Tolmácsháború

Ötezer iraki ellenzéki kiképzését tervezi a Pentagon. Az irakiakat a CIA és az amerikai külügyminisztérium toborozza, kiképzésük januárban kezdődik, és nem az Egyesült Államokban. A feladatra önként jelentkezett Magyarország – tudtuk meg a hírt november 28-án az amerikai ABC televízió jóvoltából. Az irakiakat nem harci feladatokra, hanem tolmácsolásra készítenék fel – ez az információ már kifejezetten a magyar polgárok figyelmének lankasztását célozta. Névtelen washingtoni forrásokra hivatkozva a Népszabadság november 28-án úgy tudja: a hivatalos felkérést Magyarország néhány nappal korábban meg is kapta.
És beindult a Ron Werbertől elsajátított kommunikáció.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter még aznap kijelenti: csaknem ezer személyt „polgári közigazgatási feladatokra” készítenének fel. Az amerikai kérést követően (!) a magyar fél azt kérte az USA kormányától, hogy a „felkészítő tábor résztvevői ne hagyhassák el a bázist” – nyilatkozta a honvédelmi miniszter, meghúzva a magyar nemzeti szuverenitás határait. A Népszabadság november 29-én 800-1000 iraki származású, de amerikai állampolgárságú tolmácsjelölt kétszer egy hónapos kiképzésének tervéről számol be. A lap megszólaltatja Deák Pétert, a hadtudományok doktorát, aki szerint „erőltetett ütemben kell a helyi nyelveket beszélő emigránsokat katonai alapképzésben részesíteni, hogy azok a műveletekhez csatlakozhassanak, illetve a majdani katonai közigazgatást segíthessék.”
November 30-án Aczél Endre vezércikkben ad választ arra a kérdésre, hogy „miért kell lojálisabbnak lennünk Amerika iránt, mint Németország iránt, amely a lehető leghevesebben elzárkózott az iraki hadjáratban való mindennemű részvételtől”. „A rossz lelkiismeret miatt” – szögezi le a publicista. Hasonlóan foglal állást szerkesztőségi vezércikkben a Magyar Hírlap is Jöjjenek az irakiak! címmel. Az „amerikai tolmácsközpont” szerintük olyan lehetőség, amit a magyar kormány nem szalaszthat el. „Magyarország jelenleg a szégyenpadon ül” – állapítja meg a lap, amely szerint e szerepből „egy ilyen látványos együttműködés Amerikával” kibillenthetné az országot. A liberális szerkesztőség álláspontja: „kétszer egy hónapos nyelvtanfolyam összesen háromezer irakinak nem jelent semmiféle biztonsági kockázatot.”
December 2-án Gál J. Zoltán kormányszóvivő elmondja, hogy – szemben a korábbi hírekkel – még nem jött meg a felkérés az Egyesült Államoktól az iraki kiképzéssel kapcsolatban. Megérkezett viszont Tom Lantos demokrata párti képviselő, aki hol Egerben, hol Juszt László mikrofonjának fejezte ki reményét, hogy az „Országgyűlés hozzájárul, hogy a taszári bázis kiképzőközponttá váljék”, mert „fontos, hogy Magyarország komolyan vegye a terrorizmus elleni harcot”. Lantostól tudtuk meg azt is, hogy „a NATO nem egyirányú utca, amely automatikusan biztosítja a tagok védelmét, hanem egy olyan szervezet, amelynek céljaihoz mindenkinek hozzá kell járulnia”.
December 4-én Juhász Ferenc a Népszavának többet mond, mint amennyit vélhetően szeretett volna. Elárulja, hogy hivatalos felkérés nem volt, ám „katonadiplomáciai csatornákon” jelezték, hogy „ha sor kerül egy Irak elleni fellépésre, akkor valószínűleg azt kérnék, hogy a taszári amerikai bázison készíthessenek fel két turnusban 1000-1500, amerikai papírokkal rendelkező, az USA-hadsereggel szerződésben álló személyt”. Juhász kijelentette: „Jeleztük, a Magyar Köztársaság nagyon határozott feltétele az, hogy ezeket az iraki ellenzékieket harcoló alakulatba ne vessék be. Taszáron nem lehet és nem is lesz harci kiképzés” – szögezte le. December 4-én a honvédelmi miniszter a Taszár környéki polgármestereknek tart tájékoztatót. Meglepő információkkal szédíti a somogyi helyi politikusokat. E szerint „az USA részéről nem volt kérés, a magyar kormány részéről nem volt felajánlás”. Majd beavatja őket, miként is kerülhetnek mégis irakiak a szomszédba: „az amerikai kormány részéről csak a szándék van meg”, a magyar vezetés „elébe ment néhány dolognak”. És néhány ezer tolmácsnak készülődő iraki „ellenzékinek” – tegyük hozzá. Juhász még újabb adatokkal szolgált: a taszári bázison „kétszer egy-három hónapos turnusban maximum 4500 tolmács, illetve civil kapcsolati szakember képezhető ki”.
December 11-én a Népszabadság adja hírül: Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter levelét „Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövet átadta Juhász Ferencnek”. A lap frissített információi szerint immáron a leendő iraki kormányapparátust képeznék ki az amerikai bázison.
Ilyen előzmények után derült égből villámcsapásként érhette az irakiakat befogadni kész D–209 kormányát a Washington Post december 12-i írása. E szerint „az USA azért szorgalmazza, hogy területén kívül kapjanak kiképzést az iraki önkéntesek, mert ügynökök, katonaszökevények és bűnözők is lehetnek közöttük”. A lap úgy tudja, hogy tízezer önkéntes tolmácsként, célkijelölőként, esetleg hadifogolytábor-őrként szolgálnának az amerikai katonák mellett.
Ezek után Mölhlif A. Yasin-Al-Samarre iraki nagykövet december 12-én kijelentette: ha Magyarország engedélyt ad arra, hogy saját területén, amerikai felkérésre lefizetett iraki ellenzékieket képezzenek ki egy Bagdad elleni katonai akcióra, azt országuk belügyeibe való beavatkozásként értékelik. Hogy ez mit is jelent, annak tolmácsolására pánikkeltés nélkül nem vállalkozhatunk. Mindazonáltal a szocialisták is érzik már, hogy ilyen mértékben mégsem kellett volna „elébe menni a dolgoknak”, így most – az ellenzék vádjai szerint – az Országgyűlés nyakába varrnák a kérdés eldöntését.
Tegnap a kormánypárti szavazatokkal a külügyi és a honvédelmi bizottság is „általános vitára alkalmasnak találta az amerikai fegyveres erők állományába tartozó, arab származású személyeknek a taszári bázison történő kiképzéséről” szóló határozati javaslatot.
Egy végsőnek tűnő információ is elhangzott az ülésen. E szerint az Egyesült Államok kormánya legfeljebb háromezer fő két ütemben történő kiképzését kéri, 90-90 napos időtartamra 2003. december 31-ig. Az irakiak döntően elméleti, valamint katonai rendőri ismereteket sajátítanak el. Az ellenzékiek kiképzése legfeljebb a kézi lőfegyverek biztonságos használatának elsajátítására korlátozódik, hangoztatta egy illetékes a bizottsági ülésen.
Megértjük az óvatosságot. Nemcsak egy kézi lőfegyver bír visszafelé is elsülni, az angol–arab szótár is robbanhat, mert mint tudjuk, a szó veszélyes fegyver. Ha D–209 továbbra is „elébe megy a dolgoknak”, könynyen lehet, hogy most nem a KGB-vel, hanem ötezer iraki „hazafival” találja szemben magát.