Könyvesház

Keresztény Magyarország
Kézikönyv és katalógus
a vatikáni magyar kiállításról
F. M.

A közönség februártól májusig láthatta a Nemzeti Múzeumban azt a nagyszabású kiállítást, amelyet a magyar katolikus egyház a Vatikán felkérésére szervezett meg, és mutatott be Vatikánvárosban 2001. október és 2002. január között. A magyar kereszténység ezer éve című tárlat anyagát a főrendező Cséfalvay Pál kanonok, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója a hazai egyházi és állami gyűjteményekben megtalálható műkincsekből, valamint a vatikáni könyvtárban, levéltárban és múzeumokban őrzött legszebb tárgyakból válogatta össze. A kiállítást kísérő kötetet magyar, olasz és angol nyelven adták ki.
Zombori István szerkesztő a rendezőkkel egyetértésben arra törekedett, hogy „a kiállításkatalógusok általános lehetőségeit túllépve, a legjobb magyar szakemberek bevonásával mind történeti, mind művelődéstörténeti tekintetben olyan átfogó művet” hozzon létre, amelyből kirajzolódik Magyarország hiteles története a kezdetektől máig. A Kereszténység, magyar állam és a Szentszék című fejezet egyház- és politikatörténeti szempontból tekinti át a 970-től 2000-ig terjedő korszakot. A katalógusban a kiállításon bemutatott 222 tárgy fotója és leírása mellett személy- és helynévmutatót is találunk. A tanulmányokat és a tárgyleírásokat a hazai tudományos élet kiemelkedő szakemberei készítették, a Vatikánban található műtárgyak leírásában Maria Antonietta de Angelis működött közre. A könyv angol és olasz változatát Nagy Béla, az MTA Történettudományi Intézetének térképész munkatársa 23, a magyar nyelvűt 22 térképpel egészítette ki. A tartalmas és elegáns kötet meggyőzően igazolja: Magyarország Európa közepén elhelyezkedő ország, amely európaiságát nemcsak földrajzi, hanem politikai értelemben is bizonyította az elmúlt ezer év alatt.
(A magyar kereszténység ezer éve. Hungariae christianae millennium. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül)

Közel a menny(ezet)hez
A Sixtus-kápolna
freskói
Balavány

Sokak szerint a művészet történetének egyik legjelentősebb döntése volt, hogy 1508-ban Michelangelo Buonarrotti firenzei szobrászművész elfogadta II. Gyula római egyházfő megbízását: ékesítené bibliai témájú freskósorozattal boldogult Sixtus pápa vatikáni házi kápolnájának mennyezetét. A mesternek nem sok kedve volt hozzá; vitázott váltig, hogy ő márványfaragó, nem festő – ha tanult is gyermekkorában Ghirlandajo mestertől, sohasem gyakorolta, a falfestésben pedig végképp nincsen tapasztalata. Végül mégis fejet hajtott a pápa akarata előtt, beállványoztatta az épületet, néhány évre beköltözött, s a frissen vakolt falra fölfestette azt a művet, amelynek megjelenése aztán kataklizmát okozott a XVI. század művészeti életében, s amelynek azóta is rengeteg rajongója és bírálója akad. Lehet szeretni és nem szeretni, de erejét, lélegzetelállító monumentalitását elvitatni aligha. Michelangelo, mint valami gólemet, valósággal életre keltette a hombárszerű, építészetileg jellegtelen kápolnát, kora egész vallásos gondolkozását bemutatva a plafonon – a mennyei világ éteri, rózsaszín húsfelhőit, a kosztümös pátriárkákat és szibillákat, a világtörténet lüktető dinamizmusát, a mennybe szállók boldog repülését, a kretén vonaglásban zuhanó kárhozottakat. Japán restaurátorok majdnem két évtizeden keresztül dolgoztak a falképegyüttes helyreállításán, így azok ma eredeti szépségükben tündökölnek. A festményeket igényes albumban kiadni sem volt kicsiny vállalkozás; a könyv nemcsak felsorolja, bemutatja a képeket, de mintegy be is lépteti az olvasót/nézőt a kápolnába, majd közel hozza a mennyezetet, hogy egészben, töredékeiben, majd apró részleteiben is megszemlélhessük az ugyancsak japán Takashi Okamura kitűnő fotói segítségével. A képek mellé jól emészthető művészettörténeti, művészetelméleti, vallástörténeti és történelmi imertetéseket is kapunk. Külön ajándék, hogy a könyv közepét leporellószerűen kihajtva a teljes mennyezetet megszemlélhetjük.
(Marcia Hall – Takashi Okamura: Michelangelo freskói a Sixtus-kápolnában. Corvina Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 9500 forint)

