Ígéret és valóság

Néhány napon belül másodszor kell színt vallania a szociálliberális kormánynak. Autópályaügyben szembesülniük kell a valósággal. Nem lehet többé az előző kormányt, a magyar útépítőszakmát szapulni, nincs helye több csúsztatásnak. Éles helyzetben kudarcot vall az elhitetés tudománya, a valós dolgokat nem lehet félremagyarázni, bármenynyire is megpuhították a közvéleményt. Egyrészt átadták az elmúlt két és fél évben kiváló minőségben felújított M7-es autópályát, az M3-ast, amelynek útfelülete biliárdasztal-simaságú, másrészt tegnap, a közbeszerzési pályázat eredményhirdetésekor kiderült, hogy mégsem lehet olyan olcsón gyorsforgalmi utat építeni Magyarországon, mint amivel júliusban a közvéleményt hitegették.
Bizonyára emlékezetesek az elmúlt két és fél esztendő azon epizódjai, amikor az akkori ellenzékhez tartozó politikusok vagy saját maguktól, vagy állítólagos szakértőkre hivatkozva – a média többségének hathatós támogatásával – egymást túlkiabálva hangoztatták: nem épülnek a sztrádák, s ha igen, akkor túl drágán, rossz minőségben, olyanok végzik a kivitelezést, akik nem értenek hozzá. Aztán csodák csodájára – és határidőre – előbb az M7-est, majd a Tiszán átívelő M3-ast adták át. Volt is nagy ünnep – kénytelenek voltak az eddig agyonszidott útépítő szakmát is ünnepelni –, a szívmelengető beszédekben azért el-elhangzott: az autópálya első osztályú minőségben készült el. Az összesereglett újságírók valamiért nem siettek megkérdezni: miniszter úr, hogy is van ez? Eddig azt mondták, az autópálya gyalázatos minőségben épült, most pedig, hogy önök adják át, első osztályú? Csillag Istvánhoz azonban eljutott a kérdés, ő így válaszolt: a fővállalkozók – azaz a Magyar Autópálya-építő Konzorcium (MAK) cégei – megtalálták azokat az alvállalkozókat, akik tudnak utat építeni. Valószínűleg a miniszternek elkerülte a figyelmét, vagy eddig még nem tájékoztatták, hogy a MAK-on belül a magyar útépítő- és mérnökszakma krémje dolgozott, a fővállalkozók pedig a legmodernebb gépparkkal építették, építtették az utakat – merthogy 400 vállalkozás gyarapodását is elősegítette a szakmán belül az elmúlt két és fél esztendő, s emellett a régiók is jól járnak. Aki volt autóval a Lajtán túl, az is nyugodtan elmondhatja: az autópályák minősége európai szinten is kiváló.
Talán ez vette el a kedvét a főbb döntéshozóknak attól, hogy újból megpróbálkozzanak a magyar fővállalkozókkal. A média nagy része szokatlan nyugalommal viselte, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. előminősítéses közbeszerzési pályázatán végül csak a külföldi többségi tulajdonban levő cégek jutottak révbe. Éljen a nemzeti érzelmű, a kisemberek sorsát magán viselő, a magyarság érdekeit szem előtt tartó kormány! Tegnap lehullt egy lepel, mivel eredményt hirdettek az újonnan megépítendő autópálya-szakaszokról. Kiderült ugyanis, hogy a kormány által favorizált útépítő cégek – amelyek 1994 és 1998 között is uralták a piacot – lényegesen több pénzért hajlandóak megépíteni az új sztrádákat, mint amiről eddig a közvéleményt tájékoztatták. (Júliusban ugyanis – mint emlékezetes – a kormány kiírt egy meghívásos kirakattendert, ahol demonstrálták, hogy ugyanezek a cégek mennyit tudnak az adófizetőknek megspórolni a magyar fővállalkozókhoz képest.)
Az utak tovább hosszabbodnak, bár nem lesz akkora felhajtás, mint eddig. Szemet lehet hunyni a felett is, hogy az adófizetők forintjai külföldi fővállalkozókat gyarapítanak. Holott – mint a példák is bizonyítják – utat magyarok is tudnak építeni.