Iraki ellenzékiek találkozója

Tegnap Londonban gyűlt össze Szaddám Huszein ellenzéke. A találkozót régóta szorgalmazta az amerikai külügyminisztérium, de csak most valósult meg a brit külügyminisztérium segítségével. A konferencia közel 330 résztvevője több mint ötven ellenzéki pártot és csoportot képvisel. Az összejövetel célja, hogy olyan iraki rezsim körvonalait alakítsák ki, amely Szaddám Huszein után átvenné Irak kormányzását. Az amerikai és a brit kormány nem látja kívánatosnak emigráns iraki kormány alakulását, mert ez megosztaná Irak lakosságát a felszabadulás utáni önrendelkezés jogától. A londoni értekezleten megjelentek között amúgy is igen éles ellentétek vannak. Szinte az egyetlen közös nevező az közöttük, hogy valamennyien a jelenlegi iraki diktatúra ellenségei. A Londonban székelő Iraki Nemzeti Kongresszus vezetője, Sarif Ali bin Huszein, az egykori iraki uralkodócsalád tagja igyekszik eloszlatni azt a benyomást, hogy a külföldön működő ellenzéki csoportok között áthidalhatatlanok az ellentétek, de a jelek nem biztatóak. Az amerikai kormány hatvanmillió dollárt szán egy iraki ellenzéki erő kiképzésére, amely hírszerző tevékenységet folytatna, és őrizhetné a Szaddám Huszein elleni invázió alkalmával ejtett hadifoglyokat.
A terrorizmus nemzetközi viszonyrendszerét kutató szakértők többsége szerint nem igazolható, hogy az al-Kaida és a bagdadi rezsim között létezne bármilyen kapcsolat, már csak azért sem, mert ideológiailag a radikális iszlám szervezet és a laikus diktatúra élesen szemben áll egymással. Jean-Louis Bruguiere, a terroristaelhárítás területén működő neves vizsgálóbíró a lehatározottabban állította a napokban, hogy a francia hírszerzők semmilyen bizonyítékot nem találtak az amerikai sajtóban megszellőztetett feltételezésre, miszerint az al-Kaida fegyvert kapott Bagdadtól.
A specialisták legfőbb ellenérve az, hogy az al-Kaida és a radikális iszlamista eszméktől nagy távolságot tartó iraki diktátor alapvetően ellentétes ideológiai talajon áll. William Hopkinson, a brit Royal Institute of International Affairs kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Szaddám Huszein az utóbbi időben tett ugyan néhány gesztust az iszlám irányában, saját jól felfogott érdekében ma semmiképp sem engedhetné meg magának, hogy fegyvereket szállítson az al-Kaidának, hisz ezzel remek ürügyet szolgáltatna Washingtonnak a katonai invázióhoz. Nem beszélve arról, hogy öngyilkos politika lenne részéről azért is, mert a szélsőséges iszlám terrorszervezetnek régi célkitűzése Szaddám rendszerének megdöntése.