Szűkülhet a levéltári adatgyűjtők köre

Nem biztos, hogy mindenki hozzáférhet az eddigi tudományos kutatók közül ahhoz az iratanyaghoz, amelyet eddig a Történeti Hivatal kezelt, a kormánypártok tervei szerint pedig a jogutód szervezet, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára fog őrizni. A parlamenti többség által elfogadott módosítás még olyanokat is korlátozhat a kutatásban, mint az ismert író, Kenedi János, akinek nincsen felsőfokú végzettsége.

Mint ismeretes, az MSZP– SZDSZ által benyújtott törvénypárnak ugyan bizonytalan a jövője, hiszen a koalíciós társak nem tudtak megállapodni az előterjesztések végszavazása előtt, ám az utolsó karácsonyi ülésnapon minden bizonnyal felszáll a fehér füst, s kiderül, megszavazza-e a kormánytöbbség saját javaslatait. Az előző rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló igazságügy-minisztériumi előterjesztés az új átvilágítási törvénnyel együtt nem csupán az információs önrendelkezési jog kiterjesztését lenne hivatott szolgálni, de a tudományos kutatók lehetőségeit is bővítené. Az állambiztonsági levéltárról szóló javaslat pontosan kodifikálja a tudományos kutató fogalmát is: az a személy, aki rendelkezik tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szerv – a kutató részletes kutatási terve alapján megadott – támogató állásfoglalásával.
Mint lapunk is több ízben beszámolt róla, a Medgyessy Péter kormányfő által felkért tudós testület – amelyet Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök vezetett – számos ponton alkotmányossági aggályainak adott hangot a törvényjavaslat-csomaggal szemben. Eddig azonban kevesebb szó esett azokról a fenntartásokról, amelyeket a „tudományos kutatók” minősítésével kapcsolatban fogalmaztak meg. Az elfogultsággal nehezen vádolható grémium arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvényjavaslatban különösen élesen mutatkoznak meg a kutatói státus szabályozásában rejlő alkotmányossági veszélyek. Mint jelentésükben írták: a kutatói minőség elnyerését és a vele járó, mások alkotmányos jogait korlátozó jogosítványokat a teljes jogbizonytalanság jellemzi. Nehezményezik azt is, hogy a kutatói státust gyakorlatilag bárki megkaphatja (és meg is kapja). Semmilyen jogszabály nem határozza meg továbbá a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szervek körét, és azt sem, ki és milyen ismérvek alapján bírálhatja el a kutatási tervet. Úgy vélik, a probléma rendezése a levéltári törvényre tartozik. Végső összegzésük: a tudományos kutató fogalmának alkalmazása miatt a fentiek szerint a kutatónak a törvénytervezetben javasolt hozzáférési lehetőségei alkotmányosan kifogásolhatók. Hozzáfűzik: amíg az egész kérdést a levéltári törvényben újra nem szabályozzák, az állambiztonsági levéltárat létrehozó törvényjavaslatban külön, garanciális szabályozás szükséges.
A kormánypártok – bár korántsem szívlelték meg a Sólyom-bizottság észrevételeinek egy csekély hányadát sem – érzékelték a kritikát, s bevallottan a tudós testület észrevételeire hivatkozva nyújtottak be módosító javaslatot a tervezethez. A Fodor Gábor és Mécs Imre (SZDSZ) által jegyzett indítvány értelmében a kuratórium engedélyéhez kötnék az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történő tudományos kutatást. Ezzel nem csupán a majdani törvény vonatkozó paragrafusát, de a levéltári törvény idevágó passzusát is kiegészítették. A parlament nagy kormánypárti többséggel – 194-136 arányban – el is fogadta a javaslatot.
Amennyiben a parlamenti többség a december 23-i zárószavazáson megszavazza a törvényjavaslatokat, a kutatási lehetőségek egyesek számára akár be is szűkülhetnek. A levéltári törvény ugyanis rendelkezik a kuratórium összetételéről. Ennek értelmében egy-egy tagot delegál a testületbe az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány, a Politikatörténeti Intézet s a Magyar Országos Levéltár, két képviselőt pedig a Magyar Tudományos Akadémia jelöl ki.
Természetesen a későbbi döntéseket a kutatói jogosítványok elnyerésére ma még nem lehet prognosztizálni, ám annyi bizonyos: a szelekció erőteljesebb lehet a szakmai kritériumok alapján. Az 1996-ban létrehozott Történeti Hivatal mindig egyedileg bírálta el a kutatói kérelmeket, s csak igen indokolt esetben tagadhatta meg az iratokhoz való hozzáférést. Olyanok is kutathattak, akik nem rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, csupán addigi munkásságuk szolgált garanciául a hivatal vezetői számára. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis a Történet Hivatalnak – mint bármely más levéltárnak – automatikusan meg kellett adnia az engedélyt, ha egy arra jogosult intézmény támogatta a kérelmet.
Kenedi János író, kritikus például a 2002-es Ki kicsoda? című kiadvány tanúsága szerint nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a MÚOSZ újságíró-iskolájában végzett csupán stúdiumokat. Közismert a munkássága a Kádár-rezsim titkosszolgálati tevékenységének feltárásában, amit leginkább Kis állambiztonsági olvasókönyv című kétkötetes, 1996-ban kiadott műve fémjelez. A törvényi szigorításnak azonban az ő tevékenysége is áldozatul eshet, mivel a levéltári törvény passzusainak megfelelően döntési helyzetbe került kuratórium akár meg is tagadhatja tőle bizonyos iratok kiadását. Tekintettel arra, hogy csak a Politikatörténeti Intézet és az 1956-os közalapítvány sorolható a baloldali orientációjú intézmények közé, esetleges igen szavazatuk mellett sem vehető bizonyosra egy-egy kutatási kérelmének jövőbeni pozitív elbírálása.