Böllérvilág tragikus disznósorssal

Csípős, hideg hajnalra ébredt Kiskunfélegyházán a Rácz család. A ház asszonya, Terike a konyhában sürög-forog, míg Sándor a disznóvágásra érkező rokonok férfi tagjait várja az udvaron. Fél ötöt mutat az óra. Már legurította első pálinkáját. Bolond az időjárás, december végére felengedett a fagy a Kiskunság szívében. A konyhában a kutyaugatásra lefőtt a kávé is. Legelőször Jóska, Sándor húgának a férje érkezett egyetemista fiával. Jóska lesz a böllér. Már vagy húsz éve szúrja telente a disznót. Számát maga sem tudja, csak azt, hogy kezdi megtanulni a szúrás mesterségét. Talán egyike az utolsóknak. Míg a konyhában a kávét ittuk, megérkezett Sándor veje, a nagydarab Bandi, aki amúgy vagyonőrként dolgozik egy kecskeméti vállalatnál. Az asztalra kikerülnek az apró pálinkáspoharak, az erős barack, a törköly, az unikum, s némi savanyú homoki bor, amelyet Sándor valamelyik komájától hozott. A kutya újra ugat. – Na, hun van az a disznyó?! – toppan be az ajtón egy jókedvű, hatalmas ember, Sándor nevelt lányának veje, Gyula. Odakint a kalodában remegve várja szomorú sorsát egy fehér színű, 165 kilós koca. – Ahhoz képest szép tiszta állat – jegyzem meg. – Háztól vettük egy ismerőstől – adja a választ Sándor, míg a férfiak megpróbálják kicibálni az állatot a vasketrecből. Elöl a fülét húzzák, hátul a farkát fogják, s úgy tolják kifelé a védekezésbe belemerevedett állatot. Visít az istenadta, ahogy a torkán kifér. A kutyák rosszat sejtve hallgatnak. Jóska kötelet hurkol a koca első lábára, majd egy ügyes mozdulattal elfektetik a rúgkapáló állatot. Négyen fogják le. A kés észrevétlen siklik a bőr alatt, s a vér a nyakhoz tartott tálba bugyog. Félórát fektetik így, miközben a feltétlen reflexek hatására vérével együtt húgyhólyagját is üríti az állat. Gyula lábára. Ez az esemény azután csípős megjegyzéseknek kitéve végigkíséri a testes ember egész napját.
– Mondtam Terikének, hogy ne sajnálja az állatot! – jegyzi meg már pörkölés közben a borostás arcú Jóska. – Alig akart kimúlni. Esküszöm, nem jövök többet! – fakad ki az amúgy csendes ember, kinek később a nap folyamán szavát se hallani. Csak a keze jár.
A hatályban lévő állatvédelmi törvény szerint nem lenne szabad még a háznál vágásra szánt állatokat sem szúrni. A jogszabály a fájdalommentes vágást írja elő. Legtöbben ma már elektromosan kábítják, hentespisztollyal lövik a malacot, mielőtt kieresztenék a vérét. De nem ellenőrzi senki a házi vágást. Maximum a szomszéd jelenthetné fel a szabálytalankodót, de akkor biztos elmaradna az az évi kóstoló.
Hajnalodik, mire a kaparókésekkel a szőrétől s a felső hámrétegtől megszabadított, tisztára mosott, hátára fektetett állat aranysárgára pörkölt bőrébe belevág a kés. A fej után lekerülnek a sonkák, majd a mellkast és a hasat felvágva a belső szervek. – Ezek mehetnek az abalébe – pakolja ki Sándornak a szívet s a májat Jóska. A láthatár fölé emelkedő nappal együtt az asszonyok is megérkeznek, s odabent megindul a terefere. Megbeszélik, ki mit csináljon. A bélnek ki kell készíteni a széles lavórt, Gyula csontozza ki a sonkákat, addig Terike megcsinálja a reggelit, ami az ilyenkor szokásos hagymás sült velő és sült hús kenyérrel, mustárral. Tavalyról maradt egy kis hurka, kolbász. Az is a tálcára kerül.
