Őrjáraton Afganisztánban

Afganisztánban töltött egy hétvégét Sztán István ezredes, a 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred parancsnoka és Szabó János százados, az Egri Felderítő Zászlóalj törzstisztje a román Vörös Skorpió Zászlóalj vendégeként. A meghívást Juhász Ferenc, a honvédelmi tárca vezetője eszközölte ki a román–magyar védelmi miniszteri találkozón. A két és fél napos afganisztáni látogatásról a két katona a honvédelmi bizottság mai ülésén számol be. A lapunknak nyilatkozó Sztán ezredes szerint a kandahári tapasztalatok azt mutatják, fizikailag és lelkileg felkészült emberekre van szükség.

Sztán István ezredes először vett részt külföldi misszióban. Igaz, csak vendégként és mindössze két és fél napig volt Afganisztánban, társával együtt mégis olyan tapasztalatokra tehetett szert, amellyel egyetlen magyar katona sem dicsekedhet. A háború dúlta, sivár Kandahárban szélsőséges időjárási viszonyok uralkodnak. Az amerikai–román bázist szétrombolt falvak övezik, ahol nincs ivóvíz, s kevés az élelem. A kősivatagban szinte vág a por. Az amerikai–román bázison azonban nyugati a kényelem: napi háromszori étkezéssel, palackozott ivóvízzel, speciális termopulóverrel látják el a katonákat. Sztán István – aki tanulmányai miatt igen jól beszél románul – és társa, Szabó János százados (aki vélhetően a kabuli misszió parancsnoka lesz, ha a parlament azt jóváhagyja) a románokkal étkezett. Bőséges angol reggelit kaptak és speciális amerikai ebédet.
– A zászlóalj, lévén harcoló alakulat, nem a kantinban ebédelt. Olyan amerikai egységcsomagot osztottak szét a katonák között, amelyek önmaguktól képesek voltak megmelegedni – magyarázta Sztán ezredes. Vizük volt bőségesen: mosdásra a bázis melletti repülőtér kitisztított kútját használják, míg az ivóvíz jó része az Arab Emírségekből érkezik. Az amerikai kantinban pedig, ahová a románok is betérhetnek, nemcsak üdítőt, de akár a műanyag fenyőfát is megvásárolhatják a katonák.
Sztán ezredes is itt szerezte be az unokái karácsonyi ajándékát.
A négyszáz fős román zászlóalj június közepe óta táborozik Kandahárban. Az első egy hónap a tábor kiépítésével telt: a sátrak felhúzása itt önmagában nem elegendő, az örökké szálló kőpor miatt fapadlót kellett beépíteniük a katonáknak. Az éjszakai hideg miatt pedig vegyes tüzelésű kályhákat állítottak be.
– A hőingadozást a legnehezebb megszokni – mondja az ezredes. – Éjjel nulla fok körül van a hőmérséklet, míg nappal huszonöt-harminc. A román katonák speciális termopulóverrel védekeztek a hideg ellen. Ez amerikai gyártmány, magam még nem láttam hasonlót.
Az ezredes és társa nem könnyű tábori vizitre érkezett. Részt vettek a román katonák felderítőmunkájában és a bázis mindennapi életében is. Míg az amerikai csapatok az ötször tizenöt kilométeres bázis belsejében, a románok a külső karéjban látják el feladatukat: őrjáratoznak az objektum körül. Az ezredes úgy tudja: az öt hónap alatt nem volt fegyveres incidens vagy baleset; egyszer fordult csak elő, hogy egy jármű aknára futott, de emberéletben szerencsére nem esett kár. Az őrjárat útvonaláról azóta eltávolították az aknákat, azokat a területeket, ahol pedig még robbanószert rejthet a föld, azt elkerítették.
– Az objektum és környéke a körülményekhez képest biztonságos volt. Kabulról nincsenek tapasztalataim, de elbeszélgettem két román katonával, akik ott szolgáltak és kedvező képet festettek a városról. A járőrözés során találkoztam helybeliekkel is. Amerre az autónk haladt, integettek nekünk. Ahogy láttam, van rá remény, hogy az a kis élet, ami ott megmaradt, külföldi segítséggel újra beindulhat – bizakodott az ezredes, aki bevallotta, mélyen megrendítette a helybeli gyerekek látványa.
Tapasztalatai szerint a magyar katonák is ugyanúgy megállnák a helyüket, mint román társaik, a megfelelő felkészítést követően biztosan. Meggyőződése, hogy a Magyar Honvédség is képes a szükséges felszerelést – sátrat, ruházatot, védőeszközöket – biztosítani, amennyiben valóban elindul a magyar csapat Afganisztánba. A Kandahárban tapasztaltak alapján a katonák gondos kiválasztására kell igen nagy hangsúlyt fektetni. – Ez nem a francia idegenlégió. Hőbörgőkre, izgágákra nincs szükség, csak békeszerető, fizikailag és lelkileg felkészült emberekre – szögezte le az ezredes, hozzáfűzve: a nyelvtudás sem elhanyagolható tényező.