Koszovóban a helyzet majdnem változatlan

Pristinában számos kulturális és sportrendezvénnyel ünneplik a napokban Albánia függetlenségét, a zászló napját. A térség problémái azonban az ország török uralom alól való felszabadulásának kilencvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségeken sem kerültek háttérbe.

Ibrahim Rugova, Koszovó elnöke a pristinai nemzeti színházban, a zászló napja ünnepen Koszovó függetlenségének hivatalos elismerését követelte, mondván, hogy az megnyugvást hozna az egész térség számára. A helyzet valójában keveset javult a térségben az elmúlt években, mint ahogyan azt Suzan Manuel, a koszovói ENSZ-igazgatás, vagyis az UNMIK hamarosan távozó szóvivője is elismerte egy napokban adott interjújában. Koszovóban teljesen elkülönültek egymástól a tartományban élő nemzetiségiek, és nem javult számottevően a biztonság sem, fűzte hozzá a misszió eredményeivel elégedetlen szóvivő. Sokak ennek ellenére pozitív változásokról beszélnek. Látszólag Koszovóban tényleg javult a biztonsági helyzet, s mivel csökkent a gyilkosságok és erőszakos cselekmények száma, a KFOR küldetésében részt vevő országok is csökkenteni kezdték katonáik létszámát. Ez azonban csak a felszín, bár kétségtelenül fontos előrelépés. Az agresszió mérséklődésének tudható be: több tízezer menekült gondolja úgy, hogy a közeledő tél ellenére sem mond le hazatérési szándékáról, mindez viszont a menekültügy égető gondjaira világít rá ismételten. Az elmúlt fél év alatt egyébként több mint tízezer szerb hagyta el Koszovót, miközben három év leforgása alatt – amióta nemzetközi közigazgatású a tartomány – alig néhány százan tértek vissza otthonukba. Becslések szerint Szerbiában és Montenegróban a koszovói menekültek száma jóval meghaladja a kétszázezret. Egy részük letelepedett a két jugoszláv köztársaságban, és nem tud vagy nem is szándékozik visszatérni korábbi otthonába. Michael Steiner, az UNMIK vezetője erre reagálva a menekültek cinikus kizsákmányolásának nevezte a tömeges visszatérés kezdeményezését. „Nem tisztességes azt mondani az embereknek, hogy térjenek vissza, miközben nem tudják szavatolni biztonságukat és életkörülményeiket” – mondta. A menekültkérdésen kívül még számos probléma húzódik meg a háttérben. Sorozatosan érkeznek például jelentések arról, hogy a pristinai kórházban csak albánokat gyógyítanak, mert a többiek nem mernek befeküdni oda, vagy hogy a koszovói főváros egyeteméről nemcsak a szláv nyelveket száműzték, hanem magukat a kisebbséghez tartozó diákokat is. Az elmúlt három évben, amióta Koszovó ENSZ-protektorátus alatt áll, a szerb ortodox egyház több mint 130 vallási létesítményét rongálták vagy semmisítették meg szélsőségesek. Legutóbb 49 síremléket rongáltak meg és döntöttek ki a Pristina melletti Kosovo Polje szerb pravoszláv temetőjében. A raskai–prizreni püspökség szerint a vandálok el akarják törölni a szerb ottlét utolsó nyomait is.
Jugoszlávia és Albánia diplomáciai kapcsolatait még Milosevics szakította meg, mivel Tirana 1999-ben támogatta a NATO-bombázásokat. A hűvös politikai viszonyban azóta sikerült valamennyi előrelépést elérni, s a két ország képviselői már meg is egyeztek a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolat helyreállításáról. Így egyszer talán a mindennapok is élhetőbbé, biztonságosabbá válnak a két balkáni ország közt hidat képező Koszovó térségében, de ez az út minden bizonnyal számos buktatót rejt még.