Újabb iratok érkeztek a Történeti Hivatalba

Jelentős iratmennyiséget adott át tegnap a Történeti Hivatal részére a Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági államtitkára. Tóth András a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: mindazon dokumentumok átkerültek a hivatalba, amelyek nemzetbiztonsági szempontból nem relevánsak.

Mint Tóth András hangsúlyozta: az iratok felgyorsult átadásában közrejátszott az a nyár óta tartó vita is, amely az átvilágítási folyamat körül zajlott. Kiderült: a Nemzetbiztonsági Hivatal 1957 és 1975 keletkezett ötszáz munkadossziéját nyújtották át a közelmúltban, amelyek hálózati személyek által készített anyagokat tartalmaznak mintegy százezer lapnyi terjedelemben. Az Információs Hivatalból származó iratanyagok részben mikrofilmen érkeztek. Hozzávetőlegesen egymillió lapnyi terjedelmű dokumentumköteg az ötvenes évektől 1989-ig terjedő időszak „termését” öleli fel. Mind az NBH-ból, mind az IH-ból származó irategyüttesnek csak részben oldották fel a titkosítását. Kérdésre válaszolva Kónyáné Kutrucz Katalin, a Történeti Hivatal elnökhelyettese arról számolt be, hogy az első iratbetekintések után úgy tűnik, a gazdasági elhárítást érintő dokumentumok érkeztek, szorosabban vett politikáról nincsen szó bennük. Az is kiderült, hogy régi terminológiával élve III/II-es iratok, III/III-as anyag nincs közöttük.
Tóth András azt is kifejtette, hogy az erőltetett ütemű átadásokkal bizonyítani szeretnék, hogy a náluk lévő irategyüttessel semmilyen céljuk nincs a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, nem motiváltak bizonyos titkok őrizetében, hozzátette azonban, hogy azokat a dokumentumokat, amelyeknek természete ezt megköveteli, a jövőben is védeni kívánják a törvényi előírások szerint. Az államtitkár bejelentette: a jövő év első hónapjaiban további iratátadások lesznek.
Lapunk kérdésére – mely szerint, ha a mostani kormánypártok is elégedettek a Történeti Hivatal munkájával, miért szükséges annak jogutóddal történő megszüntetése – Tóth András megerősítette, semmilyen okuk nincsen kritikai megjegyzésekre. A mostani kormány-előterjesztés azonban más, szakmai és politikai megközelítést tart szükségesnek, ám ha elfogadják a parlament előtt lévő törvénytervezetet, nyilván az eddigi munka eredményeit, és a szakmai potenciált megőrizve jön létre a jogutód levéltár.
Markó György, a Történeti Hivatal elnöke kérdésre válaszolva utalt rá, hogy szakmai kifogásai vannak a hivatal megszüntetésével kapcsolatban. Bővebben nem kívánta kifejteni véleményét, ám megerősítette: nem pályázik a levéltár vezetői tisztségére.
*
Nem csupán az új átvilágítási törvényjavaslatot – amely a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról címet viseli –, hanem a törvénycsomag másik elemét is komoly szakmai bírálatok érik. A többek közt az 1996-ban létrehozott Történeti Hivatal megszüntetéséről rendelkező előterjesztés törvénypárjával együtt számos olyan lehetséges alkotmányossági aggályt vet fel, amelyet már a Medgyessy Péter kormányfő által felkért szakértői testület is szóvátett jelentésében. A Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök által vezetett grémium talán legsarkosabb megállapítása úgy hangzik: „A rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem volt jogállami. Nem lehet egyes személyek titkosszolgálati múltját arra hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége a jogállammal összeegyeztethető volt. A nem jogállami titkosszolgálat adatainak titokban tartását indokolhatja ugyan nemzetbiztonsági érdek alkotmányosan, ez a kivétel azonban nem vonatkozhat a hivatalban lévő legmagasabb szintű állami vezetők múltjára.” Az előterjesztés deklarált céljai közt az állampolgárok információs önrendelkezési jogának kiterjesztése szerepel, és a létrehozandó állambiztonsági levéltár számára az összes, diktatúrához kötődő állambiztonsági szerv iratanyagát átadnák. A kormány javaslata azonban a kivételeknek és kiskapuknak olyan bőséges tárházát nyújtja, ami nem csak a szakértők számára szembetűnő. Az igazságügyi tárca javaslata titokban tartaná például annak a nevét, akinek titkosszolgálati tevékenysége miatt veszély fenyegetné testi épségét, életét, ha ténykedése napvilágot látna. Ugyanígy az anonimitás védernyője alá kerülne az is, akinek a tevékenysége a terrorrizmus, a szervezett bűnözés vagy külföldi titkosszolgálati törekvések ellen irányult. Ez utóbbi esetében figyelemre méltó, hogy azok is névtelenségbe burkolózhatnának, akik netán a NATO ellen munkálkodtak. Ugyanilyen gumiparagrafusnak tűnik, hogy az az adat szintén megőrizné korábbi titkos minősítését, amely „az azt jogszerűen birtokló szerv törvényben meghatározott feladatai ellátásához rendszeresen és elengedhetetlenül szükséges”. A fenti példák értelmében éppen azok lennének leginkább védve a nyilvánosságtól, akiknek a legtöbb van a rovásán, tehát az elkövetett jogtalanságok nagyobb mértéke mintegy védelmet nyújthatna számukra. A Sólyom-bizottság is leszögezi: a törvényjavaslat igen széles lehetőséget ad arra, hogy a szolgálatok minden különösebb indoklás nélkül – a nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva – iratokat tartsanak vissza a Történeti Hivataltól, illetve a jogutódjaként létrehozandó levéltártól.