Szűkülhet a levéltári adatgyűjtők köre

Nem biztos, hogy mindenki hozzáférhet az eddigi tudományos kutatók közül ahhoz az iratanyaghoz, amelyet eddig a Történeti Hivatal kezelt, a kormánypártok tervei szerint pedig a jogutód szervezet, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára fog őrizni. A parlamenti többség által elfogadott módosítás még olyanokat is korlátozhat a kutatásban, mint az ismert író, Kenedi János, akinek nincsen felsőfokú végzettsége.

2002. 12. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint ismeretes, az MSZP– SZDSZ által benyújtott törvénypárnak ugyan bizonytalan a jövője, hiszen a koalíciós társak nem tudtak megállapodni az előterjesztések végszavazása előtt, ám az utolsó karácsonyi ülésnapon minden bizonnyal felszáll a fehér füst, s kiderül, megszavazza-e a kormánytöbbség saját javaslatait. Az előző rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló igazságügy-minisztériumi előterjesztés az új átvilágítási törvénnyel együtt nem csupán az információs önrendelkezési jog kiterjesztését lenne hivatott szolgálni, de a tudományos kutatók lehetőségeit is bővítené. Az állambiztonsági levéltárról szóló javaslat pontosan kodifikálja a tudományos kutató fogalmát is: az a személy, aki rendelkezik tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szerv – a kutató részletes kutatási terve alapján megadott – támogató állásfoglalásával.
Mint lapunk is több ízben beszámolt róla, a Medgyessy Péter kormányfő által felkért tudós testület – amelyet Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök vezetett – számos ponton alkotmányossági aggályainak adott hangot a törvényjavaslat-csomaggal szemben. Eddig azonban kevesebb szó esett azokról a fenntartásokról, amelyeket a „tudományos kutatók” minősítésével kapcsolatban fogalmaztak meg. Az elfogultsággal nehezen vádolható grémium arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvényjavaslatban különösen élesen mutatkoznak meg a kutatói státus szabályozásában rejlő alkotmányossági veszélyek. Mint jelentésükben írták: a kutatói minőség elnyerését és a vele járó, mások alkotmányos jogait korlátozó jogosítványokat a teljes jogbizonytalanság jellemzi. Nehezményezik azt is, hogy a kutatói státust gyakorlatilag bárki megkaphatja (és meg is kapja). Semmilyen jogszabály nem határozza meg továbbá a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szervek körét, és azt sem, ki és milyen ismérvek alapján bírálhatja el a kutatási tervet. Úgy vélik, a probléma rendezése a levéltári törvényre tartozik. Végső összegzésük: a tudományos kutató fogalmának alkalmazása miatt a fentiek szerint a kutatónak a törvénytervezetben javasolt hozzáférési lehetőségei alkotmányosan kifogásolhatók. Hozzáfűzik: amíg az egész kérdést a levéltári törvényben újra nem szabályozzák, az állambiztonsági levéltárat létrehozó törvényjavaslatban külön, garanciális szabályozás szükséges.
A kormánypártok – bár korántsem szívlelték meg a Sólyom-bizottság észrevételeinek egy csekély hányadát sem – érzékelték a kritikát, s bevallottan a tudós testület észrevételeire hivatkozva nyújtottak be módosító javaslatot a tervezethez. A Fodor Gábor és Mécs Imre (SZDSZ) által jegyzett indítvány értelmében a kuratórium engedélyéhez kötnék az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történő tudományos kutatást. Ezzel nem csupán a majdani törvény vonatkozó paragrafusát, de a levéltári törvény idevágó passzusát is kiegészítették. A parlament nagy kormánypárti többséggel – 194-136 arányban – el is fogadta a javaslatot.
Amennyiben a parlamenti többség a december 23-i zárószavazáson megszavazza a törvényjavaslatokat, a kutatási lehetőségek egyesek számára akár be is szűkülhetnek. A levéltári törvény ugyanis rendelkezik a kuratórium összetételéről. Ennek értelmében egy-egy tagot delegál a testületbe az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány, a Politikatörténeti Intézet s a Magyar Országos Levéltár, két képviselőt pedig a Magyar Tudományos Akadémia jelöl ki.
Természetesen a későbbi döntéseket a kutatói jogosítványok elnyerésére ma még nem lehet prognosztizálni, ám annyi bizonyos: a szelekció erőteljesebb lehet a szakmai kritériumok alapján. Az 1996-ban létrehozott Történeti Hivatal mindig egyedileg bírálta el a kutatói kérelmeket, s csak igen indokolt esetben tagadhatta meg az iratokhoz való hozzáférést. Olyanok is kutathattak, akik nem rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, csupán addigi munkásságuk szolgált garanciául a hivatal vezetői számára. A hatályos jogszabályok szerint ugyanis a Történet Hivatalnak – mint bármely más levéltárnak – automatikusan meg kellett adnia az engedélyt, ha egy arra jogosult intézmény támogatta a kérelmet.
Kenedi János író, kritikus például a 2002-es Ki kicsoda? című kiadvány tanúsága szerint nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a MÚOSZ újságíró-iskolájában végzett csupán stúdiumokat. Közismert a munkássága a Kádár-rezsim titkosszolgálati tevékenységének feltárásában, amit leginkább Kis állambiztonsági olvasókönyv című kétkötetes, 1996-ban kiadott műve fémjelez. A törvényi szigorításnak azonban az ő tevékenysége is áldozatul eshet, mivel a levéltári törvény passzusainak megfelelően döntési helyzetbe került kuratórium akár meg is tagadhatja tőle bizonyos iratok kiadását. Tekintettel arra, hogy csak a Politikatörténeti Intézet és az 1956-os közalapítvány sorolható a baloldali orientációjú intézmények közé, esetleges igen szavazatuk mellett sem vehető bizonyosra egy-egy kutatási kérelmének jövőbeni pozitív elbírálása.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.