Bélyegalbum

Amint hallom, Kínában nagyon szeretnek bélyeget gyűjteni, már az elemi iskolákban is tantárgy a bélyeggyűjtés, olykor dolgozatot is kell írni a témakörről. Aki nem ismeri fel Mao elvtársat az ötjüanos bélyegen, ki van rúgva a közoktatásból, plusz tornából is felmentik.
Kínában nem szórakoznak a világ alapdolgaival kapcsolatban. Vagy felismered Maót, vagy téged felejtenek el. Ez egyébként az egyedfejlődés rendje, aki tud, az tud, a férgese meg magára vessen.
Nálunk nem annyira gyűjtik a bélyeget, helyette rásütik inkább a másikra. Hogy te rasszista vagy, antiszemita, hermafrodita és felforgató elem. Ezt ugyan így nem lehet belebiggyeszteni az albumba, a filatélia sem foglalkozik vele, arra viszont igen alkalmas, hogy botrányt okozzunk, haragot gerjesszünk, illetve alkalmat teremtsünk a másik szüleinek molesztálására.
Bélyeggyűjtés az élet. Ki Ifni állam lestemplizett ereklyéire szakosodik, ki arra, hogy bebizonyítsa, Csurka István jobboldali bűnöző (ez is stempli), Kövér László pedig bakonyi betyár, mindkettőnek kijár a kötél…
Nekem nem igazán szimpatikus ez az egész bélyegtéma. Ha tehetném, meghagynám a posta hatáskörében, ők értik igazán, a stempli is az ő kezükben van, ne szóljunk bele a munkájukba.
Ne menjünk itt bele Kína bélyegpolitikai viszonyaiba, megvan szegényeknek a maguk baja, sűrűn kiönt a Sárga-folyó, a nagy falat is tatarozni kéne lassan, hogy a hongkongi gazdasági ellentmondásokról ne is beszéljek.
Gyűjteni, de nem sütni a bélyeget! Sütni a kenyeret kell. Kínában még többet kellene. Nálunk meg olyat, mint régen.