Kenya változások előtt áll

Véget ért Daniel Arap Moi huszonnégy esztendeje tartó elnöksége Kenyában, s egyben megrendítő vereséget szenvedett a negyven éve hatalmon lévő Nemzeti Unió. Az elnök- és parlamenti választások tegnap nyilvánosságra hozott adatai szerint a kelet-afrikai országot ezután az ellenzéki Szivárványkoalíció élén álló Mwai Kibaki irányíthatja.

Az afrikai ország meglepő sajátossága, hogy bár területét gyakorta az „emberiség bölcsőjének” nevezik, az ország hivatalos történelme alig százéves. Ráadásul az egykori brit gyarmat függetlenségét csak 1963-ban vívta ki. Ekkor került hatalomra a börtönből épphogy kiszabadult Jomo Kenyatta, aki megalapította az 1991-ig egyetlen törvényes pártként működő Kenyai Afrikai Nemzeti Uniót (KANU). Bár az ellenzéki pártokat azóta legalizálták, eddig mégsem tudta senki megtörni az unió évtizedek óta tartó regnálását. Az 1978-ban hatalomra került Daniel Arap Moi elnök ellen még államcsínyt is megkíséreltek, de az immár közel nyolcvanéves politikus hatalma mégis szilárd maradt. Az alkotmány értelmében Moi nem jelöltethette újra magát, s vele együtt pártja is elveszítette a hatalmat.
Az idős elnök pártfogoltja a politikai pályán még kevésbé tapasztalt Uhuru Kenyatta – a független Kenya első elnökének fia – is esélyes volt ugyan, de végül csak a szavazatok kevesebb mint egyharmadát szerezte meg. A 71 éves Kibaki Kenyattán kívül három másik, amúgy is esélytelennek tartott jelöltet utasított fölényesen maga mögé.
Nagy előrelépést jelentene Kenya történetében, ha a választási időszak viszonylag békésen érne véget, hiszen a gyönyörű egyenlítői országban az elmúlt évtizedekben igen gyakran volt feszültségekkel terhes a hangulat. A viszály egyik oka az, hogy a lakosság valamivel több mint húsz százalékát kitevő kikuju törzs játssza a legnagyobb szerepet a politikai életben, s iskolázottságuk, jövedelmük is magasabb a többi etnikai csoporténál. Bár a kormányt egy ideje nem a kikujuk ellenőrzik, a kilencvenes évek elején köztük és a kalendzsi törzs között harcok robbantak ki, melyek több száz áldozatot követeltek. Az etnikai villongásokat követően tízezernél több ember vált hajléktalanná. Nyomasztó probléma a szegénység, s az évi több mint háromszázalékos népességnövekedés is. Amennyiben nem sikerül megfordítani a tendenciát, a jelenleg 33 milliós lakosság 2020-ra megduplázódik. Ráadásul a kenyaiak felismerték, hogy csak az ország délnyugati része igazán termékeny, így a lakosság háromnegyede itt koncentrálódik. A turisták is jórészt erre az óceánparti területre érkeznek. A kormány meglátta a külföldiekben rejlő lehetőségeket, s komoly fejlesztésekbe fogott. Így például az ország igazi vonzerejét jelentő vadvilágának védelmében 1977-ben vadászati tilalmat rendelt el. A turisták azonban csak a lakosság töredékével kerülnek kapcsolatba, a kenyaiak nyolcvan százalékának ők sem tudnak munkát biztosítani. Így amenynyiben tényleges változásokat szeretnének elérni, a politikusoknak ezután is bőven lesz munkájuk.