Krasznai leköszön

Napi hírben olvasom, hogy könnyen előfordulhat, lemond tisztségéről Krasznai József, a zámolyi romák szószólója, kikéri az obsitot, talán még ott is hagyja a szerencsétlen kollégákat a kietlen Strasbourgban, azok meg ott maradnak kapaszkodó nélkül, ezer-valahányszáz kilométerre Zámolytól, karnyújtásnyira az Atlanti-óceántól.
Jól gondolkodj, Józsi! Ha már egyszer kicsalogattad a csapatot, maradj már ott a vártán az utolsó puskalövésig, így kívánja meg jellem és tisztesség. (A soron következő segélyért majd hazajöttök a megadott dátumkor – esetleg kiviszi nektek a pénzt a negyven szimpatizáns értelmiségi valamelyike, akik most hallgatnak, mint a hibernált tücsök.)
Valami nem stimmel itt, drága Krasznai úr (fentebb Józsinak említettelek, pardon, nevezz ezek után Gyurinak). Megcsináltátok tavaly vagy mikor ezt a strasbourgi magyar romafesztivált, gerjesztettétek – rossz irányba – az ország hangulatát, aztán most vissza az egész?
Persze, hogy vissza lehet jönni. Befogadó és visszafogadó nép a magyar, de azért majd kéne errefelé egy-két bocsánatkérő szó, netán parányi magyarázat, aztán foroghat tovább a föld… Minálunk nincs vendetta, bosszúállás. Itt nem veszi elő senki sem a bicskát. (Aki mégis elővenné, azt mi vesszük elő.)
A kalandozások kora lejárt, Józsi, ezt Lehel vezér óta tudjuk – az meg már nagyon régen volt.