Mumus-e a matek?

A Millenáris Parkban rendezett ,,Álmok álmodói – Világraszóló magyarok” című kiállításon a matematikában és informatikában felsorolt tizenkét név között – mint például Bolyai János, Neumann János és a Nobel-díjas Harsányi János – ott található az egyetlen élő, Dobó Andor matematikusé is. Világhírű felfedezése, hogy 1979-ben az általa módosított, úgynevezett Titius–Bode-szabály felhasználásával megállapította a Jupiter bolygó egy még ismeretlen holdjának helyét. A következő évben a Voyager–1 űrszonda által szolgáltatott adatok alapján megtalálták ezt a holdat a megadott helyen. Dobó Andor újabb felfedezése, hogy a Bolyai-féle geometria felhasználásával sikerült megállapítania a világegyetem fix pontját, a „k” (konstans) értékét. Szerepel abban a Cambridge-ben megjelent könyvben, amely bemutatja a világ első ötszáz legnagyobb élő matematikusát, fizikusát, kémikusát. A hatvanhét éves tudós a teljesítményéért megkapta az amerikai akadémia aranyszobrát, a tudományos Oscart. Magyarországon eddig nem tartották díjra érdemesnek. Bolyai János születésének kétszázadik évfordulója december 15-én volt. De talán másra is figyelmeztet ez a születésnap. Erről kérdeztük Dobó Andort.
– Hazánkat mennyire tartják a matematikai világban?
– A XX. század magyar matematikusainak teljesítményével Magyarország a világ élvonalába került. Mondhatni úgy is, a matematika több területén nagyhatalom lettünk. Bolyaiék óta a magyar matematikusok nagymértékben hozzájárultak a tudományág fejlődéséhez. Korunk bűne, hogy az oktatandó tananyagba nem építik be idehaza az egész korszakra kiható eredményeiket. A Bolyai geometria nem egyetemi tantárgy, pedig lehetne. Mit ér a magyar tudomány, ha a hazai eredmények jelentőségét maga nem képes felismerni…
– Hogyan állunk a hazai utánpótlással?
– Most még büszkék lehetünk a magyar diákok nemzetközi matematikai diákolimpián elért helyezéseire. Kérdés, hogy a romló körülmények hatására folytatódik-e ez a tendencia. Sok tehetséges fiatalt a matematika felé tereli az a tény, hogy az egyik legolcsóbban művelhető tudomány. Ezzel a helyzettel sajnos eddig szinte minden kormány visszaélt. Kialakult az a közhiedelem, hogy a matematikusok belső kényszer hatására, ha esik, ha fúj, a hobbijuknak élnek. Sokáig, részben még most is hihetetlen alacsony fizetések mellett kényszerülnek alkotni. Mivel idehaza nem tudnak velük mit kezdeni, egzisztenciális okok miatt a kiemelkedően tehetségesek külföldön keresnek munkát.
– És mi vár a maradókra?
– A rendszerváltozás óta az alkalmazott matematikai tevékenység iránti kereslet rohamosan csökkent. Ezt mutatja az is, hogy az ELTE Természettudományi Karán az esti alkalmazott matematikus- képzést megszüntették. Sokan nem a végzettségüknek megfelelő munkahelyeken tudnak csak elhelyezkedni. Önvédelemből és egzisztenciális okokból a hazai kutatóhelyeken a matematikusok megtanultak sikeres pályázatokat írni, ami jelentős időlekötéssel jár. Ezzel ugyan elérik, hogy javuljon számítógépes ellátottságuk, meg a statisztika, de ez csak látszólagos fejlődés. Csak azért, hogy a gépek működjenek a matematikusoknak hosszú és haszontalan órákat kell eltölteni a képernyők előtt. Nem vitatom, hogy számos esetben értékes adatokhoz, ismeretekhez juthatnak, ezeknek azonban gyakran nincs sok közük a megoldandó matematikai problémák gondolatvilágához.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy a számítógép akadályozza a matematika fejlődését?
– Ezt nem mondom, de a helytelen használata igen. Ugyanis a képernyő rabjainál könnyen visszaszorul a fogalomalkotás igénye, elmaradnak a matematikai vonatkozású sejtések, eltompul a feladatmegoldó készség, nem serkent tudományos teljesítményre. A matematikai alkotásnak évezredek óta van egy hagyományos munkastílusa, amellyel rendkívül mély és nagy horderejű felfedezésekre lehet szert tenni. Ebben a folyamatban a számítógép a matematikus segítségére lehet, de nem helyettesítheti a gondolkodást. Ha ezt időben nem ismerjük fel, félő, hogy a matematikában megszerzett pozícióinkat könnyen elveszíthetjük.
– Azt hinné az ember, hogy most, az EU-csatlakozás küszöbén felértékelődik a magyar tudomány, ezen belül a matematika helyzete, szerepe.
– Látszólag igen, de gyakorlatilag nem. Ezért felelős a pártokat, a hatalmat haszon reményében elvtelenül kiszolgáló elit, a gátlások nélkül politizáló, klikkesedő értelmiség, megannyi áltudós, akik a Kádár-rendszer haszonélvezői voltak és máig is pozícióban maradtak. Felelősség terheli az MTA és kutatóintézeteinek jó néhány vezetőjét, számos, a témában illetékes politikust és nem utolsósorban a médiát.
– Nem tűnik túl optimistának.
– Pedig szeretnék az lenni. Már Napóleon tudta és hirdette: „A matematika fejlesztése és tökéletesítése szorosan összefügg az állam jólétével”. Úgy látszik, a jelenlegi kormánypolitikusok hangadó része ezt nem tudja és sajnos kevés a remény arra, hogy ezt felismerje.