„Előre kell menekülni”

Villányban, az ország talán legjobb bortermő helyén a leghíresebb gazdák sem tudnák eldönteni maguk közt a rangsort, hát még a kívülállók. Legendás nevek, évjáratok és borok forognak a műértők körében – Bock, Tiffán, Gere, Günzer, Jekl; 1995, 1997, 2000 –, ember legyen a talpán, aki ezen a szinten rangsorolni merné őket. Gere Attilától, aki már 1994-ben elnyerte Az év bortermelője címet, azt kérdeztük, mitől mások az ő borai, mint a többi villányi „ászé”.

Ludwig Emil
2002. 12. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az, hogy milyen lesz végül a bor, már a szőlőskertben eldől. Az érett gyümölcs szép ízei, a bársonyossága, a szemek nedvességtartalma eleve meghatározza, milyen bor lesz majd belőle. Természetesen az évjárattól is nagyban függ az eredmény, de a lényeg, hogy a borász önmagának csinálja a bort, a saját ízlése szerint kóstolgatja, alakítgatja. Mindenkinek megvan a saját ízlésvilága, egyéni elképzelése, hogy mit tart igazán kedvesnek, lágynak, hosszan tartó íznek, s e szerint próbálja a lehető legjobbat kihozni belőle. Nekem a legkedvesebbek a Kopár-dűlőben termő fajták, azokból is a negyven százalék merlot-ból és a harminc-harminc százalék cabernet sauvignonból, illetve cabernet francból álló cuvéem, amely a már ismert Kopár nevet viseli.
Sok függ az adott évjárattól. Az utóbbi időben a páratlan évek voltak igazán nagyok, az 1997-es, 1999-es esztendő terméséből kitűnő borok lettek, de például az 1998-as szőlőből nem is készítettem el a Kopárt, mert nem érte el az általam megkívánt minőséget. A 2000. év ellenben egészen egyedülállóan jó termést hozott, nagy évnek számít a tavalyi is, s az idei termés minősége is kiváló, de a menynyisége elmarad a megszokottól. A dűlőnként átlag 5400 tőkéről most 25 hektoliter bort tudtunk leszüretelni az amúgy 35 hektó helyett.
– Ebben a mostani, mondhatni történelmi pillanatban, amikor úgy tűnik, eldőlt az európai közösséghez történő csatlakozásunk, magyar bortermelőként hogyan látja a jövőt? Nem tart attól, hogy e hatalmas piacon jókora előnyt élvező francia, olasz és más világhírű borok mellett hátrányba kerülhetnek a legjobb hazai boraink is?
– Én nem félek az uniótól. Meggyőződésem, hogy a boraink minőségét és árát illetően mi már versenyképesek vagyunk. A villányi borok, köztük a mieink az elmúlt évek során kivívták maguknak a nemzetközi tekintélyt, egy ideje már a piaci áraink is tükrözik ezt. Egyáltalán nem vagyunk már „olcsójánosok”. Az árversenyben is csak azért vagyunk egyelőre előnyösebb helyzetben, mint a nyugati – francia, olasz – konkurencia, mert a mi munkabéreink el vannak maradva az ottaniaktól. Messzi vannak az unió átlagától, de már közelebb, mint azelőtt, és ha ez a jövőben változik is, a megbízható minőségünkkel és meglévő üzleti kapcsolataink révén továbbra is meg tudjuk őrizni az elért piaci pozíciónkat.
Második éve egy francia borász is dolgozik a Gere-pincészetben. A legfontosabb tennivalónk, hogy a csatlakozásig még rendelkezésünkre álló utolsó esztendőben, 2003-ban bevonjunk a termelésbe annyi földet, amennyit csak lehet, mert 2004-től életbe lép a korlátozás, és az akkori termőterület alapján fogják rögzíteni a végleges kvótát. A mi családi gazdaságunk birtokában lévő 40 hektárból ez idő szerint 26 hektár termő szőlő, a többi 14 hektárnyi terület részben telepítés alatt van, a többin – a Fekete-hegyen, az Ördögárokban és a Konkoly-dűlőben – rekultiváció folyik, éppen az elmondott ok miatt. Előre kell menekülnünk, más lehetőségünk nincs. Igyekeznünk kell a hátralévő időben elérni a lehető legkedvezőbb pozíciókat a csatlakozásra. Már stabilan beálltunk a hektáronkénti 35 hektoliteres termelésre, három hete készült el a vadonatúj feldolgozóüzemünk, a hozzá tartozó pincével, palackozóval és raktárral. Nyugodtan mondhatom, hogy minden részében és technológiájában világszínvonalú. Eddig elért külföldi sikereink megfelelő hírnevet szereztek a nevünkkel jelzett boroknak.

Gere Attila eredetileg erdésznek készült, régi villányi boroscsaládba nősülve lett maga is szőlész-borász. 1992-ben másfél hektáron kezdte a szőlőművelést, főleg Kékoportót termelt. Franz Weningerrel alapított közös cége által kerültek borai a nemzetközi piacra, ahol hamar elismerést vívtak ki. Számtalan díjat és elismerést nyert. A Gere család pincészetéből főként egyedi fajták és cuvéek – cabernet, merlot, a Cuvée Főnix, a Kopár- és a Selection-sorozat – kerülnek ki, de szem előtt tartják a Kékoportó megfelelő mennyiségű termesztését: három hektáron telepítették újra ezt a villányi ősfajtát. (Forrás: Laposa–Dékány: Villány, Bp. 2001.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.