Rémálommá torzult kiállítás

Abban reménykedem, hogy a politikai erők vonalában gerjesztett, nem egészen normális események egy idő múlva elveszítik fájó jelenértéküket, és csak az marad meg, amit a kiállítást megtekintő több mint félmillió látogató a lelkében hazavisz – mondta Berkecz Mária, a Millenáris Kht. korábbi vezetője. Lapunknak adott interjújában az utóbbi időszakban elszenvedett megaláztatásokról, valamint a vele szemben felhozott vádakról fejti ki véleményét.

Milyen érzés az, hogy a polgári kormány tavaszi bukása óta ön és családja, az írott és az elektronikus médiában az ország egyik ügyeletes „réme”?
– Nem vagyok egyedül ebben a szerepben. Korábban is hallottam olyan történeteket, amelyek igaztalanul meghurcoltakról szóltak. Most személyesen is át tudom élni, hogy ez mit jelent. Ártatlannak tartam magam, ezért nem kellemes.
– Megbánta, hogy annak idején elvállalta a Millenáris Kht. vezetését?
– Ha arra gondolok, hogy a gyermekeimnek mit kellett az elmúlt hónapokban kiállniuk, akkor igen. Ha azonban arra, hogy mit sikerült megvalósítanunk, akkor egyenesen büszke vagyok rá. Amikor 2000 májusában bejártuk a régi Ganz-gyár lepusztult épületeit, megdöbbentem, hogy az Orbán-kormány itt akar egy reprezentatív kiállítást létrehozni. A feladat akkor egyrészt csodálatosnak, másrészt szinte lehetetlennek látszott. Azt is tudtam, hogy százévente egyszer adódik állami akarat, s megfelelő pénzügyi forrás arra, hogy egy ilyen léptékű kiállítás létrejöjjön. Abban reménykedem, hogy a politikai erők vonalában gerjesztett, nem egészen normális események egy idő múlva elveszítik fájó jelenértéküket, és csak az marad meg, amit a kiállítást megtekintő több mint félmillió látogató a lelkében hazavisz.
– A kormányváltás után ön mégis fogdába került. Kiheverte már a rendőrségi őrizetbe vételt?
– Erősnek kell lenni. A rendőrségen azzal indokolták az őrizetbe vételemet, hogy ne tudjam megsemmisíteni a fontos bizonyítékokat, a „tettestársaimmal” ne beszélhessek össze, vagy ne tudjak külföldre távozni. Ez a kihallgatás október elsején történt, amelynek során felmutatták a házkutatást elrendelő papírt, őrizetbe vettek, lefoglalták a bankszámlámat, és a lakásomat lezárták. Pedig májustól októberig igencsak sok időm lett volna arra, hogy a „bizonyítékokat” eltüntessem. Mivel ilyenek nem voltak, azokat nem is tudtam eltüntetni. Mellesleg a nyaralásom során, augusztus végén külföldön voltam, és direkt az egyik kihallgatás miatt tértem haza. Akkor a végkielégítésem, illetve a szolgálati gépkocsi használata miatt tanúként hallgattak meg a rendőrök. Én bemutattam azt a dokumentumot, amely rendezte a gépkocsihasználat sorsát, majd jeleztem, hogy korábban semmilyen értesítést nem kaptam arról, hogy ez a kht. részéről gondot okozott volna. A kihallgató rendőr akkor ezen elcsodálkozott, majd két nappal később Mizsei Zsuzsannától kaptam egy levelet, amelyben tájékoztatott a szolgálati gépkocsival kapcsolatos aggályairól.
– Honnan tudhatta Mizsei Zsuzsanna, hogy a rendőrségen mit vallott?
– Biztosan telepatikus úton értesült a kihallgatásról…
– Mizsei Zsuzsanna, a kht. jelenlegi vezetője az ön ellen tett feljelentését az MSZP közeli cégként is emlegetett Perfekt Audit jelentésére is alapozta. Eszerint a kormányváltás óta a Millenárisnál összemosódott a kormányzó párt a pénzügyi élettel és a rendőrséggel?
