Július 5-én Lepontozott politikus tanárok címmel közölt cikket Frank Zsófia, a Népszava újságírója. Az írás egy Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészről szóló, a markmyprofessor.com nevű oldalról származó névtelen kritikával indít.
A szerző szerint az oldalt azért indították, hogy „legyen egy felület, ahol a tanárok munkájáról írhatják meg a diákok a véleményüket”. Az idézett cikket elolvasva végigböngésztem, milyen vélemények születtek volt tanáraimról, természetesen azokra az évekre koncentrálva, amikor én magam is a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója voltam. Így tettem volt tanárom, doktori témavezetőm, tizenegy éve főnököm – Schmidt Mária profiljával is.
Hamar rájöttem, hogy ez a felület nem több, mint a névtelen bosszúállás platformja. Ahhoz, hogy név nélkül lehúzzam a tanárom teljesítményét, nem kell túl nagy bátorság.
Ellenben jó néhány komment mögött felismerhető a valós szándék: a sikertelen vizsga utáni frusztráció levezetése, az anonimitás védernyőjét felhasználva. Hiába, nehéz az egyetemisták élete, olykor tanulni is kell, és vannak olyan tanárok, akiknél a vizsgán vagy a szemináriumon meg kell dolgozni a jó érdemjegyért.
Ilyen egyetemi tanárom volt Schmidt Mária.
Nem volt szigorú, nem követelt teljesíthetetlent, de amit kért tőlünk, azt elvárta, hogy visszaadjuk a vizsgán. A szemináriumokon – ami ugyebár a közös munkára építő egyetemi foglalkozás, gyakorlat – elvárta, hogy mindenki aktívan vegyen részt, nem szerette, ha valaki próbálta kihúzni magát a közös munka, gondolkodás alól.
Ez a hallgatók egy része – értsd a nem éppen a legszorgalmasabb, ambiciózusabb hallgatók – között nyilván nem aratott tetszést, mivel hozzászoktak ahhoz, hogy más vizsgán vagy szemináriumon már ha megjelentek az ajtóban, eleve garantált volt a jó osztályzat.
Amikor a cikket olvastam, elgondolkodtam, hogyan írhat egy újságíró cikket név nélküli kommentárokra hivatkozva? Ennek egyáltalán mi értelme van? Már ennyire nincs téma? Arról nem is beszélve, hogy az írás kezdő felütése is pontatlan.
Schmidt Mária nem politikus és lassan két éve – sajnos – már nem tanít az egyetem Történettudományi Intézetében. Innen nézve azért érdekes, hogy a cikkben idézett kommentár 2025-ben keletkezett. Ennek talán nem ártott volna jobban utánanézni.
Nem egész két évvel ezelőtt mutattuk be a Pázmányon a professzor asszony tiszteletére írt Bátorság nélkül meddő a tudomány című tanulmánykötetet. A szerzők a Széchenyi-díjas történész pályatársai, kollégái, egykori hallgatói, doktoranduszai. A könyvet elolvasva láthatjuk, hogy Schmidt Mária milyen kutatásokat, tanulmányokat inspirált, indított el és vezetett, vagy éppen vezet a mai napig – ez utóbbi a jelen írás szerzőjére is vonatkozik. Ajánlom a kötetet Frank Zsófiának. Lehet, hogy mindez pontosabb képet ad egy egyetemi tanár munkásságáról, mint egy elégedetlenkedő névtelen kommentár. Persze, ha valóban a tények érdekelték volna a cikk szerzőjét, ez a tendenciózus írás meg sem született volna.
A szerző a Terror Háza Múzeum vezető történésze
