Előre hozva

Ismét felmerült Medgyessy Péter kormány közeli agyában az előre hozott választás víziója. Maga a jelenség is meglepő, a miniszterelnök ritkán kerül olyan kényelmetlen helyzetbe, mint Hamlet királyfi, ki érintettként maga is úgy vélekedett, hogy az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti, ami már csak azért is visszás állapot egy politikus számára, mert ily kétkedés által sok nagyszerű, fontos merény kifordul medriből, s elveszti tett nevét.
Az előre hozott választás gondolata nem először betegíti halványra a kormányfőt. Medgyessy Péter annak idején az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás hetekig húzódó vitájában mondta el fenyegető hangon, hogy hát izé, a szükséges érdemi pontosításokat Kovács László végezte el, aki az uniós csatlakozást megelőző, feltételezett választásokat akkor a „végső megoldásnak” nevezte, amennyiben nem tudnak megállapodni a Fidesszel az alkotmánymódosítás részleteiben.
Időközben azonban megállapodtak. Erre megint előkerül a téma, most az uniós csatlakozás utánra áthangszerelve. A külügyminiszter, aki egyben az MSZP elnöke is, úgy fogalmazott, hogy az EU-csatlakozás után új korszak kezdődik hazánk életében, és esetleg érdemes lenne új felhatalmazást kérni a választóktól. A helyzetet súlyosbítja, hogy Kovács László szerint a kérdéssel „jelenleg sem a kormány, sem pedig az MSZP vezetése nem foglalkozik”. Ha ő ezt hangsúlyozza, akkor ennek a fele sem tréfa. Akkor itt folynak az előkészületek.
Kérdés, hogy miért. Egy előre hozott választás abban hasonlít a nem előre hozott verzióra, hogy el lehet veszíteni, és meg lehet nyerni. Ha 2004-ben lennének ilyen választások, akkor az MSZP két biztos évet kockáztatna négy bizonytalanért. Aki hatalmi helyzetben előre hozott választásokat emleget, mindenféle koalíciós válság vagy egyéb kényszer híján, az magától értetődően hisz a győzelemben. Az MSZP tehát úgy véli, hogy 2004-ben bizonyosan győzne, s ezzel kormányzati pozícióban töltött évei számát hat évre nyújtaná meg. De miért nem nyolcra? Miért vélik úgy a szocialisták, hogy 2004-ben sokkal jobbak az esélyeik, mint 2006-ban? Mitől tartanak a 2004-től 2006-ig terjedő periódusban?
Alighanem az igazság, esetükben, hosszúra nyúló pillanatától. A koalíció satuba szorult, a csavar mindennap fordul egyet. Kezdeti iramuk ugyan nem tart ki 2004 közepéig, de a csatlakozási szerződés aláírása bizonyosan új erőt ad nekik. 2004 nyarán még vehetnek egy nagy lendületet. Szükségük lenne rá, mert az elmúlt fél évben gyakorlatilag mindent tönkretettek, amihez hozzáértek. Az Orbán-kormány idején felgyűlt tartalékokat felélték, a magyar társadalmat az uniós csatlakozásra felkészíteni szánt programokat leállították, jövő évi költségvetésüket már ők sem gondolják tarthatónak, az Európai Unió képviselői pedig lelökték őket a kerekasztalról, követeléseik jó részével együtt. Itt jövőre baj lesz. A csatlakozás előtti utolsó évben vélhetően válságmenedzselésre lesz szükség. Ez a lehető legrosszabb időpont hazánk számára. Abban a bizonyos 2004-től 2006-ig terjedő periódusban az eddigi munkásságukkal vízvonalig lerombolt gazdaság állapotából fakadó negatív következmények és az EU-tagság kezdeti, ám óhatatlanul kiábrándulást okozó szakasza együttesen hatnak majd kedvenc lakosságukra. Ezt náluk senki jobban nem tudja.
Ezért minden önkínzás, ének. Ha Ron Werber már göngyöli ki a kottát, ezért teszi. A nagy tetszésre való tekintettel ismét műsorra tűzik a rágalomáriát.