Felelős döntés

Tipikusan az olyan kérdések közé tartozik a magyar harcoló alakulat afganisztáni missziójára vonatkozó javaslat, amelyekre korántsem magától értetődő a támogató vagy elutasító válasz. Nyilvánvaló, hogy Magyarországnak NATO-tagként és az Egyesült Államok szövetségeseként a szép szavakon túl a gyakorlatban is ki kell vennie a részét az erejét nap mint nap demonstráló nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemből. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy konkrét felkérés esetén hazánknak ne lenne mozgástere, s az ésszerű döntés meghozatala előtt ne mérlegelhetné saját, olykor a szövetségesek által hangoztatottaktól eltérő szempontjait.
A honvédelmi miniszter azzal érvelt a felkérés elfogadása mellett, hogy nem lehet kibújni a NATO-tagsággal vállalt kötelezettségek alól. Ez természetesen igaz, csakhogy a mostani felkérés elutasítása nem egyenlő e kötelezettségek megszegésével. 2001. szeptember 11. után Orbán Viktor az elsők között nyilvánította ki, hogy az Amerikát ért borzalmas terrortámadás a NATO egészét érő agressziónak tekinthető, így, elsőként a történelemben, alkalmazható a washingtoni szerződés híres ötödik cikkelye. Amerika azonban nem vette igénybe a NATO segítségét, az Afganisztán ellen indított háború nem a szövetség akciója, ráadásul a magyarok által felajánlott egészségügyi alakulat térségbe küldésétől is eltekintettek.
Hazánk tehát a napirenden lévő, rendkívül költségigényes javaslattól eltérő módon is kinyilváníthatja szövetségesi elkötelezettségét, így például nem harcoló alakulat újbóli felajánlásával vagy a balkáni szerepvállalás erősítésével. Az optimális megoldást e kényes terepen azonban csak egy olyan kormány találhatja meg, amelynek világos elképzelése van a nemzeti érdekekről, s nincs kompenzációs kényszerrel megverve. Hagyjuk most a kommunistázást: ha a kompenzációs kényszer okát keressük, elég az 1999-es koszovói NATO-akcióra visszaemlékezni. Akkor az MSZP megkezdte a kihátrálást az Orbán-kormány mögül, Brüsszelben és Washingtonban néhányan még biztosan emlékeznek a jelenlegi honvédelmi és külügyminiszter akkori nyilatkozataira. Az előző ciklusban a bizalom hiányára hivatkozva utasította el a baloldali ellenzék a NATO által sürgetett, a csapatmozgások engedélyezésekor a kormánynak nagyobb mozgásteret biztosító alkotmánymódosítást. Vajon milyen gesztusokat tett a Medgyessy-kormány az ellenzéknek, hogy megteremtse az ilyen horderejű döntések támogatásához szükséges bizalmat? Talán ennek jegyében igyekezett a kormány lejáratni elődjét és a magyar honvédséget bel- és külföldön egyaránt, ezért antiszemitázott Juhász Ferenc, ezért olyan botrányos a kormányzati kommunikáció az afganisztáni misszió és a taszári „nyelviskola” ügyében?
A Fidesz-frakció tegnap maratoni ülésen határozott a felkérés elutasításáról; ezek után nincs esély arra, hogy a parlament megszavazza a magyar alakulat kiküldését. Nem nehéz megjósolni, hogy példátlan támadássorozat indul a párt ellen, amit a baloldal nemzetközi színtérre is igyekszik majd kiterjeszteni. A megszokott táncrend most azonban nehezen lesz követhető, hiszen az MDF-kártyát nem lehet kijátszani a Fidesszel szemben: a kisebbik ellenzéki párt már korábban nemet mondott a kormány javaslatára.
Vigaszként az MSZP az afgán misszióra is vonatkoztathatja most Kovács László szavait, amelyek szerint meg kell tanulnunk kicsinek lenni. Ha a Kempinski szállóban sikerült, Kabulban is menni fog.