– Kollégáimmal az Állami Számvevőszéket vártuk ellenőrként. A sajtóból értesültem arról, hogy a Perfekt Audit végezte a vizsgálatot. Ezt a 80 oldalas tanulmányt azonban sem az ügyvédem, sem én nem láthattuk.
– Ezek szerint azt sem tudja, mivel vádolják?
– A lapokból értesültem, hogy Mizsei Zsuzsanna ismeretlen tettes ellen szeptember 24-én tett feljelentést. Érdekes a kronológia: a Fővárosi Bíróság végrehajtója a bankszámlámat egy nappal később lefoglalta, az ezt elrendelő rendőrségi határozat azonban csak a következő napon, vagyis szeptember 26-án született meg. Ezen a napon egyébként a rendőrségen mondták, hogy a végkielégítésem miatt akartak kihallgatni gyanúsítottként, amit nonszensznek tartok, hiszen nem én fizettem ki magamnak, hanem csak azt kaptam, ami a megállapodás alapján járt. Október 1-jén pedig arról tájékoztattak, hogy hűtlen kezelés alapos gyanújával vádolnak. Szerintem egyik sem állja meg a helyét.
– Nézzünk néhány olyan pontot, amit Mizsei Zsuzsanna önnel szemben felhozott. Az első: az államimegrendelés-állomány néhány cég kezében összpontosult, leváltásáig pedig a kht. mintegy egymilliárd forintot veszített a vagyonából.
– A Millenáris Kht. nagyon sok céggel állt kapcsolatban. A szerződéskötés előtt minden esetben ellenajánlatot is kértünk, a közbeszerzési törvényt pedig betartottuk. Amikor kilencmillió forintnál nagyobb értékű szolgáltatási feladatot kellett megvalósítani, akkor tendert írtunk ki, amit nem én vagy a munkatársaim, hanem a Miniszterelnöki Hivatal Gazdasági és Közbeszerzési Igazgatósága bonyolított le. A vagyonvesztés kapcsán felrótt kijelentést nehezen tudom értelmezni. A kht. ugyanis a feladatai ellátására kapott pénzt, amelyből kulturális rendezvényeket és a kiállítást kellett megvalósítani. Ha tehát erre fordítja a feladathoz rendelt összeget, akkor ezt a pénzt nem elveszíti, hanem betölti azt a kulturális missziót, amiért létrehozták.
– A szóbeszéd szerint meglehetősen nagyvonalúak voltak, még a karfáért is külön fizettek.
– Olyat kérdez, amit nem értek. Miután ezzel is megvádoltak, megkérdeztem a kht. sajtófőnökét, hogy mit kell a karfa alatt érteni, de ő sem értette. Ez a szó csak egy szerződésben fordult elő. A rendezvényt szervező Pentaton Kft. ügyvezetőjével ugyanis rögzítettük, hogy ha székeket veszünk a teátrumba, akkor azok karfa nélküli székek legyenek, amelyek nemcsak a közönség, hanem a zenészek leültetésére is alkalmasak. A vonósok ugyanis karosszékben nem tudnak hegedülni. De hallottam olyan interpretációt is, hogy valamelyik költségvetési táblában a karácsonyfát „kar. fának” rövidítették. Örömmel venném, ha végre valaki feltárná a titkot, amelyért több embert is meghurcoltak.
– Találkoztak Mizsei Zsuzsannával?
– Hiába kaptam tőle egy időpontot, kiüzente, hogy nem ér rá. Mivel félig nyitva volt az ajtó, bementem hozzá, erre kényszeredett mosollyal a naptárján egy dátumra bökött. Két órával később azonban a titkárnőjén keresztül lemondta. Az volt az érzésem, hogy közben valakivel egyeztetett. Sajnálom, hogy elmaradt ez a megbeszélés, sok folyamatban lévő ügyről kellett volna tájékoztatnom.