Egyiptom a magasból
Rendhagyó fotóalbum
a National Geographictól
Zsohár Melinda

Egyiptomról valószínűleg mindenki hordoz magában valamilyen belső képet. A múmiák és a sírkamrafestmények, a papirusztekercsek és az oázisok pálmafái ott élnek valamennyiünk képzeletében, még akkor is, ha sohasem láttuk őket. Könyvtárnyi könyvet írtak, tengernyi filmet forgattak Egyiptomról, az egészről és a részletekről is. Kézenfekvő tehát a kérdés: lehet-e még újat mondani, új látványt nyújtani Egyiptomról? Arról az országról, amelyben mindent lefestettek, lefotóztak, lefilmeztek fekete-fehérben és színesben, közelről és távolról. Vagy mégsem?
A National Geographic sosem a szokványos megoldásokat választja: Marcello Bertinetti fotóst helikopteren lógatta ég és föld között. Bertinetti csak anynyira emelkedett a táj fölé, hogy még szabad szemmel, illetve a fényképezőgép optikájával pontosan láthassa a lényeget, mégis olyan magasságból, amely összefoglalta és némiképp át is értelmezte az alant látott, lentről oly ismert részleteket. A fotós egy ajtó nélküli helikopter nyílásához „drótoztatta” magát és kattintgatott. Bertinetti a könyv bevezetőjében így ír: „fejemben őrzöm mind a tizenötezer felvételt, amelyet készítettem. Elég, ha behunyom szemem, s máris meríthetek belőlük.” Mi pedig megcsodálhatjuk legszebb képeit a hatalmas és igényes kiadású képeskönyvben.
Megelevenednek Ó-Egyiptom időtlen pompázatosságai, a mai lüktető, mozgalmas városok, a kikötők nyüzsgő világa, s persze a tenger, hihetetlen kékségével, korallzátonyaival, vitorlásaival, hajóival, kis zöld és barna szigeteivel, a tevekaravánok a vigasztalanul gyönyörű sivatagban, a templomok és síremlékek – s mindez felülről, a madarak szemszögéből. Aki eddig nem vágyakozott Egyiptomba, ezentúl megteszi. Sóvárgás ébred benne a piramisok és a szfinx, a Nílus-delta és Luxor, Alexandria és a Földközi-tenger partvidéke iránt. Ebből a perspektívából az Úr is kedvtelve nézegetheti teremtett világa e különös darabját.
(Marcello Bertinetti: Egyiptom a magasból. Geographia Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 9500 forint)

