Lapértékelés

Olyan oktatási minisztere van jelenleg a Magyar Köztársaságnak, nyájas olvasó, aki két szempont szerint ítéli meg a társadalmat. Az egyik oldal a tanulásra fogékony tábor (ide tartoznak a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava olvasói). A másik pedig az unintelligens lelkek csoportja, akik csak és kizárólag a Magyar Nemzet olvasói. Történt ugyanis, hogy az Oktatási Minisztérium egy pályázatban megjelölte a számára legfontosabb lapokat. A Népszabadság kapta a csúcspontszámot, jelesül ötöst, a Magyar Hírlap négyest, a Népszava kettest, a Magyar Nemzet pedig megbukott a rostán egyes osztályzattal. A pontlistát összeállító kultúrterroristákat nem zavarta az a mellékkörülmény, hogy a Magyar Nemzet jelen pillanatban az ország második legerősebb napilapja, példányszáma lekörözi méltó ellenfeleinek, a Magyar Hírlapnak és a Népszavának együttes példányszámát. Vagyis nem ez volt a döntő szempontja a minisztériumnak, hanem az egyes lapok politikai beállítottsága. Most föltehetjük a kérdést: alábbvaló-e a Magyar Nemzet laptársainál? Alábbvaló-e a Magyar Nemzet olvasótábora más napilapok olvasótáboránál, amiért nem azokat a sajtótermékeket preferálja, amelyeket az oktatási miniszter? Még egy adalék a tegnapi Népszabadságból: a tv2-t működtető MTM–SBS Televízió Rt. hatmilliárd forintos hitelt kér az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank Rt.-től, amelynek egyáltalán nem vág(ott eddig) a profiljába a kereskedelmi médiumok támogatása, hitelezése. Érdekes jelenségek esnek egybe, szinte egy időben a médiapiacon.
A Szabad Demokraták Szövetségének elsődleges célja a nyilvánosság uralása. Egy szánalmasan alacsony támogatottsággal kormányerőre emelt párt közpénzek felett diszponál, amely közpénzeket arra fordítja, hogy sajtószimpátiát vásároljon rajta a társadalomnak csak a csekély rétege által támogatott ideológiáihoz. Az a sajtótermék, amelyik erre semmilyen körülmények között nem kapható, olvasótáborával egyetemben bukójegyet kap a kormányzati lappreferenciák osztályzatában. Egyest.
A bukást módszeresen készíti elő az MSZP–SZDSZ kormány. Kezdődött azzal, hogy megvonta a nyomdát a Magyar Nemzettől. Hogy, hogy nem, a sajtószabadság felkent papjai, akik az Orbán-kabinet ideje alatt mindvégig arról szónokoltak, hogy médiahatalomra törekszik a polgári erő, mélyen hallgattak a Magyar Nemzet ellen irányuló első kormányzati merénylet ideje alatt. Akkor sem szólaltak meg, amikor az SZDSZ-es Büky Dorottya, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kommunikációs igazgatója évekre visszamenőleg megvizsgálta az állami érdekeltségbe tartozó vállalatok hirdetési gyakorlatát, majd utasította a cégeket, hogy a hirdetéseik közzétételekor lehetőség szerint mellőzzék a Magyar Nemzetet.
Akinek lennének még illúziói, oszlassa el bátran! A hatalom gyakorlói a Magyar Nemzet olvasóit ellenségüknek minősítik. A kormány intellektuális szempontból nem létezőnek tekinti olvasótáborunkat, leírja, mintha nem is létezne. Ennek a miszsziónak – úgy tűnik – az SZDSZ szívesen az élére áll. Hiszen testre szabottnak érzi a feladatot. A háttérben, rejtett eszközökkel kell végrehajtania, észrevétlenül.