Az idei év utolsó negyedében az előzőeknél mintegy 20 százalékkal több – összesen 227 – panasz érkezett az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) panaszbizottságához. A beadványok összetételére jellemző, hogy 20–30 százalékuk kötődik a valóságshow-k valamelyikéhez, és csupán nyolc az önkormányzati választások kampányához. B. Szabó Gábor, a panaszbizottság leköszönő, soros elnöke a múlt héten úgy fogalmazott: egyfajta társadalmi közfelháborodást váltottak ki a valóságshow-kban látható, hallható pornográf megnyilvánulások.
A panaszos ügyekkel kapcsolatban több szankciót is alkalmazott a médiatestület, de szinte eredmény nélkül. Mindössze egyszer sötétült el az RTL Klub képernyője, akkor is csupán azért, mert péntek délután hozott döntést a testület, így a csatornának nem volt lehetősége fellebbezni a bíróságnál, mivel már senki nem volt a hivatalban.
Mindenesetre tény, hogy a panaszbizottság döntéseit szinte automatikusan megfellebbezik a kifogásolt műsorok szolgáltatói. Hogy a műsorkészítők mennyire veszik komolyan a grémium döntéseit, azt jelzi Sváby Andrásnak, a Tv 2 műsorvezetőjének egy internetes magazinban megjelent kijelentése: „Nem is gondolnád, mennyi bérfeljelentő van, aki a műsorok után egyből az ORTT-hez rohan. Ilyenkor aztán jön a levél, hogy ennyi és ennyi millió forintot kellene fizetnünk. Az ügy bíróság elé kerül, amelyek általában nem találják helyesnek az ORTT döntését. Én nagyon jókat kacagok ezen a huzavonán, szinte már élvezem is, hogy perelgetnek.”
Az Országos Rádió- és Televíziótestület panaszbizottsága a magyar államigazgatás sajátos szervezete. A 21 fős testületet az ORTT-tagok jelölik, és egy alkufolyamat eredményeként kapják meg mandátumukat. A tagok nem lehetnek köztisztviselők, és nem kell hogy jártasak legyenek a média világában. Ennek ellenére általában sajtó- vagy egyéb médiatapasztalatokkal rendelkező jelöltek szoktak bekerülni a testületbe.
A beérkező panaszok alapján a soros elnök dönt, hogy tárgyalásra tűzi-e az ügyet, amelyről egy háromtagú eljárótanács hoz határozatot.
– A panaszbizottság egyfajta társadalmi érdekképviselet – mondja B. Szabó Gábor. – Szerencsés megoldás, hogy nem köztisztviselők alkotják, mert akkor túlságosan bürokratizált lenne.
A panaszbizottság a médiatörvény és az ORTT által jóváhagyott saját eljárási rendje alapján működik. A soros elnök szerint a törvény hiányosságai, illetve tartalma miatt a panaszbizottság hatásköre nem elég nagy.
Panaszt kétféle ügyben lehet benyújtani. Egyrészt a tájékoztatás kiegyensúlyozatlansága vagy nem tárgyszerű volta miatt – amire elsősorban a politikai műsorok esetében akad példa –, másrészt pedig egyéb, a médiatörvényt sértő esetekben. A képernyő előtt háborgó, majd tollat ragadó nézők közül azonban kevesen tudják, hogy a médiatörvény pártpolitikai kiegyensúlyozatlanság esetén kirekeszti őket az érintettség köréből, ezért állampolgárként nem élhetnek kifogással a szerintük nem kiegyensúlyozott vagy nem tárgyilagos hírműsor ellen. Panaszt ugyanis csak az érintett(ek) tehet(nek), azaz például a politikai párt(ok). A panaszok döntő többségét ugyanakkor még mindig magánszemélyek nyújtják be, és mindmáig feltűnően alacsony a politikai pártok, azok képviselői vagy a társadalmi szervezetek által benyújtott kifogások száma.
B. Szabó Gábor szerint a törvény esetleges módosítása esetén az lenne kívánatos, ha az Országgyűlés eltörölné vagy legalább bővítené az érintettség kategóriáját. (Arra a kérdésre, hogy jogi megfontolásból szűkíti-e a törvény az érintettséget, a panaszbizottság soros elnöke úgy válaszolt, hogy a törvény megalkotásakor „ennek inkább politikai okai lehettek”.)
A soros elnök új jelenségként említette, hogy megjelentek a szervezett médiafigyelő civil kezdeményezések, amelyek jelentős hányada egy viszonylag jól körülhatárolható politikai nézetrendszerhez – a jobboldalhoz – köthető. B. Szabó Gábor úgy látja, a civil kontroll jótékony hatással lehet a médiára. A panaszokból jól látszik, hogy már most is többfős, szervezett médiafigyelő „hálózat” jött létre, amelynek tagjai egymással egyeztetve, éberen őrködnek a pártatlanság és a tárgyilagosság felett. A legtöbb beadványt azonban – épp az érintettség hiánya miatt – a testület kénytelen elutasítani. Ha a panaszbizottság mégis tárgyalja az ügyet, és helyt ad a panasznak, akkor sem egyszerű a helyzet, mert a műsorszolgáltató rendszerint fellebbez a másodfokon eljáró ORTT-hez, annak elmarasztaló határozata esetén pedig bírósághoz fordul. Egy ilyen per pedig rendszerint csak hosszú hónapok, esetleg évek múlva zárul le jogerős ítélettel, amikor már senki sem emlékszik az ügyre, noha a médiában az azonnaliságnak döntő szerepe lenne, hiszen ez meggátolná a folyamatos törvénysértést.
– Talán nem lenne túl merész ötlet, ha a kiegyensúlyozatlansági panaszok elbírálása is kikerülne az államigazgatási hatáskörből, és a panaszbizottság határozata ellen nem lehetne jogorvoslattal élni, mint ahogy a panaszbizottság egyéb ügyekben hozott döntéseivel szemben sincs helye fellebbezésnek – javasolja B. Szabó Gábor.
Ebben ugyan benne rejlik a hibázás lehetősége, de a testület hatékonyabban tudna működni. A büntetések ugyanis nem elrettentőek. A bírságot a tévétársaságok zsebből kifizetik, a képernyő-elsötétítés időtartama pedig túl rövid ahhoz, hogy a csatorna ne legyen visszaeső, ráadásul a testület így megfoszthatja a nézőket kedvenc műsoruktól is.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
