Phenjan évtizedes titkai

A koreai atomválság korántsem ma kezdődött, a jongbjoni erőmű megnyitása körüli viták hátterében több évtizedes politikai, műszaki és titkosszolgálati háborúskodás dúl. Az északiak már a 60-as években élénken érdeklődtek az atomenergia iránt, a kor kívánalmainak megfelelően annak „békés felhasználásáról” szónokoltak.
Figyelemre méltó tény, hogy 1961 és 1967 között háromezer észak-koreai szakembert képeztek ki a Szovjetunióban. Az, hogy a fejlesztések milyen ütemben, s milyen színvonalon folytak, alighanem a néhai diktátor, Kim Ir Szen titka marad. Az amerikai hírszerzés mindenesetre már 1986-ban jelezte, hogy Észak-Korea néhány éven belül kiépítheti saját nukleáris arzenálját. A gyanút növelte, hogy a geopolitikai érdekeit szem előtt tartó – és atombombával rendelkező – Pakisztán komoly műszaki segítséget nyújtott az ázsiai országnak. Az együttműködés részletei nem ismeretesek, de szakemberek szerint Iszlámábád akár évtizedeken át is bábáskodhatott az észak-koreai atomfegyver kifejlesztésén. A nagyvilág 1993 márciusában szerzett tudomást Phenjan titkos munkálatairól, a mind magabiztosabb észak-koreaiak ekkor mondták fel az atomsorompó-szerződést. Novemberben Clinton elnök kijelentette: „Nem szabad megengedni, hogy Észak-Korea atomfegyvert fejlesszen ki. Ebben nagyon eltökéltnek kell lennünk.” A washingtoni figyelmeztetés után a nemzetközi közösség egy emberként követelte az időközben működésbe lépett jongbjoni erőmű bezárását. Az 1994-es koreai „atomválság” kompromisszumos megoldással zárult – végül leállították a szóban forgó üzemet, de amerikai, japán és dél-koreai finanszírozással 1997-ben megkezdték két új könnyűvizes reaktor építését, hogy biztosítsák az ország energiaellátását. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok olajat is szállított a kommunista országnak.
Némileg feledésbe merült, hogy a közelmúltban Dél-Korea is kidolgozta a maga nukleáris programját. Szöul már a 70-es években kísérleteket folytatott, majd 1991-ben RoTe Vu elnök létre akarta hozni a dél-koreai atombombát. Azt azonban senki sem tudja, hogy Szöul meddig jutott el a terv megvalósításában.