Új csődtörvény kell az EU-csatlakozás előtt

Minden piacgazdaságban fontos gazdasági-jogi szabályozási eszköz a csődtörvény, amely egyben jelentős eljárásjogi norma is. A fizetésképtelenséget szabályozó jog szorosan kötődik az egyes országok nemzetgazdasági kereteihez, az uralkodó gazdaságpolitikai felfogáshoz és annak prioritásaihoz. A Felszámolók Országos Egyesülete (FOE) a közelmúltban ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyesület elnöke, Molnár György az aktualitásokról nyilatkozott lapunknak.

Három fő feladatot tölt be a piacgazdaságban a csődtörvény: a működésképtelen cégek kivezetését a gazdaságból, a felhalmozott eszközök hatékonyabb felhasználását és a hitelezők védelmét – mondta Molnár György, aki közölte: Magyarországon a gazdasági átalakulás időszakában szükségszerű volt, hogy a csődtörvény elsősorban a gazdasági szereplők – piacgazdasági szempontok szerinti – átrendeződési folyamatát segítse elő. Az elnök véleménye szerint a csődtörvény ezt a feladatát betöltötte, működése kedvező hatással volt a gazdasági szerkezet modernizációjára, a hatékony, exportképes piaci struktúra kialakulására.
A FOE elnöke kiemelte: a csődtörvény hatálybalépése ugyanakkor bizonyos mértékű szelekciót, újfajta mozgásteret is jelentett a gazdaságban, mivel azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek esélyt éreztek a fennmaradásra, öncsődöt jelentettek és hitelezőikkel egyezségre törekedtek. Azoknál a szervezeteknél, ahol a reorganizációra nem volt esély, illetve a megkötött csődegyezséget nem sikerült betartani, felszámolásra került sor. A csődtörvény egészének alapvető problémáját az jelenti – fogalmazott –, hogy felfogásában, hatásmechanizmusában mára jelentősen elavult, a piacgazdaság fejlődésével, a nemzetközi tendenciák tükrében, napjainkra túlhaladottá vált.
Elmondta, hogy a csődbejelentések száma a kezdeti négyezres csúcs után drasztikusan – 1993-ban ezer alá, 1994–95-ben 100 alá, 1996-ban 50 alá – csökkent. Napjainkban évi 40 csődbejelentést regisztrálnak, amelyből mindöszsze 8-10 eljárás realizálódik. Az EU-tagországok legtöbbjében a közelmúltban korszerűsített inszolvenciaszabályokhoz jobban közelítő, koncepcionálisan is megújított, EU-konform új hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvény mielőbbi megalkotását szorgalmazzák országszerte a jogalkalmazók.
Elmondta: az immár tíz éve elfogadott, a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény átfogó módosítására négy alkalommal került sor és több mint száz esetben történt meg az egyes évek során a normaszöveg kisebb-nagyobb változtatása. A jelenleg hatályos csődtörvény – a felvázolt problémák megoldásán túl – a már küszöbön-álló EU-csatlakozásunk is elkerülhetetlenné teszi egy terminológiájában, célrendszerében és eszköztárában egyaránt eurokonform, új hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvény megalkotását. Ezt a parlamenttel mielőbb el kell fogadtatni, és legkésőbb 2005. január 1-jétől érvényesíteni hatályba léptetését – mondta.
Molnár György emlékeztetett: az 1991-ben létrehozott és ’92-től érvényes törvényt már 1993-ban módosították, elsősorban azért, mert rájöttek, hogy az öncsőd intézményének az eredeti törvény szerinti megfogalmazása számos olyan buktatót tartalmazott, amelyek nem a törvényhozó által elképzelt célokat szolgálta, hanem sokkal inkább azokat az önös egyéni érdekeket, amelyek a módosítást kikényszerítették. Ezt 1993-ban el is fogadták, s ez megszüntette az öncsőd lehetőségét.
