellett annál nagyobb hozamot érhetünk el.
A gyors visszaválthatóság mellett nem kevésbé lényeges előny, hogy a befektetési jegyek vételi és eladási jutaléka sokkal kisebb, mint egy hagyományos ingatlanügyleté. A befektetési jegyeknél felmerülő költségek a közvetlen részvénybefektetéseknél is kedvezőbb árúak, hiszen a hazai brókerek közül a legolcsóbb negyed százalékért, a többség fél-egy százalékért bonyolít le egy-egy eladást vagy vételt, míg a befektetési jegyeket néhány száz forintos díjak mellett adhatjuk-vehetjük. Mindezek mellett nem elhanyagolható, hogy a befektető által kiválasztott piacon szakértő portfóliómenedzserek kezelik a rájuk bízott vagyont, azaz különösebb hozzáértést és naprakész figyelmet nem igényel ez a konstrukció. Követve a fejlett piacok kínálatát, idehaza is egyre szélesebb a befektetési jegyek választéka.
Amikor a hazai részvénypiac megtorpant, jó hátszelet kaptak a külföldi instrumentumokba fektető alapok. Előbb ezek is a hazai piacon kialakult sémákat követték, de a verseny és a piaci körülmények megváltozása e téren is váltást kényszerített ki. Az alapkezelők viszonylag magas száma miatt minden lehetséges módon kénytelenek csökkenteni költségeiket. A gazdaságos méretnagyság ma már harminc-negyven milliárd forint egy versenyképes alap esetében. A szakemberek a tőke koncentrálására számos módozatot dolgoztak ki. A külföldi instrumentumok gazdaságos elérhetőségét úgynevezett tüköralapok garantálják. A hazai alapkezelő kiválaszt egy sikeres külföldi terméket, és leképezi a portfólióját. Így viszonylag egyszerű módon kínálhatják a magyar befektetőknek a legnagyobb nemzetközi sikert elérő alapok teljesítményével megegyező hozamú konstrukciót. Az idei év újdonsága pedig az úgynevezett alapok alapja, amikor a menedzser nem tesz mást, mint mixel néhány más alap jegyeiből egy új konstrukciót.
További újítást kényszerített ki a forint felértékelődése. A deviza-alapú termékekre alapozott konstrukciók elterjedését a forint árfolyamának megerősödése követte. A külföldön elért hozamot vagy annak nagyobb részét felemésztette a dollárról vagy euróról való visszaváltás. Azért, hogy továbbra is megtartsák a nemzetközi piacok iránti érdeklődést az alapkezelők, átvették az európai országokban már népszerű, tőkegarantált alapok sémáját. Öt éve „fedezték fel” Nyugat-Európában ennek a konstrukciónak a vonzerejét, s azóta több mint 4600 milliárd eurót gyűjtöttek ezek az alapok. A klasszikus szabály itt nem érvényes, hiszen alacsony kockázat mellett kínálnak a piaci átlagot meghaladó hozamot. Ezt úgy érik el, hogy a befektetők pénzét kockázatmentes állampapírokban tartják, ugyanakkor részvényopciókkal várják a tőzsdei fellendülést, s amikor lehetőség nyílik rá, realizálják a részvénypiacon elérhető extraprofitot.

Konszolidáció

Követve a brókercégek piacának konszolidációját, megindult az alapkezelők piacán is a mozgás. A gazdaságos méretnagyságot elérni nem tudó alapokat vagy fel kellett számolni, vagy beolvasztani más, jól működő alapokba. Az idén mindkét megoldásra volt példa. Volt olyan külföldi és hazai tulajdonú alapkezelő, amely megszüntette tevékenységét, voltak, amelyek specializálódtak. Az Union Investment Alapkezelő, valamint a Dunainvest alapkezelője kivonult a piacról, termékeik beolvadtak a Concorde, illetve az Erste alapjaiba. A gazdaságos méretnagyság a koncentrációt kényszerítette ki, ugyanakkor a befektetőknek minden szolgáltató a lehető legteljesebb kínálatot szeretné felvonultatni, s ezért a versenytársak együttműködésre kényszerülnek. Az első lépés már korábban megtörtént, amikor a Concorde megkezdte más alapkezelők befektetési jegyeinek forgalmazását.

Nyitott piac

Korábban a devizaliberalizáció lehetőséget teremtett a külföldi alapkezelőknek is, hogy idehaza közvetlenül kínálják termékeiket. Az idén a gyakorlatban is megjelent a külföldi konkurencia. Elsőként a Credit Suisse alapkezelője jelent meg közvetlenül a magyar piacon, együttműködve a Citibankkal. Ez a termék költségesebb, ezért a forgalmazó egymillió forintban határozta meg a legkisebb vásárolható mennyiséget, s a vételi jutalék is magasabb a hazai alapoknál ismert díjaknál. Bizonyosan ezek a konstrukciók is kedveltté válnak, noha a befektetőknek érdemes tudniuk, hogy a külföldi alapkezelők termékeire a Befektetővédelmi Alap biztosítása nem terjed ki.