Gyula magángazda volt a rendszerváltozás után, most fájlalja, hogy nincs hiteles kisgazda politikai érdekképviselet. – Torgyán elvitte, amit nekünk szántak, de Kovácsékkal az unióban elveszik a föld is. Az se lesz a miénk, amin járunk! – tör ki öblös hangján belőle a harag. – Állítólag ezt se lehet majd csinálni, pedig a kispénzű emberek nem fognak a plazákban vásárolni. Az a baj, hogy nincs semmi információnk az unióról. Ezek azt hiszik, hogy ha a család felnevel majd egy disznót, akkor azt elviszi a vágóhídra vagy a henteshez? Elveszik a haszon! Így olcsóbb is, és úgy készítjük, ahogy mi szeretjük.
– Én mondom nektek, a Kádár alatt jobban megvoltunk – veszi át a szót Sándor ölében unokájával, a kicsi Bandival. Sándor a nyolc testvér közül a legmagasabbra vitte. Katona volt, főtörzszászlós. A többiek örültek, ha szakmát tanulhattak. A fiatalok legyintenek. – Oszt’ mi volt jobb, öreg?! Akkor se azt csináltad, amit te akartál! Csak szolgának tartottak a kommunisták, miközben szétlopták az országot! – szól ellent Gyula, s leteszi a kést.
Az udvaron Jóska könyékig túr az állatba. Veszi ki a belet, amit egy tisztára mosott műanyag kádba fordítanak. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire ügyelnek a tisztaságra. A konyhában se látni vért, se húscafatokat. A hús lemosva, a taposókövet negyedóránként feltörlik. A kések frissen élezve csillognak.
– Persze hogy vigyázunk! Így csinálta mindig is a magunkfajta szegény nép. Sok munkánk van a disznó árában, nem pazarolhatunk – mondja Terike, aki a fő összekötő a konyha és a belet mosó asszonyok között. Már fordul is tova.
Mire a nap feljön, a távolból malacvisítás hallatszik. Valahol egy másik családnál szintén vágnak. – Ilyenkor van az ideje – pihen meg egy cigaretta mellett Jóska. – Apáméknál annak idején nem volt hűtőláda – Jóskáék tízen voltak testvérek egy Gátér közeli tanyán. – Mire a disznó meghízik, bejön a hideg is. Így tavaszig nyersen is el lehet tárolni a húst. Persze besózva. Húsvétra meg úgyis csak a füstölt marad. Ma persze akár nyáron is vághatunk. Míg a tanyán éltünk, olykor vágtunk is a rokonoknak a fiammal.
Kora délutánra már a hurkát töltik, a piros kolbász felakasztva vár a kamrában. Az asszonyok idegesek, hogy kevés a bél. – Régen nem ilyen disznók voltak ám! Vágtunk mi 350 kilósat is. Alig bírt négy lábra állni. Annak volt bele rendesen – jegyzi meg a böllér, s az öregek fátyolos arccal révednek a múltba.

A házi vágás az EU-ban a múlté lehet. Az Európai Unióban közfogyasztásba csak ellenőrzött élelmiszer kerülhet ki. Ma itthon ötmillió sertés és 1500 vágóhíd van. Példának okáért Dániában 15 millió az állatok száma, de ott csak három vágóhíd üzemel. Dániában nincs házi vágás – magyarázza Fricska Nagy János kiskunfélegyházi agrárszakember. Szerinte a csatlakozás után hosszú távon étkezési célra csak ellenőrzött élelmiszer kerülhet ki. Az kérdéses, hogy a családi vágás közfogyasztásnak minősül-e. Véleménye szerint saját szükségletre nem fogják megtiltani a házi vágást, de idővel ez a magyar sajátosság is eltűnik.