Segítség a számadáshoz
Elmélkedések az egyházi év
minden napjára
Fáy Zoltán

Az elmúlt tíz esztendő változásai jócskán átalakították nyelvünket. Tizenöt–húsz évvel ezelőtt a latin meditatio kifejezés inkább csak igei alakban élt a köznyelvben, és a „meditál valamin” szókapcsolat a töpreng, fontolgat, mérlegel jelentésével volt azonos, mentesen bármiféle transzcendensre utaló tartalomtól. A nyolcvanas évek második felétől viszont az utcákat ismeretlen keleti vándortanítók plakátjai árasztották el, akik szélesen mosolygó képmásuk alatt egzotikus meditációikkal nyugalmat, békességet, egészséget, sikert és ki tudná megmondani, hogy mi mindent kínáltak még azoknak, akik szeánszaikat látogatják. Így honosodott meg ismét a meditáció kifejezés is, elszakadva eredeti, kereszténységben gyökerező tartalmától. Mára a meditáció szó inkább idézi fel az emberekben a keleti vallások nyugati piacra készült szellemi portékáit, mint a hagyományos keresztény elmélkedést. Ez utóbbit ugyanis meglehetős sikerrel törölte ki az emlékezetből az államvallássá emelt ateizmus.
Pedig az 1950-től 1990-ig tartó időszakban is születtek nálunk keresztény elmélkedések; készítőik, fordítóik és terjesztőik sokszor személyes szabadságukat tették kockára annak érdekében, hogy minél több hívőhöz jusson el egy-egy ilyen vallásos szamizdat. A rendszerváltást követően azután sorra jelentek meg a régi klasszikusok Szent Ignáctól Nagy Szent Terézig, ahogy számtalan új szerző elmélkedései is. Sajtóvisszhangjuk akkor sem nagyon volt, ha magas példányszámban, több kiadásban keltek el a könyvek. Ugyan ki olvasott mondjuk bármelyik közéleti, irodalmi, művészeti lapban recenziót keresztény elmélkedésről? Az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy szemelvényeket közöljenek a meditációkból. Többek között ezért volt hallatlan jelentőségű, hogy a Magyar Nemzet a 2000. évben hétről hétre megjelentette Barsi Balázs OFM és Telek Péter-Pál a katolikus igeliturgikus évet követő elmélkedéseit. A lelki kultúra akkor is a teljes élet része, ha mind a mai napig csak a nyilvánosság teljes mellőzése mellett tud létezni, mint valami sajátos underground műfaj. Egész pontosan nem része a teljes életnek, hanem kerete: ezen belül létezhet bármi más. Nem a táplálkozási vagy ruházkodási szokások teszik elsősorban boldoggá az embert, nem a kristályok, gyógyfüvek, orvoslási vagy kuruzslási metódusok, netán a jövendőmondási praktikák, mint ahogyan azt számtalan „életmód”-magazin sugallja.
Alighanem sokat kell még arra várni, hogy keresztény elmélkedés legalább megközelítően azonos terjedelemben jelenhessen meg a tájékoztatás csatornáin, mint a sok-sok new age jelenség, hoszszú időnek kell eltelnie, hogy kiléphessen mostani katakombalétezéséből. A hosszú, negyvenéves várakozás pedig használt is, ártott is. A kényszer olykor valóban érlelődést eredményezett, de az elszakadás a nyilvánosság normális közegétől veszélyeket is rejtett, a deformáció leginkább formai jegyeken tapasztalható. Az egyházi könyvkiadás csaknem minden „termékén” láthatjuk: igen sok a javítanivaló még. A vallásos könyvek címlapjairól sokszor nem tudhatja meg az olvasó, ki is a szerző, fordító, melyik kiadó jóvoltából jelent meg, mikor, hol adták ki a munkát. Gyermekbetegségek.
Barsi Balázs és Telek Péter-Pál elmélkedéssorozata, a Magasság és mélység, amelynek most a negyedik kötete is megjelent, formai szempontból csaknem professzionális munka, tartalmilag pedig bizonyosan az. A legfontosabb kérdésekre kaphat választ belőle az olvasó. „– Látod… este lett és reggel: a harmadik nap. Tegnap boltozat került fölénk, ma föld alánk. Mi lesz velünk? Mi lesz veled, ha kész lesz a világ? Hogy adsz majd számot, ha lesznek emberek, a fényről, amit csak én láttam veled az első napon? – Hát így” – olvashatjuk az elmélkedések bevezetéséül. Így: vagyis a Szentírást olvasva napról napra.
(Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Magasság és mélység. Szentírási elmélkedések az egyházi év minden napjára, 4. Felelős kiadó Vágó Lajos Gábor, 2002. Ára: 640 forint)