Napfény tisztítja a földet

Hároméves megfeszített munkával a szegedi egyetem kolloidkémiai tanszékének kutatói Dékány Imre akadémikus vezetésével olyan találmányt fejlesztettek ki, amivel sikeresen vettek részt a NATO környezetvédelmi és anyagtudományi pályázatán. Sikerük ellenértékeként eddig kétszázezer dollárt kaptak, amiből egy nagy teljesítményű atomi erőmikroszkópot vásároltak. (Csak néhány működik még Magyarországon. – A szerk.) A multicégek máris érdeklődnek a szegedi eljárás iránt, s a német Südchemice ÁG hároméves szerződést kötött az egyetemmel. A felfedezés technológiáját átveszi és ezért komoly anyagi támogatást nyújt. Dékány Imre csapata olyan módszert kísérletezett ki, amivel akár új fejezet is nyílhat a környezetvédelemben, mert a napfény segítségével tisztítják a szennyezett talajt.
Magyarországon csak néhány vidéki egyetemi városban és Budapesten működik kolloidkémiai tanszék. Maroknyi tudóscsoport ez az USA és Japán mamutintézeteihez képest, ahol az anyagtudomány – merthogy ez a koloidkémia, a nanorészecskéket, a milliméter milliomodrészét vizsgálja – a XXI. század iparának húzóágazatává vált. Szinte mindenütt szupertitkos műhelyekben tanulmányozzák az új fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező összetett anyagokat, amelyek jól felhasználhatók a műanyagipartól kezdve a környezetvédelemig. Milliárdokat költenek kísérletezésre, a felfedezők olyan technikai előnyt érhetnek el, amelynek hozadéka nem csak az extraprofitban fejezhető ki. Ilyen összefüggésben szenzációnak számít a szegediek találmánya, ami nem valósul meg, ha a tanszékvezető professzor, Dékány Imre, nem klikkel az internetre.
– Állandó pénzhiánnyal küszködünk, az egyetem szegény, műszert nem tud venni. Csak a fizetésünket és az oktatási költségeket fedezik. A kutatáshoz az eszközöket pályázatok útján szerezzük be. Ezért örültem, amikor 1998 elején rábukkantam a NATO felhívására. Úgy okoskodtam, ha nyerünk, újabb felszereléshez juthatunk. Profilunkba vágott a pályázat, de az volt a követelmény, hogy a projekt vezetője egy NATO-országbeli professzor legyen. Akkor még csak partnerországa voltunk a katonai szövetségnek. Megkerestem az USA-ban a Clarkson Egyetem magyar származású professzorát, Janos H. Fendlert, akinek tetszett az ötletünk. Elvállalta a programigazgatói tisztet, én pedig társigazgató lettem.
Dékányék ötlete több szűrőn ment keresztül. Először csak előpályázni kellett. Miután a NATO-országok zsűrije azt elfogadta, akkor kérték fel a szegedieket az érdemi munkára. Az elképzelést úgy kellett kidolgozni, hogy alkalmas legyen az ipari hasznosításra. Ennek tükrében az akadémikus először támogatókat keresett. A Mol Rt. vezérkarát viszonylag könnyen megnyerte, de nem volt szükség hosszú rábeszélésre a Honvédelmi és Környezetvédelmi Minisztériumnál sem. A főhatóságok vezetői óriási fantáziát láttak Dékányék elgondolásában, hiszen korábban égetéssel tisztították a szennyezett földet. Ennek az eljárásnak nem csupán a magas költségek a hátránya. Hat-hét év kellett ahhoz, hogy az égetett föld újra termőre forduljon.
A kolloidkémiai tanszék találmánya ehhez képest paradicsomi állapotot ígért. Az első évben a kísérleteket az egyetem udvarán és az épület tetején végezték, ahol hétágra sütött a nap. Később a Mol a tudósok rendelkezésére bocsátott az algyői telepén egy nagyobb területet. Amikor a felfedezésre megszerezték a szabadalmi oltalmat – hogy illetéktelenek ne lophassák el –, Dékány Imre titoktartási szerződést kötött. A nyilvánosság előtt csak szűkre szabott nyilatkozatban ismertetheti eljárásukat.