– Emiatt érhette kár a Millenárist?
– Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen az üzemelést folytatandó előkészítő munkák gyakorlatilag semmivé váltak.
– Egy másik kifogás: azzal, hogy a rendezvényközpont működésével kapcsolatos közhasznú feladatokat magáncégeknek adta át, az ügyletet kivonta az állami ellenőrzés alól.
– Ez sem igaz. Miután a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési eljárás keretében felügyelte a tendereljárásokat, azok teljesen ellenőrizhetők voltak. Negyedévente pedig jelentéseket küldtünk a tárcának, amelyben minden egyes tétel és számla kifizetését azonosíthatóan feltüntettük. A kht. felügyelőbizottsága is folyamatosan dolgozott. Egyébként nem értem, hogy egy piacgazdaságban, amelyben szinte minden cég magáncégnek számít, miért lenne gond, ha ilyen cégek látnak el feladatokat.
– Mizsei Zsuzsanna szerint a belépőjegyek mellé ingyen adott órákon a kht. mintegy félmilliárd forintot bukott.
– Ezt megint nem értem, hiszen ha számolunk, akkor van egyszer a jegybevétel. Mivel a kedvezményeinkben elsősorban a családok részesültek, így kevesebb tényleges bevételt realizáltunk, mint amennyi a látogatói létszám és a teljes árú jegy szorzata. A dolgok másik része az ajándék óra, amit a kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni. Sok ember számára ez egy kedves emléktárgy, amelyre valahányszor rátekint, mindig eszébe juthatnak azok a kellemes órák, amelyeket a kiállításon töltöttek el. Így ez egyúttal a kiállítás reklámja is volt, ami új látogatókat is vonzott. Az óra mint emléktárgy és mint egyedülálló reklámhordozó egyébként szerepelt a nyertes tenderben is.
– Lapértesülések szerint a rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a karórákért a Millenáris Kht. 402 millió forintot fizetett ki, pedig azokat az alvállalkozó a Távol-Keleten 71 millióért vásárolta.
– Nem világos, hogy milyen információkkal kellene rendelkeznem a Millenáris Rt. alvállalkozóiról. Én ugyanis nem egy részvénytársaságot, hanem egy közhasznú társaságot vezettem. A tőlem független Millenáris Rt. az általam vezetett Millenáris Kht. tendernyertes kiállításkivitelező fővállalkozó volt. Szabályos számlával igazoltan bruttó 350 millió forintért szállította le a félmillió darab órát, amire a tenderben rögzített 15 százalékos vállalkozói díjat is fölszámította. Ez azt jelenti, hogy a kht.-nak darabonként bruttó 805 forintba kerültek, ami egy karóra esetében kifejezetten olcsó árnak számít.
– Ugyancsak lapértesülések szerint hajléktalan „kajaibrahimoknak” adták el azokat a cégeket, amelyek a Millenáris Kht. alvállalkozói voltak.
– Annyi képtelenség jelent már meg a kht.-val kapcsolatban a sajtóban, hogy ezt már végképp nem tudom mire vélni. A Millenáris Kht. igazgatójaként a kht. gazdálkodásáért tartoztam felelősséggel. Nem világos, hogy miféle felelősség terhelne más cégek tekintetében.
– Mi a véleménye arról, hogy Mizsei Zsuzsanna ügyvezetőként MSZP közeli vállalatokkal szerződéseket köt?
– Nagyon érdekesnek tartom, hogy a bizalmát élvező cégek az MSZP-hez kötődnek. A közelmúltban ezt azzal magyarázta, hogy szakmai indokok alapján bízik ezekben a cégekben.
– Jócskán belekeveredett a politikába, pedig eredetileg csak egy szakmai feladatra kérték fel. Ilyen tehertétellel Magyarországon újra álláshoz tud jutni?
– Sajnos nehezen, eddig csak visszautasításban volt részem. Még a férjem álláskeresésére is rányomta a bélyegét a velem szemben mesterségesen gerjesztett rágalomhadjárat.