Molnár György szólt arról, hogy általában egy-egy eljárás futamideje három-öt év. Azonban amíg a kilencvenes évek közepéig általánosan három-öt százalékos volt a hitelezői igény megtérülésének mértéke, addig ma ez az arány mindössze másfél-két százalék. S míg a kilencvenes évek közepén öt-hat ezer között volt a felszámolások és végelszámolá-sok száma, addig 2002-re ez a kör tizenegy-tizenhárom ezerre nőtt. Ezt alapvetően az befolyásolta, hogy 2000. június 30-ig valamennyi kft.-nek hárommillió forintra kellett megemelnie törzstőkéjét. Jelentős része a felszámolásoknak éppen azért indult el, mert a kft.-k tulajdonosai nem törődtek ezzel a kötelezettséggel. Ekkor a cégbíróság a vállalkozás tevékenységét felfüggesztette, és egyidejűleg elindította a végelszámolást. A FOE úgy véli, szerencsésebb lenne, ha a kiüresedett, vagyon nélküli cégek esetében hivatalból maga a cégbíróság felszámolást kezdeményezne. Hiszen így nagyon rövid úton lehetne rendezni a cég kivezetését a cégjegyzékből.
Ha a két eljárás közötti időbeni különbséget nézzük, akkor megállapítható – mondta Molnár György –, hogy ha csak felszámolás indul, így jó esetben hat hónap alatt ki lehet vezetni a gazdaságból az adott céget, amennyiben viszont közbeiktatnak még egy végelszámolási eljárást, akkor ez a hat hónap másfél év lehet.
Kiemelte: az EU-tagországok majd mindegyikében az utóbbi három évben módosult a fizetésképtelenségi jog törvényi szabályozása. Elsősorban a tekintetben, hogy a megelőzés az esetleges egyezséggel létrehozott olyan megállapodás, amely a gazdálkodó szervezet további működésének feltételeit hitelezői egyetértéssel és támogatással megteremti, mindig olcsóbb, mintha jogutód nélkül megszüntetik. A FOE kezdeményezi, hogy ne csak az adós cég, hanem a hitelező is kapjon arra jogot, hogy egy olyan egyezségi eljárást kezdeményezzen a bíróság közreműködésével, vagyonfelügyelő azonnali kirendelésével, hogy ne lehessen sem átmenteni, sem pedig felélni a még meglévő vagyont. A FOE szerint, ha egy likviditási problémával küszködő cég egyezséget kezdeményez a hitelezőkkel, azonnal illesse meg 180 napos fizetési moratórium.
Molnár György szerint, ha az adóst a jövőben megilletné ez a fizetési moratórium, akkor a még meglévő vagyont megvédik az adóssal szemben, s az esetleges egyedi, más hitelezők rovására megkötött különalkukat is megakadályozza.
A FOE elnöke vitathatónak tartja, hogy több mint másfél millió vállalkozás működik ma Magyarországon, és a csődtörvény mindösszesen csak félmillió vállalkozásra vonatkozik, holott a fennmaradó egymillió vállalkozás is a gazdaság szerves részét képezi. Elgondolkodtató – mondta –, hogy miközben egy-egy kisebb vagy egyéni vállalkozás olykor száz főt is alkalmazhat, éves forgalma elérheti a félmilliárdos vagy milliárdos nagyságrendet is, ezekre miért nem vonatkozik a csődtörvény vagy a későbbiek során a fizetésképtelenségi törvény? Európa más országaiban ezt úgy oldották meg, hogy leszögezték: vállalkozó csak az lehet, aki különválasztja a családi vagyont a vállalkozói vagyontól. Ettől a pillanattól ugyanis mindenki, aki valamilyen gazdasági kapcsolatba kerül ezzel a vállalkozással, vállalkozóval, tudhatja, hogy milyen vagyonnal rendelkező vállalkozót fogad be a gazdasági, üzleti érdekkörébe, milyen szintű és nagyságrendű vállalkozói szerződéseket köt. Ezért újra kell gondolni az egyéni vállalkozásokra vonatkozó törvényt is – hangoztatta.
Az elnök szerint, a hitelezővédelmi törvény elfogadásával egyidejűleg a felszámolók köztestületi kamaráját is meg kell alakítani, mert így közjogi jogosítványokat kaphatna a szervezet, s a bíróság a kamara által vezetett névjegyzékből tudja a felszámolót kirendelni. Ám azokat a szervezeteket sem szabad elfejteni, amelyek valamely oknál fogva nem tudnak kamarai taggá válni, hiszen létre lehet hozni a kamara mellett egy olyan szakmai hátteret, amely szakértői segítségére lehet a szervezetnek, a vállalkozóknak.