– Régebb óta tudja a szakma, hogy a napfény hatására a vizekben és a talajban lévő szerves anyagokat is le lehet bontani. Mi megtaláltuk a lebontáshoz szükséges hatóanyag egyik összetevőjét, ami nem más, mint a módosított agyag. A sárga agyag pedig olcsó, sok van belőle az Alföldön, de legnagyobb mennyiségben a Tokaj-hegységben található. A szennyezett földbe helyezett agyagásvány kompozitja napfény hatására szén-dioxidra bontja le a környezetkáros anyagokat. Természetesen az agyagásvány önmagában nem képes erre a nagyszerű teljesítményre. Fokozott katalizikus hatást akkor mutat, ha kémiai módszerrel félvezető (nano)-részecskéket építenek bele.
Harminc éve figyeli Dékány Imre az agyagásványok természetét. Érdeklődését az a körülmény is növelte, amikor a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról. Olyan laktanyákat hagytak maguk után, ahol a földet olajjal, illetve kerozinnal szennyezték. A kaszárnyaföldek gyors tisztítása adta az első tippet ahhoz, hogy fotolebontásra alkalmassá tegye az agyagot. Ám ez az ásvány jól használható a biológiai vegyi fegyverek semlegesítésére is. Nem véletlen, hogy a találmány 2001 szeptembere, a New York-i terrortámadás óta felértékelődött. Először a Bundeswehr látta vendégül 2002 márciusában a szegedi akadémikust, majd a NATO brüsszeli főhadiszállására is meghívták.
– A NATO-tagországok tudományos küldöttségei előtt ismertettem a felfedezésünket. Akkor még nem volt kész a teljes programunk, azt nemrég adtuk le, de az előadás után három hónappal megkaptuk a kétszázezer dollárt. Rajtunk, vegyészeken kívül a NATO néhány komoly feladat megoldására, szintén pályázat útján, szegedi biológusokat és fizikusokat is felkért. Csak akkor tudunk versenyben maradni, ha fiatal munkatársaim a jelenlegi hetven-, nyolcvanezer forintos fizetés helyett európai szintű jövedelmet kapnak, mert európai szintű munkát végeznek. Fiatal kollégáim, akik PhD fokozatot szereztek és részt vettek a projekt elkészítésében, ma már a világ elismert egyetemeire kaptak meghívást, hogy ott dolgozzanak, kutassanak. Ez az érem egyik oldala. A másik miatt azonban szomorú a lelkem, mert nem vagyok abban biztos, hogy visszajönnek, amikor kint legalább tízszer több a jövedelmük. De nem csak a pénz számít, ahova mentek és menni fognak, olyan műszerekkel kísérletezhetnek, amelyek a csúcstechnikához tartoznak.
A szegedi találmányt nem csak a Molnál, hanem több hazai cégnél kipróbálták a gyakorlatban. Sok százezer tonnára becsülik a magyar szennyezett föld mennyiségét, ezért a nagyipari talajtisztítás is megkezdődött. Ennek ellenére akad még teendője Dékány Imre csapatának. Nagy kihívásnak érzik, hogy a jelenlegi módszert továbbfejlesztve miként tudják megvalósítani, hogy a fénnyel hidrogénra bontsák a vizet és azt tárolják. Ez lesz a jövő energiaforrása. A hidrogénhajtású autókat Nyugaton már bemutatták, csak az a gond, hogy kevés üzemanyagot képes tárolni és rendkívül robbanásveszélyes. Aki a vízből kibontott hidrogént biztonságosan meg tudja kötni, az lehetővé teszi az új típusú tömegautó szériagyártását is.